Featured Post

Ad Block

ICE CREAM HEART











ICE CREAM FUR // YOINS
ICE CREAM SILK BOOTS // AMICLUBWEAR
SUNNIES // ZERO UV
CLUTCH // JESSICA BUURMAN

PHOTO CREDITS GO TO
// DANIEL BERNHARDT VISUAL









LET THE SUNSHINE IN // DIVUM & VYF

















PANTS & COAT 


SCARF 
// VYF


__________________________________



PHOTO CREDITS: DANIEL BERNHARDT


Eszter-Virág




A FRANCIA NŐ TITKA // INSTITUT KARITÉ PARIS



  Amikor a Ráday utca 16. szám alatt megnyitotta első magyarországi üzletét az Institut Karité Paris, én éppen az USÁ-ban másztam hegyet, így persze mindenről lemaradtam.
Természetesen ezt nem felejtettem el bepótolni, hiszen nagyon izgatottan vártam már, hogy tesztelhessem a termékeket. Egy kedves ismerősöm pár hónappal ezelőtt hozott nekem egy Institut Karité kézkrémet külföldről, ami a hosszú repülőutak során sem hagyott cserben, így kíváncsi voltam, mit is tud a többi.

  Az Institut Karité Paris filozófiája egyébként a shea vaj sokoldalúságára épül - első francia kozmetikai márkaként kezdtek el foglalkozni annak jótékony hatásával. Aki esetleg nem tudná - az utóbbi években a szépségipar nagy sztárjáról van szó, amit gyakorlatilag megváltásként fogadtunk mi, krónikusan száraz bőrűek. A hidratálás mellett nagyon gyorsan regenerálja a bőrt, véd az UV-sugarak ellen, és nagyszerű hegekre, illetve striákra is.
Az elsősorban nyugat-afrikai országokban fellelhető shea (vagy karité) fa diószerű termésének olajban gazdag magjából kivont vaj a shea vaj. Egyébként az igazi, hamisítatlan shea vajat onnan ismered meg, hogy könnyezni kezdesz tőle - nagyon fanyar, erőteljes illata van, hatása viszont bőven feledteti velünk még ezt is.

  Az Institut Karité 2004 óta foglalkozik a shea vaj minél sokoldalúbb felhasználásával.
Termékeik a magas színvonal és a bőrbarát alapanyagok mellett nagyon szép, ízléses csomagolással is rendelkeznek, ami nekem, a szépség és az esztétikum bolondjának igenis számít. :-)

  Ami az üzletet illeti, egy nagyon kedves. barátságos kis boltocskáról van szó, ahol annak kis mérete ellenére sem érzed magad feszélyezve, Mangó kutya pedig már az első perctől fogva hatalmas pajtásod lesz. Nagyon kedvesek és segítőkészek, és a legbutábbnak tűnő kérdéseidre (nekem csak azok voltak szerintem) is nagyon készségesen válaszolnak.
Én évek óta inkább a kis vállalkozásokat támogatom, így akinek velem együtt szintén elege van a plázák neonfényéből, és személyes tanácsadást is igényel, annak itt a helye.

  Mielőtt írni kezdtem volna a termékekről, legalább egy hónapot vártam - a "swatch" és az "INCI összetevők" kifejezéseken kívül azt is megtanultam ám a menő beauty bloggerektől, hogy bizony, terméktesztelés során türelmesnek kell lenni. Nézzük hát, mit tapasztaltam.









MÉZES-MANDULÁS KÉZÁPOLÓ KRÉM


  Nekem kilóra megvette a kis szívemet a Marie Antoinette előtt tisztelgő design, illetve a temperás tubusra hajazó forma.
Az egyébként rengeteg más színben és illatban kapható shea vajas kézápoló krém még engem is meglepett, ugyanis én vagyok az, akinek szeptembertől zombikezei vannak az ekcéma miatt.
Vitaminokkal és viszonylag stresszmentes életmóddal (oké, ez utóbbit inkább hagyjuk) azért kordában lehet tartani, de így is nagyon könnyen kiszárad a bőröm, úgyhogy nekem áldás ez a krém.
Mivel nagyon hamar beszívódik, így még azzal sem kell szórakozni, hogy csúszós kézzel operáljuk vissza a kupakot, ami egyébként krémes kézzel is könnyen megvalósítható a szögletes formának köszönhetően.
Voltak olyan félelmeim is, hogy a táskában esetleg nem élne túl egy nehezebb napot, de szerencsére tökéletesen szigetel, így ez is pipa.









CSERESZNYEVIRÁGOS TESTÁPOLÓ TEJ


  Ha nemrég kezdtél el diétázni, akkor ezt a terméket ne vedd meg.
Mióta használom, folyamatosan egy jéghideg, hatalmas adag vanília fagyival leöntött forró, gusztán gőzölgő cseresznyés pite lebeg a szemeim előtt minden egyes alkalommal.
De ha esetleg szeretnéd próbára tenni az akaraterőd, akkor itt a lehetőség, és hajrá!
Ha pedig pikkelyesre szárad a bőröd kétnaponta, és viszket még a nadrág érintésétől is, akkor garantáltan ez lesz a legjobb barátod. :-)











100 % SHEA VAJ KIVONAT


  Most mondhatnám azt, hogy ha csak egyetlen egy shea vajas akármit veszel, ez legyen az - de  a viccet félretéve, tényleg így van. Ebben a kis tégelyben találhatod az én:

- szemöldöksimító krémem
- elektromosan felszálló babahaj-megfékező krémem
- hajvégápolóm
- sarokpuhító krémem
- kézkrémhelyettesítő krémem
- szájápolóm
- könyökpuhító krémem (komolyan, normális ez? Másnak is száraz a könyöke?)
- alkalmanként sminkelmosót helyettesítő krémem.






Arra érdemes felkészülni, hogy mivel ez 100 % shea vaj, így az illata eléggé erős, viszont ahogyan a bevezetőben is említettem, abszolút megér mindent a hatás. 
Úgyhogy ha csak egy termékre tudtok vagy szeretnétek beruházni, én mindenképpen ezt ajánlom - egy hónap masszív használat alatt is alig fogyott belőle, szóval szerintem teljesen megéri az árát.








A képeket én készítettem (egyébként kifejezetten büszke vagyok rájuk, hogy tetszik?)


Puszik, Eszter

A MINDENKI MÉHE;





  Te Erzsi, azért jól felszedtél mostanában, végre terhes vagy? Nem-e? Miért nem?
Hogyhogy nem akarod? Jaj, Erzsikém, ne aggódj te emiatt, úgyis megváltozik majd a döntésed.
Ja, hogy ezt te elhatároztad. Értem én. Mint anno, amikor vegetarijánus akartál lenni, nem?
Meg amikor gitározni kezdtél. Azok is micsoda elhatározások voltak. 

Ne feleseljél itt nekem, huszonnyolc vagy, azért ideje lenne már összekapnod magad, unokázni akarok. Vigyél egy kis szalonnát, csillagom.

  Boldog karácsonyt neked is, Erzsikém! Te, most mondták a híradóba', hogy fogy a magyar.
Te is magyar vagy, Erzsi, mikor lesz már gyereked? Mindjárt harminc vagy.
Mi az, hogy nincs rá pénzed? Nekünk sem volt apáddal, mégis felnőttetek valahogyan. Jajj, hogy a kisasszony nyelvórára meg sportolni vinné a gyerekét? Édes lányom, felesleges a nyelv, Magyarországon bőven elég, ha magyarul beszélsz. Hagyjál már a hülyeséggel.

  Erzsébet, a karrier nem fog téged eltartani, ha öreg leszel. A diplomád nem fogja rád nyitni az ajtót, Erzsikém, ha majd a kilencvenet töltöd, úgyhogy hagyd abba ezt a modern hisztit, legyél olyan szíves. Csájldfrí? Az mi? Jaj, hogy tudatosan gyermektelen, persze, ez még a múltkori.
Erzsi, a nő az azért van, hogy otthont teremtsen. Azért van csípőd, hogy gyereket szüljél, azért van  melled, hogy szoptass, Erzsikém, hagyd már abba kérlek végre ezt a marhaságot, kezd nagyon fárasztó lenni. 

  Sok boldogságot nektek, fiatalok! Gyerek mikor lesz? Ne hisztizzél már, Erzsikém, mi az, hogy ne kérdezzek ilyet, hát a család része a gyerek. Ja, még ez a csájd dolog, vagy mi, persze.

  Képzeld, Apus, az Erzsi még mindig ezt a hülyeséget hajtja, hogy ő mi is, ja igen, tudatosan gyermektelen, most ez a legújabb neki. Én is ezt mondtam, apus, nem kell pénz a gyerekhez, elég a szeretet, a többi meg majd megoldódik, hát mi is így neveltük őket.

  Te Erzsikém, menjél be az esztékába, vizsgáltasd már ki magad, mert ez már tényleg túlzás. Mi az, hogy nem akarsz gyereket? Harminckettő vagy. Az nem normális, hogy egy nő nem akar gyereket. Mit szól ehhez a Géza? Támogat? Hülye az is, hogy adja alád a lovat, amikor már ennyi idős vagy, azért ott lent már nem működnek olyan jól a dolgok.
Mi az, hogy ne turkáljak a méhedben? Az anyád vagyok, Erzsi, ne szájaljál te velem!

  Te Apus, valami nagy baj lehet ezzel az Erzsivel, még mindig azt mondja, hogy egyáltalán nem akar gyereket. Most mit mondod, hogy hagyjam békén? A nő azért van, hogy otthont teremtsen, én is ezt tettem világéletemben. A testvére bezzeg most várja a harmadikat, pedig ő a fiatalabb. Nem kellett volna annyira támogatnod ezt a gimnáziumdolgot az Erzsinél, meg hogy menjen ki külföldre kutatni, a művészet nem is igazi tudomány, Apus, az csak rajzolgatás. Most nézd meg, mi lett belőle.
Ha az Erzsi a seggén maradt volna, most nem jönne ezzel a hülyeséggel, hogy ő nem szül.
Mi az, hogy megérted, Apus? Hát semmivel nincsen rosszabb világ, mint amikor én szültem. Egy nő igenis szüljön, nem normális az, aki ennyire nem akar gyereket, Apus, azért kaptuk azt, amink van, hogy használjuk.

  Ne is kérdezd, Marika, nem tudom, mi baj lehet az Erzsivel. Szerintem vagy neki, vagy a Gézának van valami baja, azért nincs ott még unoka. Azt mondja, nem akar gyereket, de Marika, hát olyan nincs, hogy egy életerős, egészséges nő ne akarjon gyereket! Ez nem normális, Marika, szégyellem ezt a gyereket néha, komolyan.

  Mondd csak Erzsikém, minden rendben veletek? De biztosan? Én olvastam, hogy vannak ilyen inekcijós kezelések, ha esetleg... hát tudod. Ha nem akar jönni az a gyerek, hát segíts magadon, Isten is megsegít. Most mit kiabálsz? Tapintatlan?! Én?
Hagyjál már megint ezzel a méhedben turkálással, akar a fene a te méhedbe nyúlkálni, ne is idegesíts. Ezt is szedted valamelyik újságból, mint azt a tudatos gyerekes dolgot, hogy ti nem akartok a Gézával gyereket, tudod is te, ki hiszi ezt el.
Most minek veszed a kabátod? Mi az, hogy te elmész, eszednél vagy? Még be se fejeztétek az ebédet. Erzsi! Gyere vissza, ha mondom! Erzsi!

  Apus, mikor beszéltél utoljára Erzsivel? Jönnek ma? Mi az, hogy nem jönnek ma, hát Szenteste van, ilyenkor együtt a család, ez a lényeg. Hónapok óta ide se dugta az orrát, a szüleihez! Felőle fel is fordulhatnánk!
Micsoda? Hát mi az, hogy én üldöztem el? Jaj, Apus, hát ne kezdd már te is ezt a marhaságot, még csak azt kéne, hogy add alá a lovat. Nevetséges.
Fel is hívom....
Kicsöng, nem veszi fel, biztos valami dolga van. Mindegy, számolok velük is a terítéknél, úgyis jönni fognak, mi vagyunk a családja.
Mi az, hogy ők ketten egy család? A Gézával? Ne hülyéskedj, Apus, két fő az nem család, ahol gyerek nincs, ott nincs család.

  Erzsikém, de jó, hogy végre felvetted a telefont, nagyon hiányzol, ne haragudj, ha valami olyant mondtam. Ugorjál már be valamikor, apádnak úgy hiányzol, karácsonykor is egyre csak rólad kérdezősködött.



  Szia Erzsi, hát megjöttél? De jó húsban vagy! Ez már az unokám végre?







"JOBBAN SZERETEM, HA A CÉLKÖZÖNSÉG TALÁL MEG ENGEM" // INTERJÚ TÓTH TAMARÁVAL

Amikor néhány hónapja átstrukturáltam a blogot, szerettem volna egy olyan rovatot létrehozni, ami a hazai, fancynek vélt álomszakmák kiemelkedő képviselői által mutatja be a kevésbé csillámporos árnyoldalt.

Így lett a THE BACKSTAGE.

  Tóth Tamara személye és az azonos nevű márka bizonyára ismerős lehet azoknak, akik évek óta követik a hazai divatszféra rezdüléseit. A 2010-es A divatkreátor című műsorban feltűnt tervezőt és munkásságát folyamatosan nyomon követhetjük a hazai fórumokon, feltűnt többek között a 2014-es Design Hét So Delicious Fashion kezdeményezésén, tavaly pedig ultramenő kollekciót vonultatott fel a Marie Claire Fashion Days kifutóján.

  Talán kicsit elfogult vagyok Tamarával szemben, hiszen mind tervezőként, mind emberileg nagyon sokra tartom. Nagyon szerettem ezt az interjút - most, ahogy olvasom újra és újra, egyre inkább azt érzem, ez a lány tényleg képes kifordítani a világot a négy sarkából, ha nekiindul.




  Ahogyan a weboldaladon is olvasni, több mint hét éve vagy részese a divat világának. 
Hogyan kerültél be a vérkeringésbe?

 Az, hogy a divatiparban szeretnék elhelyezkedni, már egészen korán egyértelművé vált, még olvasni sem tudtam, amikor már az Ez a divat című évkönyvből másolgattam skicceket, anyukám olvasta fel nekem, melyik divatház munkájából “inspirálódom” éppen.
Suliban, a napköziben már nagy erőkkel gyártottam a saját terveket a házi feladat helyett, gimiben pedig már meg is varrtam magamnak ezt-azt. Annyira biztos voltam benne, hogy ezt akarom csinálni és semmi mást, hogy 11-12 évesen már a MOME felvételi portfólió követelményeivel volt tele a szobám fala. Érettségi után magánéleti okokból mégsem próbáltam meg a felvételit az iparra. Így a Debreceni Művészeti Akadémia képzésre jelentkeztem, 2010-ben végeztem.

Ezután egyből a fővárosba költöztem, és elvégeztem egy újságíró képzést is. Egy itt megismert barátnőm hívta fel arra a figyelmem, hogy a Megasztár  társműsoraként feltörekvő tervezőknek is indítanak egy tehetségkutató versenyt A divatkreátor címmel. Egy nappal a leadási határidő lejárta előtt jelentkeztem, a meghallgatásra az esélytelenek nyugalmával mentem el. Nem volt  portfólióm, és azt sem tudtam, hogy pontosan mit is várnak tőlem, vagy hogy hogyan kell képernyőre dolgozni, főleg egy ekkora volumenű produkcióban. Azt hiszem, én lepődtem meg a leginkább, amikor beválogattak, pláne, amikor az első nagy selejtezőn is átjutottam, amin a csapat felét kiszórták.

Sokáig persze nem jutottam a nulla tapasztalatommal, azt hiszem, talán három élő adást csináltam meg, mielőtt kiestem. A szériát egyébként abszolút megérdemelten Sármán Nóri nyerte meg. Nekem életem azon fázisában éppen elég volt az a hatalmas mennyiségű impulzus és tapasztalat, amit a műsortól kaptam. A kiesésemmel azonban nem ért véget ez a történet. Mindazok a tervezők, akik már dolgoztak élő adásban, az Elle magazintól kaptak bemutatkozási lehetőséget. Mindannyian elkészítettük a saját verziónkat a kis fekete ruha tematikájára, ez a sorozat jelent meg később a 2010 novemberi lapszámban.

Hatalmas mérföldkő volt ez az életemben. Ez volt az első alkalom, amikor igazi, profi fotózáson vehettem részt, illetve ez volt életem első print megjelenése is. Ezen a fotózáson ismertem meg Zsólyomi Norbert divatfotóst is, aki később az első önálló kampányomat is fotózta, illetve rengeteget segített az indulásban. Az is neki volt köszönhető, hogy a legelső saját kampányom nem a szerkesztők spamjében landolt, hanem a Glamour online-on debütált.
Természetesen később is rengeteg embertől kaptam segítséget. Kezdetben például fogalmam sem volt róla, hogyan kell egy sajtóanyagot megírni, és hogy egyáltalán hogyan kell a sajtóval kommunikálni. Ezekben a kérdésekben a legtöbb segítséget Parádi Gabitól és Dobos Emesétől kaptam - sok egyéb jó tanács és építő jellegű kritika mellett.




   Itthon nagyon nehéz márkát alapítani, hiszen kicsi a piac és sok a tehetség.  
Ami itthon megfizethetőnek számít, az külföldön már nem számít presztízsnek,  az alacsony árból gyenge minőségre következtetnek.
Szerinted mekkora tőke szükséges minimálisan a márkaindításhoz? Te ezt hogyan oldottad meg?

Én abszolút nulla tőkével indultam. Amikor az első, önálló kollekcióm kijött, párhuzamosan dolgoztam egy kávézóban, illetve a Magyar Televíziónál. Egy kis, egyszobás, félszuterén lakást béreltem. Általában este 11-12-ig dolgoztam, aztán hazatérés után hajnalig, nem ritkán reggelig szabtam és varrtam, ameddig csak bírtam.
Olyan is volt, hogy az egyik munkahelyemen este tizenegyig dolgoztam, a másik helyre pedig másnap reggel fél ötre mentem, így kvázi “feleslegesnek” találtam lefeküdni, inkább dolgoztam tovább otthon a ruhákon.
Így nyilván rengeteget spóroltam, hiszen az első időben semmilyen segítséget nem vettem igénybe, mindent egyedül csináltam, de ha akartam volna, se lett volna erre anyagi lehetőségem.
Nem túlzás azt állítani, hogy az alapvető szükségleteimet fedező költségeken túl a fizetésem teljes egészét a márkára, leginkább alapanyagra és kellékre költöttem.

Ha más anyagi keretekkel rendelkezem, máshogyan csináltam volna, de nehéz azt belőni, mennyi tőkével lehet elindítani egy márkát. Egy kampány vagy lookbook fotózást viszonylag kisebb összegből, akár 100-150 ezer forintból is ki lehet hozni, de TFP alapon is lehet térítésmentesen kérni az ügynökségektől kezdő modelleket. Illetve, ha megtalálja az ember azt a szakmai kört, akik látnak fantáziát a ruháiban és koncepcióban, akár egy teljes stábot maga köré tud szervezni csak a fotókért cserébe.

Egy nyolc-tíz darabból álló kapszula-kollekció költségei is beleférhetnek akár 2-300 ezer forintba is, kellő utánajárással, ha az ember beéri hétköznapi, egyszerű alapanyagokkal is, valamint könnyen kivitelezhető szabásvonalakkal. Mindkét esetben a határ a csillagos ég, és a minőség sosem olcsó, sem alapanyag, sem munka tekintetében. Egy márka elindítása nem csak arról szól, hogy az ember legyártat és befotóztat néhány ruhát. Rengeteg egyéb költséggel is számolni kell, ami már inkább a brandinget, marketinget érinti. Arról az összegről nem is beszélve, amibe magának a tervezőnek a saját “létezése” kerül, ha szeretné normálisan, fókuszáltan csinálni ezt az egészet, valóban a márkára koncentrálva, és nem elaprózva az energiáit egy “dayjob”, és a saját álmai között.

Konkrét számokkal tehát nehéz dobálózni, de ha valaki tényleg komolyan, a kezdeti “bénázást” kihagyva szeretné ezt az egészet csinálni, a termékeket a megfelelő helyre, komolyan vehetően pozicionálni, akkor mindenképpen milliós nagyságrendű összegről beszélünk. Mondom mindezt úgy, hogy én magam sosem gazdálkodtam ekkora tőkével, és jelenleg is a főállásomból, valamint az eladások visszaforgatásából finanszírozom a költségeket. Ergo, semmi sem lehetetlen, de azért az az út, amin én járok, sokkal lassabb és bizonytalanabb, mint ha átgondoltabban és befektetővel a hátam mögött indulok el.




   Mekkora “stábbal” érdemes indulnia egy tervezőnek? Gondolok itt például könyvelőre, marketingesre és társaikra.

Szerintem abszolút lehet egyedül is indulni mint ahogy én is tettem. Ha már nem csak öncélú művészkedésről van szó, hanem az eladások is belépnek a képbe, akkor egy könyvelő mindenképpen kell. Bár szeretem a számokat, és affinitásom is van hozzá, de időm nem engedi, hogy a könyveléssel is én foglalkozzak. A legtöbb kreatív embernek pedig általában nincsen érzéke a számokhoz, így nem árt a szakszerű segítség.

A legtöbb, általad említett pozíció egyébként jó darabig egy személyben is betölthető. Egy tervezőnek egyébként is át kell látnia ezeket a területeket legalább alapvető szinten, ahhoz, hogy a későbbiekben az ezekkel a feladatokkal a márkának, vagy a márkán belül dolgozó szakemberekkel hatékonyan tudja meghatározni a célokat és oda vezető stratégiákat.

A kezdeti időszakban tehát magának a tervezőnek kell helytállnia és átlátnia a gyártás-és a marketing, PR-és  sales feladatokat, később azonban már nem árt, ha bővül a csapat, ezek a területek valamennyire külön válnak, és mindenki azzal foglalkozik, amihez leginkább ért.
Ha mindenképpen konkretizálni kell, és nem kötnek az anyagiak, akkor a tervező mellé egy márka indításához a következő szakemberek elengedhetetlenek: mintavarrónő, széria varrónő, gyártásvezető (aki kezdetekben lehet maga a tervező is), könyvelő, és legalább egy ember, aki a “mázzal”, a külcsínnel foglalkozik, tehát van valamennyi rálátása a marketingre, a salesre és a PR-ra is. Azaz olyan emberek kellenek, akik tudják, hogyan lehet hatékonyan kommunikálni a márkát ahhoz, hogy a sajtó hírt adjon róla, hogy az üzletek készletre vegyék a termékeket, és a vásárló meg is vegye  ezeket.

Ez persze a lehető legkisebb létszámú felállás, ideális esetben a pénzügyi és kommunikációs oldalért is más-más ember felel. És akkor még nem beszéltünk a magyar piacnál sokkal kifizetődőbb külföldi terjeszkedésről, ahol nem árt, ha az ember fel tud mutatni egy sales rep-et, aki a buyereket meggyőzi arról, hogy megéri a márkával kockázatot vállalni.




  Volt olyan tényező esetleg, amivel akkor nem számoltál, és utólag picit bánod?

 Rengeteg tényező van, amivel nem számoltam, szinte mindent a saját hibáimon keresztül tanultam meg. Vannak olyan dolgok, amiket valahol bánok is, meg nem is, mert közhely, de tényleg igaz, hogy ezek nélkül a botlások nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Mint ahogyan lehet, hogy az eddig elért sikereimet is kevésbé értékelném, ha tálcán nyújtották volna át, vagy egyszerűbben értem volna el őket.

Amit mindenképpen másképp csinálnék, az a tanulás. Ha most kezdeném, több időt hagynék magamnak az iskolapadban és az életben is. Nagyon szerettem volna gyakornokoskodni egy már működő márkánál, de erre nem volt lehetőségem. Az a tanácsom annak, aki most indul neki ennek az egésznek, hogy  menjen el asszisztálni egy,  a szakmában már aktívan tevékenykedő tervező mellé, mert ez a gyakorlat sok csalódástól kíméli meg a jövőben.

Valószínűleg én is könnyebben vettem volna az akadályokat, ha a saját márkám megalapítása előtt belelátok egy cég működésébe, és tisztában vagyok a felmerülő költségekkel, az olyan problémákkal, mint például a szakemberhiány, vagy a szegényes hazai alapanyag-és kellékkínálat. A saját szememmel látom, mennyi munka szükséges egy márka pozicionálásához és piacon tartásához. Hiszem egyébként, hogy ezen ismeretek birtokában megfeleződne a szakmában elhelyezkedni vágyók száma.
Mellettem is több gyakornok döntött már úgy, látva a napi rutinomat, hogyha ebbe tényleg ennyi munkát, pénzt és energiát kell tenni, akkor talán mégsem ezt az utat szeretné járni, mert annyira azért nem szereti a divatszakmát, hogy ezért cserébe szinte mindent feláldozzon.

Ez a dolog tényleg csak akkor működik, ha prioritást élvez az életedben, ezzel kelsz és ezzel fekszel. Nem engedhetsz meg magadnak olyan kifogásokat, hogy „most túl fáradt vagyok, csak olvasok pár oldalt ebből a könyvből, aztán majd nekiugrok a feladatoknak”, „majd holnap megcsinálom, még ráér…”  Náray Tamás a közösségi média oldalán (sok más egyéb mellett) gyakran ír ezekről a dolgokról, így akit érdekel a szakma nem annyira “fenszi” oldala is, annak érdemes követnie a posztjait, mert abszolút reális képet fest róla, mennyit kell dolgozni még azután is, hogy az ember eljutott egy bizonyos szintre. Ez valóban egy olyan szakma, ahol nem lehet öt percre sem hátradőlni, még huszonöt év kőkemény munkája után sem...




  Már találkozhattunk veled tavaly a Marie Claire Fashion Days rendezvényén, ahol bemutathattad a márkát. Volt már máshol is hasonló jellegű megjelenésed? 

 A Design héthez kapcsolódóan, vagy más rendezvényeken tartott bemutatókon vettem már részt, illetve az egyik kedvencem a So Delicious Fashion nevű kezdeményezés volt. Több márka is kollaborált a Sofitel Hotel mestercukrászaival, gyönyörű tányérdesszertek születtek, amelyeket egy fotósorozattal, illetve egy divatbemutató keretein belül lepleztünk le a nagyközönség előtt. Sajnálom is, hogy ennek végül nem lett folytatása, nem vált hagyománnyá, mert nagyon izgalmas volt a közös munka. Azonban kifejezetten a kollekcióra koncentráló, hasonlóan nagyszabású rendezvényen a Marie Claire Fashion Days-en kívül nem volt még lehetőségem részt venni.




  Fiatal tervezőként mennyire volt befolyással például az eladásaidra egy ilyen szereplés?

Egy ilyen nagyszabású rendezvény mindig remek lehetőség, hiszen rengeteg embert vonz.
Mivel a fiatal tervezők blokkjában általában hárman-négyen is szerepelünk, így gyakran előfordul, hogy az, aki alapvetően egy másik márka miatt érkezett, az az én tour-omat látva az én munkámat is elkezdi aktívan követni. Hatalmas reklám ez nekünk, hiszen egyrészt maga a magazin is folyamatosan kommunikálja a résztvevő márkákat az esemény előtt és alatt is, illetve már a konkrét show alatt a nézők is megosztják a saját fotóikat, véleményüket különböző social media felületeken.

Az pedig a mai, reklámban és fizetett tartalomban tocsogó világban sokkal hitelesebb, ha egy személyes ismerősünk lelkendezik Facebookon vagy Instagramon a ruhák láttán, mint az, ha a hivatalos sajtóanyagot látjuk valahol. A rendezvény eladásokra gyakorolt hatásáról mégis nehéz beszélni, nem nagyon lehet mérni. A kollekció, amit bemutatunk, gyakorlatilag még “alvó kollekció”, a következő tavaszi szezonra készült, és csak a bemutatása után hónapokkal kerül az üzletekbe.

Ettől függetlenül az általános érdeklődés a márka körül érezhetően megélénkül, és természetesen sokan szeretnének információkat kapni már ilyenkor is az új kollekció iránt, hogy mikor kerül pontosan a boltokba, nagyjából milyen árban mozognak majd az egyes termékek, melyik darab melyik üzletben lesz elérhető... A komoly érdeklődők számára, akik semmiképp sem tudják kivárni, amíg kikerül a piacra a kollekció,  depozit ellenében tudunk előrendelést felvenni, így az adott darabot akár hetekkel a hivatalos forgalmazás megkezdése előtt a kezében tarthatja a vásárló.




   Jelenleg Írországban élsz. Miért költöztél ki? Magyar szemmel szerinted mik a legnagyobb különbségek a két piac között?

Tavaly májusban költöztem Írországba, a páromat követve. Bár volt otthon biztos állásom, saját lakásom és a márkám, mégis arra jutottam, nekem kell költöznöm. Az ismeretségünk teljes ideje alatt rengeteg bátorítást kaptam tőle az álmaimmal kapcsolatban, még akkor is, amikor nem voltunk párkapcsolatban, úgyhogy eljött az idő, hogy én támogassam őt a céljaiban.

Írország, amennyire én látom, sok tekintetben hasonló piac, mint Magyarország. Kis ország, mindössze 4,7 milliós lakossággal, ehhez képest jelentős túlkínálattal mind a nemzetközi márkákat, mind a saját tervezőiket számba véve. Az átlagember nyilvánvalóan nagyobb vásárlóerővel rendelkezik itt, mint otthon, azonban egyrészt az ír vásárlók is árérzékenyek, másrészt itt sem elsősorban az „átlagember” vásárol designer ruhákat.

Ha összevetjük a magyar átlagnál magasabb kereseteket - azt, hogy az itteni lakosság nagyjából a fele az otthoninak - valamint, hogy százalékos arányban nagyjából ugyanúgy oszlanak el azok, akik fogékonyak a kortárs márkákra és akiknek tökéletesen megfelel a fast fashion is, akkor nagyjából ott vagyunk, ahol a part szakad. Sőt, valahol azt gondolom, a magyar nők közt sokkal szélesebb az a réteg, aki szívesen hordana kortárs darabokat, ha megtehetné.

Finanszírozás és ösztöndíjak tekintetében itt talán még rosszabb is a helyzet, mint Magyarországon, a legtöbb, frissen végzett ír tervező azonnal Angliába vagy Franciaországba teszi át a székhelyét, mivel ott több a lehetősége. Mindezt nehezíti, hogy az országnak gyakorlatilag nincsen textilipara (a méltán híres ír gyapjút leszámítva), így rengeteg munkafolyamatot itt lehetetlen elvégeztetni, amit mégis, az rettentően drága. Az alapanyaggal és kellékkel ugyanez a helyzet, rémesen kicsi a kínálat, ami pedig beszerezhető, az aranyáron. Nem meglepő a helyzet, ez egy sziget, ami leginkább egy másik szigetről, Angliából importálja a kereskedelmi forgalomban található legtöbb terméket, legyen az textilipar, vagy bármi más. Értelemszerűen minél több kézen megy át valami, minél több cégnek az árrése rakódik rá, annál magasabb lesz ára. Ezzel együtt a munkadíj is sokkal magasabb, az itteni minimálbér majd’ a négyszerese az otthoninak, a különböző szakmunkák díjánál pedig ez a különbség még magasabb.

A sajtóval és a médiával hasonló a helyzet, legtöbbször brit műsorokat, anyagokat vesznek át egy az egyben, kevés a száz százalékban saját kezdeményezés.


  Nehezebb egy magyar tervezőnek elindulnia? Könnyebb esetleg nekik valamiben? Miért?

 Bizonyos tekintetben könnyebb. Abban az értelemben, hogy kicsi a piac, és van kultúrája a divatnak, emiatt viszonylag széles réteg érdeklődik a kortárs márkák iránt, ezért aránylag könnyű hamar ismertté válni.
Ebben nyilván nagy szerepe van a szakirányú sajtónak is.
Én úgy érzem, abszolút támogatóak a hazai magazinok, rengeteg magyar tervező termékét vagy velük készült interjúkat látsz a hasábjaikon, online felületeiken, holott ezeken a platformokon azért igen nagy százalékban a hirdetőiknek kellene megfelelniük, hisz ők is pénzből élnek Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az az összeg tartja el őket, amiért a magazin kikerül a standokra. Mégis gyakran látni magyar márkákkal kapcsolatos tartalmakat olyan felületeken, amiknek a hirdetési értéke százezres nagyságrendű.

Emellett a gyakran szidott könnyűipar helyzete is viszonyítás kérdése, nyilvánvalóan egyre kevesebb a szakember, és egyre nehezebb gördülékenyen gyártatni, ugyanakkor még mindig sokkal egyszerűbb, mint például itt, Írországban, vagy sok másik országban. Ráadásul más országokhoz viszonyítva rettentően olcsó a szakmunka. Ár-érték arányban sokkal könnyebb itt gyártatni kis szériában, mint akármelyik nyugat-európai országban.
Viszont tény és való, hogy itt kicsi a vásárlóerő, ellenben sok a kis, fiatal márka. Egyre többen szeretnénk ugyanabból a tortából enni.

Összességében azt gondolom, nagyjából majdnem mindegy, hol indul el az ember, és milyen körülmények között, ha kellően kitartó, és megfelelő mennyiségű energiát, alázatot tesz bele a munkájába, akkor képes lesz lassan, de biztosan előrehaladni. Minden más csak kifogás. De ez így van bármilyen más szakmával is. Nincsen olyan, hogy könnyű élet meg jó élet, célok vannak, és oda vezető stratégiák. Ezek, ha bejönnek, kívülről nézve menőnek tűnhetnek, de igazából senki nem kérdezi meg, hogyan jutottál el odáig… és ez talán így is van jól, mindenkinek megvan a maga küzdelme.




   A TAMARA TOTH márkát 2011-ben alapítottad. Mennyi időt fordítasz egy héten a márkára a megrendeléseken kívül? Gondolok itt social media managingre (ha te csinálod), illetve minden egyébre.

 Hahaha, erről párom hosszan tudna mesélni. Nehéz lenne teljesen pontos óraszámot mondanom, egyrészt mivel van egy főállásom is, ami heti 35-40 órát lefed az életemből, másrészt ez nem egy olyan szakma, amit adott heti óraszámban lehet csinálni.

Tizennyolc éves korom óta dolgozom, kezdetben a suli, aztán pedig a márka mellett, mindig is volt biztos állásom. Dolgoztam már gyorsétteremben, televíziónál, vendéglátásban és kereskedelemben is, a legalsó beosztástól kezdve vezető pozícióig. Bár a legtöbb esetben a főállásaimat szükséges rosszként éltem meg, ami fedezi a márka költségeit és a saját szükségleteimet, egyre inkább érzem, hogy az összes fontos állomás volt szakmai-és jellemfejlődés szempontjából is. Nem beszélve arról a rengeteg klassz emberről, akiket ezeknek a munkáknak köszönhetően ismerem meg, és akik közül sokan a mai napig közeli barátaim.

A márkával kelek és a márkával fekszem, reggel, amíg megiszom a kávém, már az e-maileket ellenőrzöm, jött-e valami, este pedig, lefekvés előtt biztosan akad még valami, amit meg kell beszélni a csapattal. Napközben, ha munkahelyemen vagyok, az ebédszünetemben szintén a márka ügyeivel foglalkozom, a szabadnapjaimat pedig szinte teljes egészében ezzel töltöm. Nem nagyon van üresjárat az életemben, a párom ezt időnként nehezen viseli, leginkább ő nekem a kontroll. Hála neki néha azért visszaveszek a tempóból és szánok időt magamra/magunkra is. A nyaralásunk alatt például szigorúan napi egy-két órát kaptam, hogy a márka körüli teendőkkel foglalkozzak.




   Mennyire érzed sikeresnek a márkát? Mennyire érzed úgy, hogy a financiálisan befektetett energia visszatérült?

Sikeresnek érzem a márkát, attól függetlenül is, hogy még mindig vastagon veszteséges. Azt hiszem leginkább azért, mert nekem a sikert sokkal inkább az jelenti, hogy hat év után még mindig kíváncsiak rám.  Azt gondolom, nem olyan nehéz berobbanni a köztudatba, a felszínen maradni viszont annál inkább. Nekem az jelenti a sikert, ha egy vásárlóm az évekkel ezelőtt megvett ruháját tölti fel Instagramra, mert még mindig szereti és még mindig hordja, esetleg az évek alatt szépen lassan összecsipegetett gyűjteményéről küld fotót.

Siker az, hogy egyre több emberhez jut el a márka, miközben azok is még mindig lelkesen vásárolnak, követik az eseményeket, akik a kezdetek óta ismerik a munkámat. De ettől függetlenül nem titok, az eladások nagyjából a költségek 10-15%-át fedezik, a különbözetet a saját zsebemből, a főállásomból finanszírozom. Nem vagyok elkeseredve, látom a fényt az alagút végén, lassan, de elég biztosan nőnek az eladások, úgyhogy az első állomás, amit megcéloztam, hogy a nullszaldót elérjem.



  Mennyi idő elkészíteni egy TAMARA TOTH-darabot?

Erre a kérdésre nemigen tudok konkrét választ adni, mert elég sok fajta termékből áll a paletta, és rengeteg dologgal kísérleteztem már az elmúlt években. A debütáló kollekciómban szereplő hatalmas, barack színű szoknya például több mint tizenkétméter anyagból, hetekig készült, a mai napig legnépszerűbb pólók viszont néhány óra alatt megvannak.

A legtöbb időt inkább maga a kollekció összeállítása és az alapanyagok, kellékek beszerzése jelenti, egyrészt időigényes a rengeteg, gyakran igen kusza tervet leszelektálni, eldönteni ,mi maradjon és minek kell mennie. Valamint a gyártás előkészítése, minden alapanyag levadászása is macerás tud lenni. Ez legtöbbször hónapokat vesz igénybe, ritka az, amikor minden, vagy legalábbis a folyamat egy része csettintésre összeáll.





  Van kialakult ügyfélköröd? Ki a célközönséged?

Visszatérő, márkahű vásárlóim szerencsére vannak, célközönségem annál kevésbé. A kezdetek óta azt szoktam az ehhez hasonló kérdésekre válaszolni, hogy bár lehet, hogy nem jól teszem, de nem annyira “érdekel” a profi marketing. Nem szeretem a kamu körítést, a bullshitet, és bár tudom, hogy a professzionális marketing, a pozicionálás és a targeting nagyon is fontos, és nem feltétlenül tartalom nélküli hazudozást jelent, nekem valahogy mégis visszás olyasmit olvasni, mint például "sikkes városi nőknek tervezek", vagy hogy "az xy nő céltudatos és mégis gyengéd"...

Nyilván jól hangzik pozitív jelzőket aggatni a potenciális vásárlókra, hiszen ezzel azt az üzenetet közvetítjük nekik, "ha tőlem vásárolsz, menő, sikkes, céltudatos, nőies, vagány", és társai vagy.
Nekem ez valahogy mégsem igazán megy. Én jobban szeretném, ha ahelyett, hogy én jelölök ki egy célközönséget, a célközönség találna meg engem. Nem szeretek senkit sem a márkára aggatott címkékkel kirekeszteni ("kisközségben élsz? Akkor nem hordhatod a ruháim, mert én városi nőknek tervezek. Nem a divat a mindened? Akkor ne vásárolj tőlem, mert én sikkes ruhákat csinálok!" Nem tudom, nekem ez annyira “ne már”), és azt hiszem, valahol kicsit romantikus és idealista vagyok.



   Neked, mint tervezőnek, van kedvenc darabod?

Ez állandóan változik, illetve vannak forever kedvenceim is, amik nem kopnak ki az én ruhatáramból sem, és még mindig szívesen hordom őket. Az aktuális nagy szerelem most a tavaszi kollekció oversized farmerkabija, illetve az aktuális ősziből a hosszú szürke gyapjútrench.



  Mik a terveid a márkával?

A hosszú távú tervem elsődlegesen az, hogy végre ne kelljen több lábon állnom, ott tudjam hagyni a főállásomat, és maximálisan a márkával tudjak foglalkozni. Ehhez persze jelentős növekedésre van még szükség, egyelőre közel sem önfenntartó a vállalkozás, a visszaforgatott eladásokat jelentős mértékben ki kell pótolnom saját zsebből, ahhoz hogy új kollekciót tudjak legyártatni, vagy akár a készletfogyást pótolni.

Mindenképp szeretném megcélozni a külföldi piacot (azzal, hogy itt Írországban vagyok.) Nem az ír piac az elsődleges célom, sokkal inkább a brit, ami innen csak karnyújtásnyira van. Ehhez azonban először hazai pályán kell meggyőző számokat produkálnom, és bár nem nőttek hatalmasat az eladások, százalékos arányban abszolút érezhető a fejlődés, úgyhogy bizakodó vagyok.



  Hol láthatunk téged legközelebb?

 A Borris Road 17 alatt akár ebben a szent minutumban is. Legközelebb a Marie Claire Fashion Days miatt fogok hazautazni néhány napra, tavasszal pedig szeretnék majd egy saját mini eseményt is szervezni a sajtónak és a törzsvásárlóknak, de ezzel kapcsolatban egyelőre még egy kicsit titkolóznék...





Fotók: Liziczai Réka

______________________________________

www.tamaratoth.com
facebook.com/tamaratothofficial
instagram.com/tamaratothofficial
La Vision
1072 Budapest
Klauzál tér 1.


lektorálta: Csonka Dalma



POWER IS THE NEW BLACK // WEARING RAMI














Régóta dolgozom magyar tervezőkkel, és Adorján Ramónával, a RAMI megálmodójával és létrehozójával találkozni felüdülés volt számomra. Ez a huszonegykét éves lány, akibe fiatal kora ellenére rettentő nagy alázat és annál nagyobb határozottság szorult, biztosan hallatni fogja még a hangját egy fiatal, feltörekvő tervezőgenerácó képviselőjeként.

Rami nem a couture vonalán mozog - hétköznapi emberek számára tervez, és szerintem ő lesz az a designer, aki miatt az Inditex generáció végre megnyílik a hazai divatipar előtt. Nála egyformán találsz basic jellegű pamutruhákat - amit én is viseltem -, illetve a benned élő díva sem marad ajándék nélkül - ezt a gyönyörű bordó bunda mutatja.

Magát az editorialt is dobogó szívvel készítettem, remélem, szeretitek. Szerettem volna valami olyat készíteni, ami méltó ahhoz az érzéshez, amit ebben a ruhában éreztem. Nagyon remélem, hogy sikerült.
Ramit a www.ramishop.eu oldalán találjátok meg, ahogyan gyönyörű munkáit is megnézhetitek.

Puszik, Eszter




FUR & DRESS // RAMI [CLICK HERE]
OVERKNEE BOOTS // PUBLIC DESIRE
SUNNIES // ZERO UV
BAG // MADE BY JK // VOGUE GALLERY

PHOTO CREDIT GOES TO DANIEL BERNHARDT

____________________________