Featured Post

Ad Block

METALLIC EASTER BY BOURJOIS



  Alapvetően nem vagyok oda a húsvétért, viszont idén nagyon szuper dolgokat hozott a nyuszi, így azt hiszem, egy picikét kapható vagyok arra, hogy a véleményem megváltoztassam.
Mostanában nagyon tetszenek a metál különböző árnyalatai, és az éppen készülő Y Konszept for Kids kollekció egyik fő dekorációja is ez a színvilág lesz - így nagyon örültem, amikor egy most induló, nagyon izgalmas kollaborációnak köszönhetően mindenféle codaszép, codacillogósz festékhez juthattam hozzá - erről később majd bővebben is mesélek.

Közben pedig megérkeztek hozzám a Bourjois tavaszi újdonságai is, melyek áprilistól, tehát holnaptól lesznek már elérhetőek - pont ugyanazokban a színekben, amikkel dolgozni tervezek a következő hetek során, így mindezt égi jelnek is vehetem. (teszem is. )
A Szatén hatású 24h és a Metál Hatású 24h Krémes Szemhéjfestékek egyébként kifejezetten tartósak, és megvan az a szuper tulajdonságuk, hogy nem szerveződnek össze és gyűlnek bele az apró szemhéjráncokba - nem tudom, ki szokott még néha így járni.






  A kollekció stílusjegyei egyébként nem véletlenül ismerősek, hiszen a Rouge Velvet Edition rúzscsalád is hasonló dizivel található meg a piacon, én nagyon szeretem ezt a típusú csomagolást, mert kifejezetten Meyerálló, és még sosem sikerült egy Bourjois terméket sem összetörnöm ezeknek köszönhetően. Emellett pedig az applikátoros megoldásnak köszönhetően ez szintén a mozgó taxiban sminkelős hölgyeknek is ajánlott.






  A Bourjois Szaténhatású 24h Szemhéjfesték kollekció színei:
- Beige-seller (01): könnyed aranyló bézs
- Oh de roses! (02): tündöklő rosegold
- Mauve your body (03): meleg rozsdás szilvaszín
- Abracada’brown (04): bronzos gesztenyebarna
- Lala’vande (05): szürkés-kék egy leheletnyi levendulával
- Drive me grey-zy (06): mély kékes-szürke








  Szerintem ami cillog, menő, úgyhogy alig várom, hogy utcán is viselhessem ezeket a csodákat - ha pedig a ti nyuszitok még nem érkezett meg, nem késő egy screen shotot menteni a posztról. :-)
Nektek tetszik ez a kifejezetten merész újítás?


Puszik,
Eszter

NAPFORDULÓ;




   Tudom, hogy mostanában eltűntem, és ennek több oka is van.
Az egyik, hogy szükségem volt egy kis időre, hogy a magánéletemmel - és ezzel együtt bizony magammal is - törődjek. 
Az Y Konszept nagyon sok munkát igényel, aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy szeretitek. Mindeközben én is tele vagyok ötletekkel, igyekszem a technikán minél inkább javítani, készül egy teljesen új vállfaja is a márkának, illetve különböző kollaborációs együttműködések elé nézünk. Emellett pedig elindítottam az Y Konszept for Kids gyermekruházati vonalat is.

   Mindeközben szeretnék minél több tőkét beforgatni a márkába, mert az új ötleteim megvalósítása persze nem filléres tétel, így például visszamentem a Tokió előtti munkahelyemre dolgozni, ahol egy új pozíciót is felajánlottak nekem, így nagyon boldog vagyok - bár szeretem a freelancer életmódot is, azért sokkal könnyebb lelkileg, hogy nem kell folyamatosan az anyagiak miatt matekoznom, és számolgatnom, melyik utalásomnak mikor kell megérkeznie.
  Emellett pedig beiratkoztam egy esti felnőttképzésre, ahol két év múlva női szabó leszek.





   Tudom, lehetnék sokkal fancybb is, vagy előadhatnám, milyen sikeres tervező vagyok, akinek nincs szüksége plusz munkára, és még azt is titkolhatnám, hogy tervezőgyakornoknak is képes voltam elmenni a Je Suis Belle-hez, de sajnos annyira egészen borzasztó ember vagyok, hogy én nem tudok olyan dolgokkal foglalkozni, mint imidzs.
Azt hiszem, eljutottam oda, hogy azt az életet élem, amit tényleg szeretek.
Hogy van egy munkahelyem, ahova úgy mentem vissza, mint amikor az ember nagy utazás után hazaér; hogy van egy hobbim, amit szeretnek az emberek, és egészen elképesztő, mennyi pozitív energiát kapok általa, amit én is igyekszem tovább adni; hogy végre van lehetőségem tanulni olyat, ami valóban érdekel, és alig várom, hogy pár hónap múlva akár egy Burda szabásminta alapján meg tudjak csinálni olyan ruhákat, amiket megálmodtam; hogy elképesztően lelkes vagyok a saját életemmel kapcsolatban, és iszonyúan hálás az életnek azért, mert mindez megadatott nekem.

  Az elmúlt idők során egy lelki takarításra is szükségem volt.
Rájöttem, hogy túl sokat bosszankodom, és olyan dolgokba próbálok kapaszkodni, amik nevetségesek; túl sokat gondolkodom azon, mások mit gondolnak rólam, és mindenkiről a lehető legrosszabbat feltételezem.
Igyekszem szeretettel fordulni minden és mindenki felé. Egyszerűen nem éri meg a stressz. Túl sok időt pazaroltam dolgokra, amik egyáltalán nem építettek, sőt - most pedig azt érzem, nagyon jó irányba tartok. Felszabadultság.

  Csütörtökön megyek terápiára.
Azt gondolom, van még hova fejlődnöm mind emberileg, mind jellemileg, és minél idősebb vagyok, annál gyakrabban bukkannak fel rajtam olyan generációs családi vonások, amiket én nem szeretnék továbbadni, és sem magam, sem a környezetem nem szeretnék terhelni és mérgezni vele.

 A továbbiakban a THE SELF LOVE PROJECT posztjai fognak sűrűsödni, hiszen két hónap egészségügyi pihenő után végre újra mozoghatok - annak a maradék 5 kilónak úgy vélem, továbbra sincs rajtam helye, így ezt az április-májust úgy meghúzom, mint a sicc, és olyan csillámunikornisra edzem magam, hogy még cicanadrágban is lófrálhatnék az utcán (ha nem lennék szégyellős. na de értitek).


Puszik,
Eszter
  


SWEET LIKE A ROSE




   Egész életemben meg voltam győződve arról, hogy nekem a '60-as évekbe kellett volna születnem. Ezt nem csupán a bennem élő glaszékesztyűs kisnyugdíjas - mondjuk ő már más téma - mondja. Egészen egyszerűen megszállotja vagyok mind a kor stílusjegyeinek, mind a hangulatának, a zenéjének, a pin up lányoknak. Tizenhat éves korom óta gyűjtök gyakorlatilag minden - egyébként  a való élethez felesleges - Vogue-ot, Burdát, piperetükröt, napszemüveget, csipkés zoknit, ruhát, beszélő aranyhörcsögöt, lakásdekort, egyszóval a teljesség igénye nélkül minden KELL, ami ebből a korszakból származik, ekkor készült. A képen látható csodatükröt például 7 dollárért vettem az USÁ-ban, és nyolc réteg selyempapírba csomagolva szorítottam magamhoz, amíg a gép felszállt velem visszafelé.





   Persze emellett az egyik kedvenc filmem - á, egyáltalán nem közhely! - az Álom luxuskivitelben. Meg hát úgy egyébként, hatalmas Audrey Hepburn rajongó vagyok - az én polcomon Audrey remekül megfér a Pöttyös könyvekkel (bizony, azokat is gyűjtöm, de kizárólag a régi példányokat!) és Szabó Magdával. 
Rajongok a kor szabásmintáiért, a hangsúlyos derékért, az akkori Givenchy ruhákért, és alig várom, hogy nemsokára részt vehessek a varrótanfolyamon, amire olyan régóta várok.
Emellett nagyon szeretem azokat az elegáns, rózsás-barackos tónusokat, amit általában Audrey sminkjén láthatunk - igyekszem általában én is ilyesmit viselni, annyira lenyűgöz az üdesége, olyan frissnek és bájosnak tűnik, hogy bár tudom, én sosem leszek ilyen, azért az illúziót megpróbálom elérni.






   


















   Ahogyan a kifutókon, úgy a kozmetikumok terén is változik a divat - én viszont teljesen úgy érzem, kimaradtam például a Kardashian-szórásból is. Mármint persze, kipróbáltam, de nagyon hamar rájöttem, hogy egy hófehér bőrű, szőke hajú leányzónak tökre felesleges kontúroznia. Ugyanígy jártam a füstös fekete szemekkel is - szép, szép, de annyira nem érzem magaménak.
Mivel nagyon sápadt vagyok, így az alapozón kívül elkezdtem szemhéjpúdert használni, különben pont olyan csábos a pillantásom, mint Szörnyella de Frászé - ja és nulla fok alatt a szemhéjam is pont olyan kék, ami egy piros rúzzsal kombinálva annyira nem vonzó.
Viszont mivel a tulajdonomban lévő ötvennyolc sminkecset közül kábé kettőről sejtem, hogy mire való igazából (és egyébként biztosan nem arra, amire én gondolom), így nálam alapvető szempont a hülyéknek való termék, amit tényleg a laikusok is könnyen használhatnak.




   A nude rúzsok, illetve a bordó a jelenlegi kedvencem - előbbi nappal, utóbbi éjszaka a legjobb barátom, ha esetleg megyek valahova este. Imádok nagy bundát viselni fekete barettel, fekete macskanapszemüveggel és fekete bőrkesztyűvel, amiben a kis csatos vintage retikülöm szorongatom - az sem zavar, ha esetleg vízszintesen esik az eső, hiszen egy nacsasszony mindig nacsasszony!
A kis csatos vintage retikülben pedig csupa olyan fontos dolog van, ami nélkül egyáltalán nem lehet sehova sem jutni. Például a múlthavi velencei vonatjegy, meg a nyolc darab, férfipillantás szerint ugyanolyan, de egyébként minimálisan eltérő rózsaszín rúzs; na meg a Bourjois szemhéjpúder, amit fent emlegettem - az ugyanis nem csupán a szemhéjamon metrótérképként átcikázó kék erekre tökéletes megoldás, hanem kevésbé professzionális célokra is tökéletesen megfelel.





   Tudom, valahol most felsír egy profi sminkes, de igazából ez a Smoky Stories 13 Taupissime kompakt egyszerre az én pirosítóm, highlighterem, és ha nagyon bedurvulok, akkor a bronzosítóm is, sőt, ugyanúgy használom a belső szemzugaimba is, mindenfajta szégyenérzet nélkül.
És fokozom a helyzetet - mindezt az ujjaimmal, a taxi első ülésén, a dugóban ülve. Bizony. 
A rúzsomat hozzápasszintva.
Ezt is Audreytől tanultam! Hiszen, ahogyan ő mondta - " a girl can't read that sort of thing without her lipstick ".




  Egyébként a bátrabbaknak - és azoknak, akik szeretik a macskaszemeket - van más kiadású paletta is, 12 Sau-Mondanie fantázianévvel. Egyébként ez is nagyon szépen pigmentált, a rózsaszínje kissé erőteljesebb, a barnája kicsit szürkésebb, szerintem ez inkább kék szeműeknek való, de aki érzi magában a csít, szintén tehet vele egy taxipróbát - csak az eredményt fotózza le és küldje el nekem képen! :-)

  




    A kedvenc rúzstriumvirátusom egyébként a megfelelő Audrey-imidzsért az alábbi képen látható - ezek a Rouge Velvet The Lipstick kollekció 16, 01 és 13-as színei balról jobbra haladva. Én ezeket egymással is simán szoktam kombinálni, ráadásul nagyjából az összes kabátomhoz illenek a színeik, a szemhéjpúdert pedig egyik sem üti, így számomra ha kellemetlen Tinderrandi bukkan fel tíz méterrel arrébb, azonnal létezik S.O.S megoldás.




    
Nektek van hasonlóan több funkcióval felruházott kozmetikumotok?


Eszter

ÉN ÍGY CSINÁLTAM // KONSZEPT II.




   Amikor megkerestem Závada Petit azzal, hogy szeretném felhasználni a verseit, biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem fog válaszolni. Egyrészt azért, mert az az influenceri szféra, amiben én több, mint tíz éve mozgok, annyira távol áll tőle, aki kézzelfoghatót alkot, hogy valószínűleg azt sem tudja, ki vagyok; másrészt pedig, mert az utolsó blogposztom akkor a Glam Boutique piros szív alakú bundájában készült, a hamisgyémántokkal kirakott Kerényi Virág csizmával, és majdnem nullásra le volt nyírva a hajam, így valószínűleg ezzel a "markáns, mégsem tolakodó" megjelenéssel nem igazán győzhettem meg első blikkre.



fotó - Bernhardt Dániel


   Viszont - szokásomhoz híven - annyira meg voltam győződve a saját igazamról, hogy úgy voltam vele, ha az ajtón nem jutok be, akkor irány az ablak, így megkerestem őt még egy platformon - bár a "céges" mailrendszerem nem mindig van jóban a gmaillel, így elképzelhető, hogy ott akadt meg a dolog -, illetve a közös ismerőseinket elkezdtem győzködni, hogy történjen végre valami.

  Azt hiszem, egész életemben csak azért volt mindig ekkora szerencsém, mert amennyire 100%-ban biztos vagyok az elképzeléseimben, annyira megállíthatatlanná is tesz a dolog, így egy héttel később már arról egyeztettünk, mit és hogyan használhatok fel a kabátoknál.


  Az irodalmi vonatkoztatást azért tartottam fontosnak megjelentetni az Y Konszeptnél, mert azt éreztem az elmúlt évek során, hogy nagyon eltávolodtam a gyökereimtől. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumtól és a drámatagozattól - ma már el tudok menni úgy egy antikvárium mellett, hogy nem nyitok be Pöttyös könyvek után érdeklődni. Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára mondjuk a Bárkában, bár leglább lemaradva, de követem a kortársat; sokkal több időt áldoztam egy kézzelfoghatatlan netes vállalkozás validitásába, mint amennyit egyébként nem szégyellenék bevallani. 
És én így nem érzem magam már jól. Ez már nem én vagyok.


 Biztosan emlékeztek arra, hogy többször jeleztem, úgy érzem, ideje letennem a lantot. Az elmúlt hónapok során sikerült több projektemet is "átnyomni" az Y-on kívül; ezek egyike a dédelgetett #TheNextGen, amiről nemsokára írok majd ide is.


Egészen egyszerűen azt érzem, hogy elfáradtam. Nem tudom és nem is szeretném felvenni a versenyt nálam nagyobb bloggerekkel és influencerekkel; nem szeretnék nyitni a Snapchat felé vagy vlogot csinálni, mert én nem ilyen vagyok. 
Számomra ez már nem nyújt kihívást. 
Rengeteget nyertem a blog által, rengeteg állati jó fej embert ismertem meg, nagyon kedves olvasóim vannak, és teljesen azt érzem, hogy mióta befelé élem meg az életem - mint például az Y-nal is -, rettentően kinyílt előttem a világ.

A hazai blogger- és influencerpiac rettentően telített. Sokan vagyunk, nagy a verseny, én pedig sosem voltam az a típus, aki boldogan versenyezne. Szerintem küzdöttem én eleget.
Én csak írni szeretnék meg olvasgatni a könyveim meg bepótolni mindent, amit az elmúlt években kihagytam, mert éppen más kanyart vett az életem. Szóval így vágtam bele az Y-ba.







 Azért szerettem volna mindenképpen Závada Petivel együtt dolgozni, mert a gimis éveimet idézte. Azokat az időket, amikor megvoltak a magunk kultegyüttesei, amikor a Szép versek köteteket cseréltük egymás között, és azt érzem egy picit, látva a kései Y és a fiatal Z generációsokat, hogy ők talán annyira nem tudnak belekapaszkodni ilyesmikbe, nekik nincs ott ez a fogódzkodó, ami nekünk volt. És azt gondolom, hogy rengeteg olyan kortárs költő, slammer, grafikus, festő, zenész - mert így, ebben a sorrendben óhajtok együtt dolgozni mindenkivel, akivel csak lehet - van, aki nagyon megérdemli, hogy szélesebb körben ismert legyen.


   Ahogyan az előző posztomban már említettem Nektek, maga az Y Konszpet nagyon-nagyon kevés tőkével indult, emiatt lett például nyolc darab kabát.
Nagyon szerettem volna olyan áron adni, hogy egyetemisták, gimnazisták is megfizethessék - tudjátok, ha valaki, én aztán tudom, milyen szomorúan, vékonyka pénztárcával bámulni a kirakatot.
Azt is tudtam, hogy rengeteg áldozatba fog ez kerülni, hogy meg kell dolgoznom azért, hogy mindez működhessen.
Sajnos rengeteg olyan dolog volt, amivel nem számoltam - váratlan kiadások, magasabb ÁFA, satöbbi, így kénytelen voltam megemelni a kabátok árát, emiatt maradtunk a 35 000 forintos bevezetőnél.


  Ennek az egyik oka, hogy én jelenleg freelancer, azaz szabadúszó vagyok. Egyéni vállalkozóként fizetem magam után az adót, illetve a WonderLAB üzletében eladott termékeim után szintén rendezem az ÁFÁ-t az állam felé (ami egy 35 000 forintos kabát esetében számomra nem kis összeg), emellett van egy bolt tagsági díjam is, így gondolhatjátok, hogy nem az Y Konszept az, ami a meggazdagodásom oka lesz a közeljövőben.


 Nagyon sok munkám van minden egyes kabáttal, hiszen minden darab egyedi és megismételhetetlen. Nagyon körülményes a beszerzésük, hiszen mindegyiknek saját története van - éppen tegnap vitte el az egyiket egy kedves barátom, képzeljétek, a farmerkabát egy barátnőm nagypapáján volt, amikor megismerte a nagymamáját -, a festékek sem filléres kiadások, hiszen a legjobb minőségűt szerzem be, emellett tudnék mesélni a hátfájásról és a görnyedésről, amikor a kabát felett guggolok. De nem fogok, hiszen szerelemből csinálom ezt a márkát, ez a mindenem, és mindezért rettentően hálás vagyok a sorsnak.


  Annak is rettentően örülök, hogy ennyien szeretitek, amit csinálok. Tudjátok, elképesztő érzés az, hogy ezeknek a kabátoknak új története lesz az új tulajdonusuknál, hogy talán ebben a kabátban egy másik lány és egy másik fiú fog megismerkedni egyszer, és majd gyermekeik születnek és család lesznek. Én legalábbis mindig erre gondolok, amikor valakinek tovább adok egy kabátot.
Kis vállalkozás az Y Konszept, kevés kabáttal, hiszen nagyon minimális anyagi tőkével tudtam belevágni ebbe a projektbe, a bevételt pedig folyamatosan forgatom vissza a márkába. Mivel egyéni vállalkozó vagyok, mindig vannak kintlévőségeim, és pénztárcám vastagságától függően tudok új darabokat gyártani.


  Az új darabokat például pénteken nézhetitek meg, részletek erre a linkre kattintva. :-)

Csókok,
Eszter


FELVENNI A FONALAT // THE SELF LOVE PROJECT VII.



  Aki olvasott az elmúlt hónapok során, talán emlékszik arra, hogy október végén egyik pillanatról a másikra életmódot váltottam. A THE SELF LOVE PROJECT címen futó bejegyzés sorozatot 2017. 10. 24-én kezdtem el írni, 71,9 kilogrammal - január tizenegyedikéig 66,6-tal zártam, amikor is sikeresen bokaszalag szakadást szenvedtem (és bár senki sem akarja elhinni az állítólagos barátaim közül, tényleg nem egy bizarr szexbaleset áldozata voltam, egyszerűen elestem a kertünkben egy flatformos cipőben, IGEN, van ilyen), és a fenekemen kellett maradnom 6 hétig.
Mondjuk vigasztalt, hogy ilyen menő mankóval száguldozhattam - a barátom festette be nekem -, és hogy a metrós székfoglaló játékban végre validan ülhettem le. 






  Persze ez nem azt jelenti, hogy ne próbáltam volna meg odafigyelni, sőt - odafigyeltem arra, mit eszem, és amikor már tudtam, igyekeztem itthon videókra tornázni, hogy egy picit legalább formában maradhassak. (Például erre és erre mozogtam, nyilván a megterhelő mozdulatokat kibekkelve.)
Emellett igyekeztem továbbra is odafigyelni arra, mit eszem, és megfelelő mennyiségű folyadékot inni, így a bokasín lekerülésekor szintén 66,6 kilogrammal indulhattam megint (update - ma reggel megmértem magam, és 65.2 voltam!) - egyébként erre állatira büszke is vagyok. Hair flips.
Egyébként tudom, persze, nem a súly számít - képzeljétek, hogy például rám jön olyan XS-S méretű ruha, ami tavaly nyáron, cirka 64 kilós koromban bizony nem igazán akart.






   Az elmúlt hetek során alig bírtam a fenekemen maradni, megszokja az ember, ha sokat mozog, ráadásul pont a kriplisedésem másnapján érkezett meg egy gyönyörű csomag az Indi-Go Style csapatától - nemsokára megmutatom nektek, milyen szépeket kaptam tőlük!
Amikor múlt hét szerdán meglátogattam a Kapás utcai rendelőintézetet, hosszú listával a kezemben készültem - egyesével végigkérdeztem, mit szabad csinálnom, mit nem, így amikor a doktor bácsi áldását adta mindenre, fülig érő szájjal távoztam.


   Ennek következményeként csütörtökön ellátogatok az első Bikram jóga órámra, amire - a visszajelzések alapján - többen is velem tartotok (egyébként ha esetleg valakinek van igénye arra, hogy együtt járjunk futni meg mozogni, jelezze!). Alig várom, hogy megoszthassam veletek a tapasztalataim, persze abban biztos vagyok, hogy nem fogom tudni elsőre végignyomni az edzést, hiszen a bokámnak tényleg időre van szüksége.



  Szerencsés vagyok, mert rengetegen segítenek és támogatnak abban, hogy újra visszalendülhessek a régi kerékvágásba (és most NEM a barátaimra gondolok, akik az ÖSSZES lábas poént ellőtték az elmúlt másfél hónap alatt), így például a The Juiceline Detox programjával indítok a héten - egyébként képzeljétek, ők az egyetlen bio, hidegen préselt, nem tartósított juice a hazai piacon, és Nicole, a márka alapítója személyesen segít nekem a továbbiak során. 
Nemrégiben elkezdtünk egy terápiát, mely az előzmények lelki hátterét boncolgatja, illetve segít nekem kicsit irányba állni a dolgaimmal kapcsolatban - de erről majd bővebben.



fotó - The Juiceline



  Ami szintén nagyon motivál, hogy a Peak Shop és nagyon cuki hol edzőm-hol táplálkozási tanácsadóm-hol a motivációs trénerem, Krisztián, továbbra is "fogja a kezem", így remélhetőleg, még ha nem is pontosan ugyanonnan tudom folytatni, ahol elkezdtem, könnyebb lesz.
Ugyanígy végre újra látom a Shape It Up-os csajokat is, bár abban biztos vagyok, hogy ezúttal nem fogok tudni elsőre 2 000 kalóriát letekerni. No mindegy, innen szép nyerni!


  Korábban többen jeleztétek, kíváncsiak vagytok az étrendemre, így úgy gondoltam, egy héten keresztül dokumentálom majd, mikor mit eszek, amennyiben erre még mindig van igény.
Arra gondoltam, a költségeket is dokumentálnám, így esetleg aki belevágna, tudhatja előre, mivel kell számolnia. Ugyanígy egyébként bárkinek bármilyen receptje van, nagyon szívesen várom, mert őszintén szólva kicsit elszoktam a főzéstől. Meg a mozgástól. Meg a mindentől. :-)


Csütörtökön jövök a Bikram tapasztalatokkal!
Puszik, Eszter






FRANCIA NŐ DIY I. // KEZEMBEN A NESZESSZEREM


  Mióta sminkelem magam, mindig ámulattal néztem a percek alatt csodaszép füstös sminket feldobó lányokat, azokat, akiknek a csuklómozdulatában van a kontúr, és olyan profik a szemöldöksminkben, mint egy Kardashian.
Persze, ez az évek meg a rutin varázsa - viszont akiket náluk is sokkal jobban irigylek, azok a francia nők. Hogyan csinálják?
  De tényleg - ha megfigyelitek, az egyetlen plusz meghatározó dolog, amit egy francia nő visel, az a magabiztossága. Sem a lookjaikat, sem a sminkjüket nem gondolják túl, egyszerűen csak teljes mértékig önazonosak és hisznek abban, akik. (Mondjuk, nekem sokszor már ez is problémát okoz)


   Szóval amikor elkezdtem együtt dolgozni a Bourjois-val, úgy döntöttem, itt az ideje egy picit erőlködni, és megtalálni magamban a francia nőt. Úgy érzem, jó irányba tartok ezzel a projekttel - hiszen itt a márka, itt vannak a dolgok, amikkel foglalkozom, és picit sikerült irányba tennem magam. Remélem, ez a külsőmön is észrevehető.






  Szóval vissza, a francia nőkhöz - nektek is feltűnt, milyen kevés make upot viselnek?
Minimálsminkjük egyik alapja pedig a hibátlan, gondosan ápolt bőr - ezt pedig mind külső, mind belső gondoskodással érik el.
Az egyik, amit ezzel kapcsolatban megtanultam nagyon hamar, hogy sose aludjunk sminkben. Ez tilos. De komolyan.
Megfojtja a bőrt, ráadásul a pórusokat is eltömíti - szóval mindegy is, hányadik pohár pezsgő után tartunk, ezt a pár mozdulatot sose sajnáljuk magunktól.
  A másik nagyon fontos lépés a megfelelő hidratálás. Nem, nem pezsgővel, ahogyan én tettem múlt hét pénteken a Labiban, hanem hetente egyszer arcápoló maszkkal, egyébként pedig húsz után nálam már alap volt a nappali- és az éjszakai krém. Emellett pedig napi három liter víz legalább bele kell férjen.

  És ami a legfontosabb - használjunk minőségi kozmetikumokat.
Hófehérkeként és egyaránt víz- és zsírhiányos bőrrel rendelkezőként számomra az alapozóvásárlás maga a tortúra - a Magyarországon kapható termékek 90%-a vagy túl sárga, vagy túl barna a bőrömhöz, sosem találok semmit, ami normálisan fedne, viszont volt lehetőségem a Bourjois termékeit tesztelni, és annak kifejezetten örülök, hogy hosszú idő óta végre találtam olyan terméket, ami nem üti a reggeli hidratálóm. 







   Szóval, amit én mindenképpen ajánlok a DIY francianőséghez, az a Healthy Mix termékcsalád BB krémje és primere - ez egyébként pont olyan sminkanalfabétáknak való, akik hozzám hasonlóan a kezükkel kenik fel az arcra valót - illetve a második fotón látható Fond de Teint alapozót.
Mindkettő egyébként tartalmaz ezerféle vitamint, úgyhogy aki télen a szeme sarkából húzódó vastag könnysávokkal és írországi sziklacsoporttá karcolt arccal ér haza akár egy tízperces sétából is, az biztosan imádni fogja ezeket.








  Ami viszont számomra igazán szerelem, és a bennem élő francia nő visongva üdvözöl (a bennem élő kilencvenéves nyugdíjassal együtt), azok még mindig a vörös rúzsok. Tudom, egyészségtelenül sokat írok a vörös rúzs iránti vonzalmamról, sőt, múltkor hosszasan fejtegettem is nektek, melyik énemre hogyan hatnak ezek az árnyalatok, de amit általában megfigyelek egy francia nőnél, az a fekete póklábszempilla alatti megvető tekintethez tartozó vörös árnyalat. Szóval just FYI.





  
   Amit úgy látom, viszont, ízléstől tesznek függővé, azok a tusvonalak, illetve az ízlésesen sminkelt szemöldökök - legközelebb erről írok majd, amikor tovább lépek francianő sufnitunongom közetkező szintjére. Mit gondoltok?

Eszter