LIFE COACHING #10 - THE LUCKY ONES // ESZTER-VIRÁG


Nagyon nehéz volt számomra az elmúlt pár hét - sokat fogytam is a stressztől, és legalább öt évet öregedtem. Mégis, nem tudok boldogtalan lenni, mert minden nap van miért és van kiért hálát adnom. LIFE COACHING-rovatunk 10. bejegyzésében pedig erről lesz szó - a háláról, hogy miért érdemes hálásnak lennünk, és hogy kinek is tartozunk mi ezzel. Mert akármekkora közhely is, ezt bizony rendszeresen elfelejtik az emberek - pedig én sem győzöm eléggé hangsúlyozni, milyen fontos is ez.





A CSALÁD

Kicsi vagy nagy, bonyolult, vagy átlagos - általában elfelejtjük értékelni. Teljesen természetes számunkra, ha anyukánk kimossa a ruháinkat, ne adj Isten, még be is pakolja őket a szekrénybe. Nem jut eszünkbe, hogy akár a szekrény, akár anyukánk meglétéért is szerencsésnek kellene éreznünk magunkat.
Olyan természetesnek vesszük a törődést, és azt, hogy szeretnek minket, hogy csak akkor döbbenünk rá, milyen fontos is, ha elmúlik.





A BARÁTOK

Megszokjuk, hogy ott vannak. Elvárjuk, hogy mindent eltűrjenek tőlünk. Hányszor érezteted a barátaiddal, hogy fontosak neked? És te hányszor érzed magad fontosnak?
És persze ott a másik véglet is - felesleges olyanokért erőfeszítéseket tenni, akik nem érdemlik meg. Ne hagyd, hogy felesleges súlyok visszahúzzanak - ha úgy érzed, hogy valakit építesz, de ő nem épít téged, akkor itt az ideje tovább lépni. Inkább most mellőzzük az ilyen embereket, minthogy bajban hagyjanak ők magunkra minket.





A SZERELEM

Vannak, akik folyamatosan hajszolják. Mások pedig hagyják, hogy rájuk találjon. Mindegy is, ki hogyan szeret - hiszen mindenki a saját maga módján teszi ezt -, egy a fontos - hogy minden nap örüljünk annak, hogy van mellettünk valaki. Aki meghallgat, ha beszélni szeretnénk, navigál minket, ha nem tudjuk, mi a helyes irány, megnevettet, ha szomorúak vagyunk, és reggel betakar minket, mert már megint lerugdostuk magunkról a takarót. Szeretve lenni jó, de szeretni még jobb.





ÉRTÉKELJÜK MAGUNKAT

Sosem fogom Nektek elégszer mondani, mennyire fontos az, hogy szeressük magunkat, és hogy tudatában legyünk, igenis érünk valamit. Én azt hiszem, a rengeteg kritika hatására erősödtem meg - és persze amiatt is, mert akárhányszor összeomlottam volna, volt mellettem olyan, aki emlékeztetett arra, hogy túl kemény vagyok ehhez. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, miben vagyunk jók. Én vicces vagyok, tudok kanállal konzervet nyitni, és remek vagyok minden olyan tevékenységben, ahol nincs szükség a szem-kéz koordinációra. Szeretem magam azért, aki vagyok - a hibáim ellenére is, mert meg tudom magamnak bocsátani, hogy ember vagyok.
Te hányszor ismered be, ha tévedsz?





ELÉGSZER MONDOD, HOGY "SZERETLEK"?

Elégszer fejezed ki a hálád? Ugye tudod, milyen szerencsés vagy? Az életed ajándékba kaptad. A körülötted lévő dolgok nem járnak, az a felszerelés, ami neked van - az otthon-barátok-család-környezet-pakk - nincs meg mindenkinek.
Mióta minden nap meg kell küzdenem önmagamért, látom, mennyire nagy ajándék az élettől az, hogy olyan anyukám van, amilyen - miatta nem adnám fel soha sem. Szerencsés vagyok, hogy oda születtem, ahova.
Néha eszembe jutott korábban - amikor nem tudtam finanszírozni a főiskolát, és dolgoznom kellett, mások pedig emiatt támadtak -, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha mindent megkapnék. Lakást, kocsit, tanulási lehetőséget - az lenne az összes dolgom, hogy reggel elmegyek az előadásaimra, aztán tanulok, ha zh vagy vizsga van.
Később rájöttem arra, hogy lehet, hogy ez könnyebb, de sosem cserélném el azt a rengeteg tapasztalatot, amit a munkával gyűjtöttem. Voltam face controll, pultoztam, voltam hostess a -15 fokban, nyolc órán keresztül álltam a hidegben. Ki tudná utánam csinálni azok közül, akik azt mondták nekem, "csak egy face controll vagy"?
Szerencsés vagy, mert kaptam rosszat is, és így még jobban meg tudom becsülni a jót.






MINDIG CSAK ELŐRE

Rengeteg próbatétel áll még előttünk. Előttem és előtted is egyaránt. Én tudom, hogy rengetegszer fogok még hibázni, de igyekszem tanulni is. Bármi van, sosem cserélnék senkivel sem - szeretem úgy az egészet, ahogyan van. Akármekkora közhely is, ha a szívemre teszem a kezem, és elgondolkodom mindenen, amit tettem, minden jón és rosszon, ami ért, minden hülyeségen, minden pillanaton, minden kis szívfájdalmon, véget ért szerelmen, barátságon, akkor is teljes meggyőződéssel vallom: szerencsés vagyok.




Te hogy érzed? Az vagy? :-)


Eszter-Virág

_________________________________________________






0 megjegyzés: