DARK DAHLIA NAILS // ESZTER-VIRÁG


Ha nem találják fel a géllakkot, akkor biztos, hogy örök életem végére olyan maradt volna a manikűröm, mint a Hold felszíne - ugyanis én tipikusan az az örökmozgó vagyok, akinek sosem szép a körme. Amint rákenem a lakkot, pisilnem kell, és gombos nadrág van rajtam, vagy beleragad valami szösz, vagy én magam nyúlok bele - szóval nem, én nem vagyok az a körömlakkozós csaj, se türelmem, se kézügyességem nincs hozzá, ráadásul a számomra lehető legrosszabb, ha három percnél tovább kell a fenekemen ülni.




Kedden jártam bent ismét a Heaven In Style szalonban, ahol Vivien végre rendes lányhoz méltó kezet varázsolt nekem. A sors iróniája egyébként az, hogy a széltől is óvtam a körmeim, mert gondoltam, mégiscsak szakemberhez megyek, erre útközben a szalon felé tört le fél centi két ujjamról is - annyira jellemző! Így megmaradtunk egy rövidebb, szögletesre reszelt fazonnál. Igen, ezt még könnyű volt eldönteni - a színválasztásnál viszont szükségem volt Réka és egy nagy pohár latte hathatós támogatására is...







Végül az Shellac 'Dark Dahlia' fantázianevű árnyalatnál állapodtunk meg - ugyanis rájöttem, hiába tetszenek nekem a mintás, színes, csillámos manikűrök, magamon nem tudnám őket elviselni, ugyanis az a rögeszmém, hogy az ember lánya egyszerre három árnyalatnál többet ne hordjon, a körmömhöz pedig nem szeretnék öltözni. Mivel unalmas vagyok, és általában szürkét, feketét vagy fehéret viselek, így úgy gondoltam, ez a feketébe hajló sötétlila - melyet rúzsban is imádok viselni - tökéletes választás lesz.




Aki még nem próbálta a géllakkot, annak erősen javaslom - nekem nagyon sokáig volt, majd pár hónapja szüneteltettem, és örülök, hogy ismét van, hiszen kényelmes, tartós, nem kell újralakkozni, nem pattog le, nem kopik, lehet benne mosogatni, takarítani, és többé a gombos slicc sem akadály - aki pedig nem tudja, kihez menjen, annak ajánlom a Heaven In Style-t, ahol nem csupán reggeli ébresztő kávét és színvonalas ellátást kapsz, de már a kedves, barátságos légkör miatt is megéri betérni - én mindig, amikor eljövök onnan, arcomon mosollyal távozok, lelkileg is feltölt a hely, és szerintem ez nagyon fontos.
Na és végre most már igazi lányhoz méltó kezem van! :-)



______________________________________________

Eszter-Virág




0 megjegyzés: