STÚDIÓBAN JÁRTUNK

biztosan sokan nem tudjátok - csak azok, akik a blogom rendszeres olvasói -, de főiskolai tanulmányaimat televíziós műsorkészítő szakon végzem. amikor kicsi voltam, akartam hercegnő, balerina, vadászpilóta, régész, vámpírvadász és még annyi minden, ami egy kislány szeretne lenni. és most? most sincs konkrét elképzelésem. szeretnék írni, szeretnék én lenni a híradós néni, szeretnék haditudósítani, de ha belegondolok - egyszerűen csak boldog akarok lenni. ajjaj, elkalandoztam. vissza az elejére. szóval "jakupcsek anyánk" ezúttal a gundel-féle maradj talpon felvételére vitt el minket. betekinthettünk a vezérlőbe, hogy onnan figyeljük a játék menetét, és mindenkit halálra idegesítsünk a kérdéseinkkel. megnézhettük, hová esnek a játékosok, és egy zuhanás is meg volt beszélve nekünk.

szeretem a stúdiózásokat, mert olyankor mindig megerősítést kapok arról, hogy ez a szakma nekem való. a barátom egyszer megkérdezte, hogy később, ha netán egy kereskedelmi televízióhoz vetne a sors, akkor adnám-e a nevem egy való világ szintű produkcióhoz?
erre sajnos nem tudom a választ. most, tizennyolc évesen, hogy egy kis senki vagyok, és nincsenek felkéréseim, még mondhatom azt, hogy inkább becsület, és elvek. 


talán később majd máshogyan fogok dönteni, és a fordítottját fogom vallani...
ti melyiket választanátok?


és végezetül, néhány fotó a jövő tévéseiről - rólunk!


ez a fotó egy szeptemberi látogatásunkon készült, ahol az egyik - kissé perverz - álmom teljesült... megnyomhattam a skandináv lottó gombját!


mi, tévés lányok :)


kicsit féltem, hogy mi van, ha a felügyelő vicces kedvében lesz, és megnyomja a gombot...


reggeli kávé az örsön - hello!


0 megjegyzés: