PICTURES OF MY HOME // ESZTER-VIRÁG


Többen kértétek már, készítsek roomtour-bejegyzést, viszont mivel általában kaotikus állapotok vesznek körül, ez rendszeresen elmarad. A másik ok, ami miatt vonakodom, az az, hogy az otthonom nyújtja számomra a legnagyobb biztonságot - megkímél a világtól, itt érzem magam a legjobban, már maga az atmoszféra is gyógyír minden gondomra. Viszont úgy gondoltam, miért ne mutathatnék meg pár, számomra kedves dolgot belőle? Íme néhány kis kép az életemből - remélem, kedvelni fogjátok a postot! :-)




Általában mikor reggelente felkelek, a sztenderdemre esik a tekintetem. Mindig félek, hogy össze fog rogyni a rengeteg ruha súlya alatt, ráadásul a gardróbomban is van még egy csomó minden, amit nem viselek, néha úgy érzem, tényleg túl sok holmim van, pedig igyekszem tudatosan vásárolni. A sztenderd bal oldalán lógó tote-ot még az első Body Shop-sajtótájékoztatómon kaptam, a jobb oldali pöttyös kalapot pedig anyukám hozta nekem. Sosem volt még rajtam, de mint mindenhez, amit tőle kaptam, ehhez is nagyon ragaszkodom.
Nagyon szeretem a szobámat a falon futó rézcsövek miatt - jó hangulatot kölcsönöz, és hát én mindent szeretek, cakcillogjon :-) A háttérben látható képeslapok és polaroidok különféle emlékek, van a testvéremmel közös kép, apukámtól kapott képeslap és határidőnaplóból kiollózott fotó is.




Nincs éjjeliszekrényem, helyette egy IKEÁ-s dohányzóasztalt használok. Ahogyan láthatjátok, itt is nagy rendet tartok :-) A bal oldalon a Tőletek kapott levelek, a piros borítékban pedig névjegykártyák érkeztek, amiket anyukám készíttetett Krisztinának és nekem. A Római vakáció posztere alatt pedig különböző bulik flyerét láthatjátok, illetve egy képeslapot anyukámtól - amikor felköltöztem Budapestre, rengeteg írt nekem, én pedig mindegyiket eltettem.




A reggeli lendület egészen addig tart, ameddig ki nem vonszolom magam a konyhába - felkelés után tíz perccel legkésőbb ugyanis szükségem van egy tejeskávéra, különben nem kapcsolok be. Amíg készül a kávé, addig általában meredten bámulom a falat, amit a lakótársam, Kamilla dekorált ki. Szeretem a lakásunk színeit egyébként, ez a kávészín mindig megnyugtat. Szerencsére a fehér keretes tükröt nem érem fel, így általában a reggel kilenc órai szívrohamok elkerülnek.




A másik, amit azonnal leellenőrzök - azon kívül, hogy van-e itthon kávé és tej -, hogy milyen az idő kint. Kicsit mindig félek ettől a szertartástól, ugyanis koffein nélkül igen sebezhető állapotban vagyok, így ha esik kint a hó, vagy köd van, akkor rendszerint a sírás kerülget. Szegedi lányként hatalmas igényem van a napfényre, imádom a jó időt, engem speciel a kánikula sem zavar.
Szeretem a konyhai kilátásunkat is - a szemben lévő lakók hála Istennek nem sok vizet zavarnak, elég nagy az udvar (bár ez a képen nem jön át), illetve örülök, hogy zöldet látok. Az én szobám is ezen az oldalon van, így a panorámám, illetve a napsütéses órák magas száma ugyanaz nálam is :-)




A reggeli kávémat lassan nyolc éve minden reggel ebből a bögréből iszom. Titkos imádatom a Disney-hercegnők iránt ugyanis megnyilvánul pár relikviában - ez a kedvencem, még Szentesen vettem gimnázium kilencedik osztályában. Többször ejtettem le, mint az összes többi tárgyam együttvéve, mégis bírja a gyűrődést - bár az együtt töltött évek nem múltak el nyomtalanul, ezt Ti is észre vehetitek, ha megnézitek a csorba szélét szegénynek :-)




Imádom a kozmetikumokat, főleg felsorakoztatni őket a kád szélén... vagyis felsorakoztatnám őket, ha elférnének. Így viszont csak a mindennapjaimhoz szükséges holmik vannak itt - hajpakolások, hamvasító, tusfürdő, bőrradír, arcmaszk... Nagyon sok kenceficém van, ez részben annak is köszönhető, hogy korábban, akárhányszor felidegesített az egyik előző főnököm, mindig vettem magamnak valami szép hajápolószert kárpótlásul. Nos, maradjunk annyiban, hogy legalább két mopsznyi garnitúrám van. 




Fürdőszobánk éke a szintén IKEA-termék csúszásgátló krokodil, melyet egyébként a gyerekosztályon árulnak ügyetlen csemetéknek... meg nekem, ahogyan a lábamon látható zöld foltokból is következtethetünk. Mert igen, én még állva is el tudok esni. Sőt, a krokodilon is... bár jóval kevesebbszer, mint egyébként. Megijedni pedig nem kell, azért ennyire nem foltos a lábam, csak a kép sikerült így - a telefonom kamerája és a fürdőszobai világítás ezek szerint nem túl jó kombináció.




Általában addig hurcolom magammal a reggeli kávém, amíg el nem fogy - ha pedig sietek reggel, akkor ott marad a lakás azon pontján, ahol rájövök, hogy el fogok késni... A bögre helyzetéből egyenesen kikövetkeztethető, hogy Eszterke hol jött rá, hogy a busz tíz perc múlva ideér. Kamilla meglepően jól viseli a dolgot - persze ha este hazaérek, akkor első dolgom összeszedni az utánam maradt holmikat...


Remélem, tetszett a bejegyzés - bár nem mutattam meg sok mindent, azért remélem, elégedettek vagytok,
és sikerült megosztanom Veletek pár apróságot... :-)
___________________________________________________________________


Eszter-Virág





1 megjegyzés:

  1. Nagyon hangulatos képek. :) Klassz bejegyzés volt. Tetszik az otthonod és azt hiszem tényleg tükrözi a személyiségedet is. :)

    VálaszTörlés