TANÁCSOK A TOVÁBBTANULÁSHOZ

Drága Masnilányok,

mostanában rengeteg olyan kérdést kaptunk tőletek az Askunkon, mely a továbbtanulással, illetve a pályaválasztással kapcsolatos. Sokan nem tudjátok még, milyen irányba menjetek tovább, vagy mit lenne érdemes csinálnotok. Mivel én már túl vagyok ezen, gondoltam, leírok pár tanácsot, hátha tudok Nektek egy kicsit segíteni : )


Az teljesen természetes szerintem, hogy alig tizennyolc évesen még fogalmad sincs, mivel akarsz később foglalkozni, mit akarsz csinálni. Én sem tudtam, csak olyan dolgokban voltam biztos, hogy egyszer majd akarok egy mopszot, és az első lányomat az amerikai nagymamám után Nancynek fogom hívni.

Azt is tudtam, mi nem leszek - matematikus, tornatanár, elektormérnök.
Gondoltam, ez egy jó kezdés lesz, és tényleg az volt, mert ha már tudod, mit nem akarsz csinálni, miben nem vagy jó, és melyik tantárgy az, amit tényleg nagyon utálsz, jelentősen leszűkíti a kört.

Nagyon sokan anyagi szempontból választanak. Ezzel semmi probléma sincs, mert mindenki szeretne jól élni, viszont érdemes belegondolni abba, hogy míg egyes ágak telítettek, más szakmák képviselőiből jelentős hiány van. Én átgondoltam, miben vagyok jó, és úgy gondoltam, hogy olyan irányba megyek majd, és olyasmit szeretnék tanulni, amit élvezni fogok, hiszen nincs annál rosszabb, mint napi nyolc órát úgy lehúzni a munkahelyeden, hogy alig várod a szabadulást.

Ez a legjobb tanács, amit adni tudok: olyat csinálj, amit szeretsz! Ha imádsz rajzolni, nem biztos, hogy a közgazdász-szakon a lehető legjobban éreznéd magad, hiába gondolod úgy, hogy az biztos megélhetést hozna.

Ha jó vagy nyelvekben, akkor nemzetközi tanulmányokat is folytathatsz, ha a humán az erősséged, már rögtön lehetsz bölcsész, újságíró, történész - csak rá kell jönnöd, mi a szimpatikus.

Abba is gondolj bele, hogy a felkapott szakokra - média és kommunikáció, újságírás, andragógia, televíziózás - pont a népszerűségük miatt nehéz bejutni. Nagyon jól utána kell járni a követelményeknek, és mérlegelni. Sajnos rengeteg helyen már nincs államilag támogatott képzési forma - a művészeti karon, ahol én tanulok, sincs -, és a tandíj is nagyon sokba kerül. Emiatt azt is számításba kell venni, hogy nem vesznek fel, és ha felvesznek, lehet, hogy csak költséges helyed lesz, tehát tandíjat kell fizetned.


Ráadásul mindennek van hátulütője - divattervezőként egyáltalán nem biztos, hogy befutsz majd, ügyvédként lehet, hogy nem találsz egyből olyan céget, ahol foglalkoztatnak, tévésként és újságíróként rengeteget kell majd edződnöd.

Ha más városban néztél egyetemet vagy főiskolát, akkor mérlegelned kell, hogy albérletben szeretnél-e lakni vagy kollégiumba. A koleszokba elég nehéz bejutni, én személy szerint miután gimnázium alatt négy évig kollégista voltam, és megtanultam a túléléshez fontos dolgokat - kanállal konzervet nyitni, egy hétig élni ötszáz forintból, és a többi -, illetve immunrendszerem acélkemény lett a napi háromszori menzakoszttól, bármire hajlandó lettem volna, hogy albérletben élhessek.


Szerencsére így is lett, és most már ráadásul önellátó is vagyok. Mindenkinek a saját ügye, hogy dolgozik-e iskola mellett, ismerek olyat, aki igen, és olyat is, aki nem, ez általában függ a szülők anyagi helyzetétől, és attól, hogy Te hogyan gondolkodsz erről. Én többnyire egyedül tartom el magam, néha emgszorulok sajnos, amikor az e-bayen találok pár-ezer egydolláros ékszert, és elkap a gépszíj - még meg kell osztanom rendesen beosztanom a fizetésem, viszont jó érzés, hogy azt a pénzt költöm, amiért én dolgoztam.

Kollégistaként persze állandóan a jövés-menés közepében vagy, nem maradsz ki a spontán bulikból, megtanulsz alkalmazkodni, hiszen másokkal élsz együtt, tehát mindenféleképpen előny.

Sajnos a most érettségizők tovább tanulásának helyzete szerintem egyre kétségbe ejtőbb. Rengetegen mennek külföldre tanulni és dolgozni, a szigorítások miatt egyre kevesebb a hely, és előfordul, hogy sokszor a legtehetségesebb és a legszorgalmasabb tanulók sem tudnak bejutni a felsőoktatási intézményekbe. Leendő televíziósként aggódom az ország és a velem egykorú leendő főiskolások/egyetemisták és a leendő diplomások helyzetéért. Nem akarok elkeseríteni senkit sem, így nem folytatom tovább ezt a gondolatmenetet, ráadásul akármennyire szeretnék, sem tudnék objektív lenni, ha folytatom, így soraimat a következővel zárnám: sok szerencsét kívánok minden Masnilánynak, aki idén érettségizik, felvételizik. Legyen b-tervetek, biztos, ami biztos - bár én azt kívánom Nektek, hogy minden, amibe belekezdtek, sikerüljön!

Ha kérdezni szeretnétek tőlem, |ITT| szívesen válaszolok!

Eszter-Virág

3 megjegyzés:

  1. Tényleg elég kilátástalan a felsőoktatás, nagyon el lennék veszve, ha most állnék választás előtt... Viszont két gondolattal - ha nem gond - kiegészíteném a tanácsaidat. Az egyik, hogy arra is fontos odafigyelni, hogy a hallgatói szerződés ellenére is megéri-e valakinek államilag finanszírozott szakot választania. Van olyan ismerősöm, aki pont emiatt hagyta az egészet a francba, és inkább a külföldet választotta. A másik nagyon fontos dolog, ami pedig saját tapasztalat: ha egy mód van rá, ne add fel az álmaidat, hiszen ha nem vesznek fel, is van még lehetőség. Sajnos nekem sem volt elég pontom álmaim szakjára (kitűnő érettségivel sem), de anyukámmal leültünk, megbeszéltük, hogy valahogy kihúzzuk azt az egy évet költségtérítésesen, és ha törik, ha szakad, átkerülök államira. Tudtam, hogy ha nem sikerül, ott kell hagynom az egyetemet, ez elég nagy ösztönzőerő volt. Csak azért hoztam fel ezt a példát, mert talán egy lehetőség, még ilyen, sokszor teljesíthetetlen ponthatárokkal is. Mindenkinek sok szerencsét és bocsi a kisregényemért, csak én is úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos téma.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Valóban, igazad van - bár a cikket eleve inkább azoknak szántam, akik nem igazán tudják, milyen irányba induljanak el, hogyan-merre kapjanak. A végére lovalltam bele magam a mostani felsőoktatás helyzetébe, és inkább be is fejeztem, mert nagyon eltért volna az eredeti témától a Hoffman Rózsa-ellenes fejtegetésem : ) Szóval az írás direkt nem bent bele a részletekbe, mert nem tudtam volna objektíven megfogalmazni a véleményem.

    Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, remélem, minél többen olvassák, mert igazad van, és fontos : )

    Eszter-Virág

    VálaszTörlés
  3. Hasznos cikk! Pont ebbe a helyzetbe vagyok, bár van még egy évem eldönteni mi is legyek, ha nagy leszek.:DÉs tényleg elég nehéz dönteni, nem tudom, mi érdekel igazán, ha találok valamit az meg lehet fizetős szak, de valami biztos lesz.:)

    VálaszTörlés