LIFE COACHING #9 - AZ ÉLET MEGY TOVÁBB // ESZTER-VIRÁG



Sokszor kerestek meg minket például szakítás utáni fájdalommal kapcsolatos kérdésekkel, van, aki pedig amiatt ír, mert úgy érzi, az élete egy helyben toporog, és nem tudja, mit tegyen. Azt hiszem, mindannyian voltunk már ilyen helyzetben, és ez az a téma, amelyről sosem elég eleget írni - az állapotról, amikor úgy érzed, nem vagy senki sem. Fogalmad sincs, ki vagy most voltaképpen, viszed-e valamire, tartasz-e valamerre, egyáltalán elindultál-e. Csak azt érzed, hogy ez így sehogy sem jó. A legrosszabb pedig ilyenkor az, ha azt gondolod, nem vagy senki sem. Nem vagyok egy nagy pszichológus, de próbálok kicsit segíteni a személyes tapasztalataim alapján - őszintén remélem, hogy menni fog.





AZ ÖNBECSLÉS, MINT HIÁNYCIKK

Nem az én feladatom meggyőzni Titeket, hogy értek valamit - ezt mindenkinek magának kell felismernie, úgy gondolom. Olyan dolgok segíthetnek benne, mint a sikerélmények, a hozzánk közel állók támogatása, és a hit - sablonos, de nagyon fontos dolog. 
Azt veszem észre, hogy manapság a legtöbb ember nem tudja, mennyit is ér pontosan. Nincs tisztában a saját értékeivel, annyira természetesnek veszi saját személyének létezését, hogy nem fordít arra elég időt, hogy megismerje magát - pedig ez egy nagyon hosszú folyamat, életünk végéig tart.
Sokan szerintem emiatt nem tudnak kimozdulni a letargiából. Nincs meg a kapaszkodó, nincs meg a kiindulópont, így nem tudják, hogyan és hol kezdjék önmaguk újbóli felépítését.






AZ ÖNBIZALOM NEM EGOIZMUS


Sokan azért nem merik - maguknak sem - bevallani, miben jók, mennyit érnek, mert az évek során az egészséges önbizalmat a társadalom gyakorlatilag egyenlővé tette az egoizmussal. Nem szégyen, ha tudod, mennyit érsz, és büszke is vagy rá. Nem szégyen, hogyha úgy gondolod, jó vagy valamiben, és így is van. Az a fontos, hogy mellette ne felejtsd el a saját hiányosságaidat sem, és hogy mindig van hova fejlődni.
Akkor leszünk sikeresek, ha azzal foglalkozunk, amiben jók vagyunk. Arra kell építenünk, hiszen más választásunk nincs. Arra kell törekednünk, hogy abban a valamiben pedig, ami megy nekünk, egyre jobbak és jobbak legyünk.
Az előnyeinket kell kihasználni. Sokan összekeverik az önazonosságot és a reális önképet az egoizmussal. Szerintem az a fontos, hogy elsőként olyan talajra lépjünk, ahol meg lehet állni - diszkalkuliásan nyilván nem megyek matematikusnak, ahogyan kifutómodell sem leszek soha életemben, hiszen pont olyan magas vagyok, mint a kutya ülve. 





EGYSZER KELL MEGTANULNI ELESNI


És egyszer kell megtanulni felállni is. Ha egyszer össze tudod vakarni magad, utána a többi egyre könnyebben megy majd. El kell fogadni, hogy az élet ilyen. Örülsz magadnak, és pofára esel - ha szerencséd van, akkor ezt nem több ezren látják majd, mint nálam. Minél nagyobbat zakózol, annál többet tanulsz majd belőle.
És persze esni sem lehet akárhogyan. Lehet gálánsan és méltóságteljesen. Lehet úgy, hogy magaddal rántasz mindent. Van, hogy csak pár percig fáj, van, hogy zúzódásaid lesznek, és sokáig nem gyógyulnak be a sebek. Minden ilyet meg kell tanulnod magadnak megoldani. Ha mást sem teszel egész életedben, csak siránkozol, és azzal vagy elfoglalva, hogy szart sem érsz, és nincs semmi értelme a létezésednek, akkor valóban nem is lesz. Napokat, heteket, éveket fogsz majd elpazarolni - azokat a napokat, heteket, és éveket, amiket később visszasírsz majd. Elmegy melletted minden.
Minden alkalommal, mikor befordulsz, elsétál melletted egy lehetőség, amit nem veszel észre az önsajnálattól. Hosszú távon ez elég kellemetlen. Ezt szeretnéd?






AZ ÉLET MEGY TOVÁBB

Igen, vannak dolgok, amik fájnak. Iszonyúan. Lezsibbadsz, és nem tudsz mozdulni. Nincs kedved az élethez. Nincs kedved semmihez sem. Tudom, milyen ez. 
Tudom azt is, milyen, amikor rátesznek egy lapáttal - elég csak megnézni az Ask.fm oldalunkat. Ilyenkor két választásod van - vagy még jobban elkeseredsz, és megkérdezed a barátaid, hogy "ennyire szar ember lennék?" - én ezt is megtettem. És rájöttem, hogy értem, miért utálnak mások, de nem ismernek, így ez ellen nem tudok mit tenni. Könnyű ítélkezni valaki felett pár elkapott mondat alapján. Mindannyian tettük már.
És ott a másik opció is - hogy felállsz.
Felállni még nehezebb. Ezt is tudom. Nem arról szeretnélek Titeket meggyőzni, mennyire erős vagyok, és mennyire érdemes engem követni ebben. Egész életemben azt hittem, erős vagyok, és volt egy pont, amikor én is megtörtem. Ez is a felnövés része - hogy minden hited elveszíted magadban, és utána újrakezded. 
Később, azt hiszem, ha lesznek gyerekeim, ugyanez fog majd történni. Minden változás ilyen, azt hiszem.
Esendő vagyok én is. Forró fejű, és néha elkeseredett. Türelmetlen, ingadozik a hangulatom, és néha rossz emberekért tenném tűzbe a kezem. De emellett vicces vagyok és határozott és önzetlen, és mindig megtalálom a jót mindenben. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy elfogadtam magam így, a magam jó és rossz dolgokból álló keverékében. És nektek is ezt ajánlom.



képek forrása: WeHeartIt


Eszter-Virág

_________________________________________











0 megjegyzés: