LIFE COACHING 7# 2014 // ESZTER-VIRÁG



Mindig utáltam az évértékelős posztokat. Én az a típus vagyok, aki nem szeret nosztalgiázni, hanem tűkön ülve várja, mi következik majd. Nem szeretem a visszatekintéseket - az érdekel, ami előttem áll.
2014 jó év volt a blog szempontjából - az enyémből pedig egy fokkal jobb, mint 2013, de még így sem az igazi. Kicsit megijeszt, hogy ennyire új még ez a 2015, két nap és 22 leszek, és persze teljesen máshogyan képzeltem korábban az életem. Azt hiszem, ez a 2015 bejövős lesz azért - legalábbis nagyon remélem. Vigyázat, személyes jellegű összefoglaló következik.





Nem is írnék nagyon sokat. Megtanultam, hogy nem szeretem az abszintot, hogy szeretem a nyarat, hogy szeretem a napsütést, szeretem a hideg lábakat a takaró alatt, és hogy szerelmes vagyok a szerelembe. Megtanultam, hogy többet senkire sem fogok várni, menjen Portugáliába, Párizsba, vagy a pokolba, és azt is, hogy felesleges feladnunk magunkat egy szerelemért - mert ha mégis vége, mindenki sérül. Azt is megtanultam, hogy ezeket a sérüléseket be lehet gyógyítani a legjobb barátnőnkkel és egy kellemes, alkoholos estével, meg pár bejegyzéssel. És számtalan cipővel. 

Többet nem hallgatok olyanokra, akikre tényleg nem is kellene. Rengeteg támadás ér majd az életben. Seggfej vagy - ez volt 2014 kedvenc kritikája, kár, hogy nem ismerem az illetőt, lepacsiztam volna vele. Mindig lesz valaki, aki seggfejnek gondol. Változtathatnék ezen. Korábban meg is tettem volna. A különbség - ami az eltelt időt és a vele együtt eltelt változásokat is mutatja - az, hogy ma már nem akarok változtatni. Magam miatt szeretnék egyedül fejlődni, mégpedig olyan dolgokban, amelyek nekem fontosak. 

Emberség. Őszinteség. Elszántság. Mindig készen lenni újrakezdeni. - valahogy ezeket sikerült megtanulnom. Azt is tudom, hogy 2014 szintén a történetek éve volt. És hogy semmi sem végleges. És hogy nincsenek kudarcok - minden egyes pofára esés később egy jó sztori lesz. Mondjuk, akkor még nem voltam ebben biztos, mikor egy közös nyaralásból szakadó esőben vonatoztam vissza Balatonfüredről, és zokogtam. Ölelve vártak az állomáson. Meg otthon egy üveg rozéval.

The blonde girl with big attitude - mondta egyszer egy neves stylist rólam, és ez pár hete jutott a fülembe. Azt hiszem, teljesen el is mondott rólam mindent. Ezen már nem tudok változtatni, azon sem, aki vagyok, hiszen személyiségem alapjai mindig velem lesznek. Nyilván lehetnék kedvesebb. Lehetne jobb stílusérzékem. Lehetnék türelmesebb, önzetlenebb, jobb fej - tulajdonképpen rengeteg minden lehetnék, de sajnos egyik sem vagyok, és nem is szeretnék lenni. A saját magam jobb verziója szeretnék lenni, de ez olyan dolog, melyet nem sürgethetünk, ez egy lassú folyamat, mely fokozatosan tesz minket azokká, akikké végül lennünk kell. Felnövésnek hívják, azt hiszem.

Rengeteg megtiszteltetés ért. Elsősorban hogy itt vagytok Ti. Ti, lassan nyolcezren, akik olvastok minket, itt vagytok nekünk, és bíztok bennünk annyira, hogy hozzánk forduljatok ügyes-bajos problémáitokkal - legyen az szívzűr, divatügyi vészhelyzet, vagy egyszerűen csak egy tipp, hogy milyen filmet nézzetek meg este. Köszönöm, hogy velünk vagytok, lányok - általatok formálódom én is, és tanultam meg rengeteg mindent mind az emberekről, mind magamról. Nagyon remélem, hogy még sokáig itt lesztek.

Amit legjobban szerettem? Azt hiszem, a Marie Claire-nek adott interjúmat. Az érzést, hogy ez az általam hihetetlenül színvonalasnak tartott magazin méltat annyira, hogy egyáltalán tudják, hogy a világon vagyok. Ugyanígy köszönöm a megtiszteltetést a Lendület magazinnak - nagyon szeretem, amit csináltok, jó látni, hogy van, aki felkarolja a kezdő bloggereket, írókat, művészeket!

És ami a legfontosabb volt? Az egész év. Minden sikere, kudarca. A Dreams magazinnal, Miszterrel, Krisztinával, Brush Biussal, minden divatbemutatóval, sajtótájékoztatóval, minden ajándékkal, minden pillanattal, amikor fent voltam, azokkal pedig főleg, amikor azt hittem, hogy tényleg vége mindennek - mindennel együtt tökéletes volt. Köszönöm, 2014.
Köszönöm a történeteket, a képeket, a fényeket, köszönöm neked, Budapest, és köszönöm, hogy mivel nem fizetünk netadót, ez a bejegyzés ingyenes - köszönök mindent. De főleg Titeket, Masnilányok. 
Titeket a legjobban :)





Eszter-Virág

_________________________________________________

ASK



0 megjegyzés: