PASTEL LOVE - WEARING JESSICA BUURMAN & SHEINSIDE



Május van, engem pedig újra magával ragadott a pasztellszínek imádata. Aki ismer, tudja, hogy minden vadságom és merészségem kimerül a téli fekete-fehér-szürke-vörös és a nyári fehér-pasztellrózsaszín-vörös ruhatáramban - valahogy egy ideje jobban vonzanak a letisztult, egyszerű szabásminták, a finom anyagok, és az elegáns stílusjegyek. Ezen szempontok alapján rendeltem meg új szépségeimet a Jessica Buurman és Sheinside oldalakról - nézzétek csak, milyen gyönyörűek!











TRENCH COAT / SHEINSIDE / HERE
SHIRT / SHEINSIDE / HERE
HIGH WAIST JEANS / CHEAP MONDAY
FLATFORM SHOES / JESSICA BUURMAN
CLUTCH / JESSICA BUURMAN
WATCH / CLAIRE'S
SUNNIES / RAY-BAN
MAKE UP / CATRICE & DIOR

PHOTOGRAPHY BY VIVIEN ARATÓ

______________________________________________

ESZTER-VIRÁG









0 megjegyzés:

PHLOAM BY BALASSA IVETT - FELTÖREKVŐK #4



Évek óta szívemen viselem a magyar divat, a magyar tervezők, művészek, alkotók, tehetségek sorsát - korábban cikksorozatot írtam a feltörekvőkről, később elkezdtem velük dolgozni, viselni a munkáikat, támogatni őket.
Úgy gondolom, igenis érdemes minél több figyelmet fordítani a magyar divatra, ahelyett, hogy mindenki által viselt, kommersz Inditex-termékeket hordunk, inkább invesztáljunk egy igazi magyar designer-darabba. Meg kell mutatnunk a tehetséges, fiatal tervezőknek, hogy mellettük állunk, hogy figyelünk rájuk, és támogatjuk őket - hiszen minket képviselnek itthon és külföldön egyaránt.
Szeretem a magyar divatot. Meglep, elbűvöl, lenyűgöz - annak pedig kifejezetten örülök, hogy egyre több platformon találkozom vele, és egyre több ezzel kapcsolatos kezdeményezést látok, jó példa erre a One Fashion Agency & Retail Tegyél a magyar divatért! kampánya is.


Láthattatok már magyar tervezők ruháiban, viseltem már a kiegészítőiket, találkozhattatok velem lookbookjaikban, bemutatóikon is. Szeretek együtt dolgozni fiatal, feltörekvő tehetségekkel - jó részt venni valamiben, ami most indul, és ettől egy picit az én gyermekem is lesz. Büszkévé tesz, meghatottá, és elérzékenyülök tőle. Szeretek szentimentális lenni.
Természetesen habozás nélkül csaptam le az ötletre, hogy modellt álljak Balassa Ivettnek, a Phloam tervezőjének aktuális kapszulakollekciójához. Az pedig külön öröm volt számomra, hogy a lookbook igazi összefogásból született - a hajam Varga Gyémánt, a Heaven in Style mesterfodrásza készítette, a fotókat pedig Arató Viviennek köszönhetjük.




PHLOAM CC BY
VIVIEN ARATÓ & GYÉMÁNT VARGA & ESZTER-VIRÁG MEYER












PHLOAM BY IVETT BALASSA
PHOTOGRAPHY BY VIVIEN ARATÓ

SPECIAL THANKS TO HEAVEN IN STYLE

________________________________________________















1 megjegyzés:

BEAUTY REPORTS # 7 - LÁVAKÖVES MASSZÁZS, A PIHENÉS ZÁLOGA






Múlt héten részt vehettem életem első lávaköves masszázsán - ugyanis volt lehetőségem kipróbálni a kezelést második lakhelyemen, a Heaven in Style-ban Anna által. Próbálom szavakkal leírni az élményt, de nagyon nehéz lesz, életemben nem voltam még ennyire kipihent és ellazult, mint utána. Azt hiszem, rá fogok szokni arra, hogy legalább havonta egyszer szerét vehessem egy ilyen alkalomnak - ugyanezt ajánlom mindenkinek, mert igenis mindannyian megérdemeljük a kényeztetést, a "magunkra"-időt.



video



AMIT A LÁVAKÖVES MASSZÁZSRÓL TUDNI ÉRDEMES

A lávaköves masszázs nem egy egyszerű masszázs, hiszen itt az érintést a lávakövek váltják fel.
A közel 4 000 éves múltra visszatekintő technika lényege, hogy a masszírozandó testrészeket különböző aromaterápiás- és illóolajakból álló keverékkel hidratálják.
Ezután az 50-60 fokos vízben felmelegített köveket a főbb energiavonalak- és pontok mentén helyezik el.

A lávaköves masszázs jó hatással van a nyirok- és vérkeringésre - ugyanis serkenti azt -, ellazítja az izmokat, csökkenti az izomfájdalmakat, erősíti a kötőszövetet, jó hatással van az anyagcserére és a vese működésére, emellett pedig felgyorsítja a méregtelenítő folyamatokat is.

Annával együtt választottuk ki az aromaterápiás- és az illóolajakat (az eukaliptusz mellett tettem le a voksot), majd elmondta, mi fog történni pontosan. Kicsit feszengtem, ugyanis nem igazán tudok sokáig egy helyben maradni, a "lazítás" kifejezést pedig hírből sem ismerem, így nagyon furcsa volt az elején, hogy itt most nekem voltaképpen pihennem kell, nem nyomkodhatom a telefont, nem rohangálhatok, csak feküdnöm kell.

A közel egyórás masszázs alatt nem csupán az eddig a stressztől merev izmaimat masszírozta ki Anna, hanem részletesen kifaggatott az életvitelemről, hogy ennek megfelelő kezelésben részesíthessen. Megbeszéltük, hogy mit tudok tenni a hátfájásom ellen, hogy mivel tudok én is segíteni a testemnek, és hogy mennyire ártalmas a stressz - bár utóbbit eddig is tudtam, de sajnos ez a hátránya, ha folyamatosan pörög az ember, nem? :-)






SZEMÉLYES TAPASZTALATAIM

Abszolút elégedett vagyok Anna munkájával, az egyetlen problémám az volt, hogy nem tudok minden nap menni hozzá. :-) Nem sokkal utánam egyik olvasónk, Georgina is kipróbálta a lávaköves masszázst - szintén a Heaven in Style-ban -, és szerinte is csodás élmény volt, szóval mind a ketten ajánljuk mindenkinek! És ne feledjétek - ugyanitt ugyanígy elérhető többet között a fiatalító masszázs, az anti-age masszázs is, sőt, így nyár előtt a cellulit-kezelésre is ellátogathat az, aki szeretne!




Ti jártatok már masszázson? Milyen volt?


Eszter-Virág

____________________________________________________

















0 megjegyzés:

LIFE COACHING #13 - MEYER CAME TO WIN



HA BEKERÜLSZ A MÓKUSKERÉKBE

Nem tudom, jártatok-e már úgy, hogy úgy éreztétek, teljesen megakadt az életetek, a karrieretek, beszippantott a monotonitás, és nem érzitek magatokat jól ott, ahol vagytok.
Nekem is felbukkant ez a jelenség az életemben - éreztem, hogy bedarál a munkám, a napi több óra ingázás, a tíz-tizenkét órás műszakok.
Fáradt voltam, elgémberedett, a szemem előtt ugrált minden, stresszes voltam, és a "vakáció" nekem azt jelentette, hogy bedőlhettem az ágyba.
Rengeteget stresszeltem, hullott a hajam, és folyamatosan presszionáltam magam, úgy éreztem, mivel fiatal vagyok, meg kell mutatnom, hogy igenis értem a dolgom, és vagyok valaki.
Ahogyan teltek a hetek, azt vettem észre, hogy kevés pénzért dolgozom, és a motivációmat, a lelkesedésemet szépen kiölte belőlem a munkahelyem. Ahogyan az elején szerelmes voltam minden projektembe, a végére olyan erősen ugrott össze a gyomrom, ha levél jött a céges fiókomba.
Kedvetlen lettem, fáradt, és az lebegett a szemem előtt, hogy túl kell lennem az egészen.







MARADJAK, CSAK MERT FIZET?

Abba a csapdába kerültem, amiben a hozzám hasonló fiatalok rendszeresen vergődnek - sokszor fordul elő, hogy a fiatal, lelkes kollégák az új munkahelyükön pár hónap után demotiváltan, letörve végzik, hiszen a dicséret, a támogatás, az inspiráció hiánya ezt teszi az emberrel.
Választhattam, hogy mi legyen - csinálom még ezt egy darabig, vagy kiszállok.
Átgondoltam az általam fontosnak ítélt szempontokat - anyagiak, munkahelyi környezet és motiváció - és rájöttem, hogy egyik esetben sem "igen" a válasz.
Ott ültem, teljesen befordulva, megkeseredve, abban a tipikusan nehéz helyzetben, amire a magyarok egyik fele azt mondja, viseld el, hiszen lehet, hogy gyűlölöd, hogy kicsinál, hogy nincs mellette semmire időd, de legalább a lakásodat fizetni tudod belőle, meg a bérleted, ha a többire nem is nagyon futja.
A barátaim, a családom pedig gondolkodás nélkül a másik utat javasolta - lépj le, ahogyan csak tudsz. Nem háromgyerekes elvált anyuka vagy, aki örül, ha munkát talál, és kapaszkodnia kell. Menj. Megálmodtad, mi leszel, és ez nem az, amit akartál.







AZ ÉHENHALÁS MŰVÉSZETE

Úgy sétáltam ki az irodámból, ahogyan az meg volt írva - szabadnak éreztem magam, és bár az egyetlen támpontom a jövőbeli életben maradásomra az volt, hogy félretettem valamennyit, illetve tudtam vállalni pár pluszmunkát, egyetlen biztos dolog volt az életemben - a kezemben lévő kilépőpapírok.
Amikor felszálltam a buszra, már nem voltam olyan bátor. Arra gondoltam, talán mégiscsak maradni kellett volna, talán el kellett volna még ezt húzni addig, amíg nincs valami, ami magasabb fizetést, jobb körülményeket kíván - de az előző napokban annyit számoltam, hogy tudtam, bár most kicsit nehezebb lesz, igenis megéri a szorosabbra húzott nadrágszíj.
Azon gondolkodtam, ahogyan fordultunk be a Móricz Zsigmond körtérre, hogy biztosan jár-e nekem, hogy többet akarjak az élettől? Nem gondolok túl sokat magamról, csak mert úgy gondolom, nem vagyok hajlandó egy irodában végezni, egy olyan környezetben, ami bedarál, egy olyan pozícióban, ami - bár maximálisan nekem való - hosszú távon halálra untatna?
Nem vagyok-e én az a bizonyos kis csomag, amit feltesznek a polcra, és lekvárnak képzeli magát?






NEM ÁRT, HA TÖBBET AKARUNK

A következő napokban - amellett, hogy erőteljesen befordultam megint, percenként billent a hangulatom, a lelki egyensúlyom, felváltva voltam teljesen magabiztos, és teljesen elveszett.
Nem tudtam, megengedhetem-e magamnak emberileg, hogy többet akarjak. Megérdemlem-e ezt az élettől? Mi van, ha tényleg se tehetségem, se semmim, és örülnöm kellene mindennek, amit csinálhatok?
Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a bejegyzéssel talán nemtetszést válthatok ki néhány olvasóból, de azt hiszem, ezek a gondolatok mindenki agyán végigfutnak.
Rájöttem, hogy igenis akarhatok mindig többet.
Hogy teljesen más egy olyan helyen szívni kevés pénzért, ahol cserébe szerelmes lehetek abba, amit csinálok, ahol tanulhatok, minden nap fejlődhetek, nem pedig egy már lefixált séma alapján kell dolgoznom.
Lehet erre azt mondani, hogy fogjam be a szám, örüljek annak, ami van, és kész - de én sosem voltam az a típus, aki csak úgy csendben maradt és elszórakozott.
Én tanulni akarok, menni, fejlődni, írni, tapasztalni, hibázni, olyanoktól tanulni, akik nem úgy gondolják, hogy mindenkit meg kell alázni, akit lehet, ezzel erősítve a saját pozíciónkat.
Ha pedig meg akar alázni, tegye meg, de csak akkor, ha mellett a szakma óriása, akkor nem bánom. Tegye. De olyanokkal akarok együtt dolgozni, akik észreveszik, hogy mi, fiatalok, a következő nemzedék tagjai vagyunk, új nézőpontokkal, elképzelésekkel - és ahelyett, hogy konkurenciájuknak tekintenének minket, észrevennék, hogy korunktól fogva ahhoz leszünk lojálisak és hűségesek, akik nyitottak felénk.








JÓ NEKEM EZEN A POLCON

Rengeteget kell még tanulnom mind magamról, mind másokról. Nem zavar, ha kemények hozzám, és a nyomást is szeretem, mert presszió alatt jobban teljesítek. De szeretem, ha tudok fejlődni, szeretem, ha nem azt mondják, rossz amit csinálok, hanem hogy rossz, mert - és megindokolják. És tanulok.
Vagy legalább mondják meg, ha rossz, mert a visszajelzés nélküli munka a legszörnyűbb.
Tudom, hogy sokat fogok még szívni emiatt a gondolkodásmód miatt, és azt is, hogy rengeteget fog még ez is változni. Viszont most olyan napok jönnek, amikor érzem, valami történni fog.
Fogtam a grafikus barátnőmet, magam, és a netbookom, és leültünk, hogy készítsünk nekem egy csudálatos CV-t, csudálatos design-nal, portfólióval, mindennel. Erről is lesz szó a továbbiakban.
És lesz valahogy, valami.
Hogy jó, vagy rossz, fogalmam sincs, de meglesz.
Meglesz, mert nem tudom annyiban hagyni, csak úgy, szó nélkül.
Úgyhogy én itt maradok, ezen a polcon. Nekem itt jó. Csináljuk. Csinálom!







Eszter-Virág

________________________________







1 megjegyzés:

PASTEL INSPIRATION



Akik követik az Instagramom, már láthatták, hogy mostanában teljesen magába szippantott a pasztell. Mint minden nyáron, idén is hófehérbe és púderrózsaszínbe borult a ruhatáram, kiegészítve pár halványlila és világoskék darabbal. Azoknak hoztam most egy kis inspirációt, akik - hozzám hasonlóan - szeretik ezeket a "királylányszíneket", és szintén nem tudnak betelni vele :-)






Pastel





Spring pastels




EVENING OUTFIT




Pastels all around




Pastel Chic!




sometimes the hardest things and the right things are the same...


Képek forrása: Polyvore.com


Nemsokára pedig befotózásra kerülnek az új pasztell kincseim - hétvégén outfit-bejegyzés a blogon!
Ti hogy álltok a királylányszínekkel, Masnilányok? :-)


Eszter-Virág

____________________________________________________________


ASK
INSTAGRAM
PERSONAL BLOG




0 megjegyzés:

NYÁRI SZERELEM - AZ APEROL SPRITZ



  Mint minden évben, most nyáron is elkezdődik a lágy, enyhe, frissítők szezonja - így természetes, hogy én is váltok az eddig bevált Aperol Spritzre.
Kedvenc frissítőm neve egyébként ne tévesszen meg senkit sem - az Aperol alapú, habzóborral és szódával készült frissítő hamisítatlan olasz ital. Az élénksárga aperitif nem csupán egy hosszú, nyári nap végén tökéletes, hanem randevúra is kitűnő választás, hiszen könnyű, gyümölcsös ízvilágával és enyhén keserű utóízével a legtöbb vacsora után kitűnő desszert.








Sosem voltam bulizgatós típus, számomra sokkal többet ér egy jó hangulatban eltöltött kellemes este a barátaimmal - csak leülünk egy kellemes teraszon, megvitatjuk, kivel mi történt, hétről-hétre megtárgyaljuk az élet nagy dolgait, és általában ilyenkor kerül elő az Aperol Spritz is - szeretem az ital eleganciáját, úgy érzem, illik hozzám (persze a hatással és az ízzel is elégedett vagyok).

Pár héttel ezelőtt a Koktélboltban volt szerencsém részt venni egy családias, remek hangulatú, vidám estén, mely során Lois Contro, az Aperol nagykövete személyesen avatott be minket az aperitivo koktélok készítésének rejtelmeibe. A nagyérdemű sem úszta meg - nekünk személyesen kellett elkészíteni saját Aperol Spritz-koktéljainkat, ráadásul Lois, és az este gasztro-felelőse, Wossala Rozina még az időt is mérte. Megsúgom, a klasszikus Aperol Spritz receptje a következő - a matematika szerelmesei imádni fogják:


  • 3 rész Prosecco (olasz habzóbor)
  • 2 rész Aperol
  • 1 rész szóda
  • jég ízlés szerint
  • narancsszeletek ízlés szerint





A szórakoztató bemutató mellett iszonyatosan finom olasz falatokkal vendégeltek meg minket - nemhiába a gyengém az itáliai kultúra, abszolúte le lehet venni a lábamról bármivel, ami emlékeztet egy picit is kedvenc országomra. És igen, a Napsütötte Toszkána az egyik kedvenc filmem. :-)
A következő képekből az első különösen nagy kedvencem - egy valódi úrinő forszírozza így az ételeket, nem?

















A Koktélboltból egyenesen a Kolorba indultunk tovább - az Aperol Spritz Press Event közönségét pedig a Budapest Tuk Tuk járművei fuvarozták. Én speciel most ültem először tuktukon, nagyon szórakoztató volt, ráadásul a srácok is nagyon kedvesek voltak. 
A Kolorban pedig folytattunk az Aperolozást, és vacsoráztunk is - összetolt, hosszú asztaloknál, mint egy igazi, nagy olasz család. 

Nagyon jól éreztem magam, de ez általában így van az Aperol Spritz eseményein - nem csupán a kedvenc frissítőm, és a kedvenc országom kultúrájával tölthetek egy estét, de mindig új, izgalmas emberekkel ismerkedhetek meg, egy jó hangulatú, finom vacsora keretében. Kell ennél több?






Eszter-Virág

__________________________________










0 megjegyzés:

BEAUTY REPORTS #5 - NYÁRI KIEGÉSZÍTŐNK, A PEDIKŰR



Nagyjából tizenhárom éves lehettem, amikor elkezdtem körmöt lakkozni - kézen, lábon egyaránt. Már akkor kialakult bennem a klasszikus, vörös körömlakk iránti vonzalmam, mely most, kilenc évvel később is ugyanolyan intenzív, így a körmeim a ferrari- és a coca cola-piros árnyalati közt változnak.
Amikor pedig nagyon, de nagyon vad vagyok, akkor cukorkarózsaszínűek.
Amit viszont mindig is utáltam, az maga a körömlakkozás szertartása volt - míg Bikira Roni barátnőm szerint ez a világ legellazítóbb programja, én el sem tudok képzelni ennél stresszesebbet. Nem tudok nyugton ülni, nincs türelmem kivárni, hogy megszáradjon, és úgy egyébként is, mindig akkor kell pisilnem, ha éppen gombos sliccű nadrág van rajtam, és frissen lakkozott a körmöm - vagy pedig rendszeresen viszontlátom a zoknim textúráját a lábujjkörmeimen.




Emiatt tértem át nagyon hamar a gél lakkra. Erről már írtam Nektek korábban is, ahogyan azt is említettem, hogy körmeim (és a körülöttük lévő bőr) épségéről és szépségéről Budapest legjobb szépségszalonja, a Heaven in Style csapata gondoskodik - ugyanis szörnyű nő vagyok, nem csupán zsebkendőm nem szokott lenni, de még a körmeimet is folyton betöröm, vagy piszkálom a körülöttük lévő bőrt, így velem egy manikűrösnek sincs könnyű dolga.
Csak wifivel, jó társasággal és kávéval vagy pezsgővel lehet lekötni - szerencsére a lányok mindegyikkel szolgálhatnak, Noémivel és Rékával ilyenkor vitatjuk meg az Élet nagy dolgait.




A kezem mellett viszont a lábamra is fokozottan figyelek, aminek több oka is van. Egyrészt gyakran hordok magassarkút, és a smirgliszerű bőrkeményedéseknél - illetve a hangjánál, ahogyan a selyem ágyneműn húzod végig - szerintem kevés kiábrándítóbb dolog létezik, emellett pedig a kedvenc tetoválásom, Marie is a lábfejemen található, így egyértelmű, hogy "lábból" mindig tökéletesnek kell lennem. Akinek esetleg nincs tetoválása, vagy selyem ágyneműje, ugyanúgy javasolom tavasszal egy alaposabb pedikűr igénybe vételét, főleg, ha olyan béna, összenyomott lábujjai vannak, mint nekem.




Alapvető problémám egyébként, hogy ha egy minimálisan jobban a kelleténél vágom vissza a körmeim, azonnal begyulladnak, így mindig gyógypedikűrt választok a Heaven in Style-ban.
Először nagy kedvencemmel, a levendulás fürdővel kezdünk, addig persze kapok egy hatalmas lattét és a hozzá való gyömbéres sütit, majd egy pihentető lábmasszázs közben megbeszéljük, milyen színt is szeretnék. Bár nálam a piros a nyerő, Heni szerint a nude remek választás azoknak, akik kevésbé ragaszkodnak begyöpösödött módon kilenc éve egy színhez szeretik a feltűnő, élénk árnyalatokat, vagy gyakran változtatják a manikűrjük színét - a nude ugyanis mindenhez illik, elegáns és nőies.




Persze a körmök állapotán kívül a sarkam és a talpam párnácskái is korrigálásra kerülnek, hiszen a magassarkúk által okozott kárt muszáj eltüntetni. Általában a gyógypedikűr után két-három hétig is olyan a talpam, mint a baba popsija - bár otthon is figyelek arra, hogy rendszeresen habkövezzem, mégiscsak más, ha profi készíti, így legalább évente kétszer mindannyiunknak érdemes ellátogatnia pedikűröshöz.


Most pedig nyakunkon a nyár, egyre melegebb van és nem csak Budapest utcáin - így a legforróbb évszakra való felkészülés részeként nyugodtan beiktathatjuk a szolárium, az edzés és a frizuraváltás mellé a pedikűrt, akkor is, ha úgy érezzük, nincs rá szükségünk, hiszen ahogyan a hajunkat is érdemes tavasszal és ősszel visszavágatni, ugyanígy a lábainknak is kötelességünk meghálálni jól végzett munkájukat!


Ask.fm oldalunkon pedig érdeklődtetek már a Heaven in Style pontos címéről
- íme a szalon elérhetőségei:



Némi pedikűr-inspiráció képekben:











Képek forrása: a személyes Instagramom & Pinterest

Eszter-Virág

______________________________________




1 megjegyzés:

LIFE COACHING #12 - INSPIRATION


AHOGYAN TAVASZODIK

 Az elmúlt pár hét során ismét változott rengeteg dolog az életemben. Munkahelyet váltottam, mert úgy éreztem, ez nem ez a hely és nem ez az idő. Felköltözött Budapestre az egyik legrégebbi barátom, több időt fordítok magamra, sokkal tudatosabban élek, és bár határozottan tudom, mit is szeretnék az élettől pontosan, érzem, hogy ez most a nagy változások, a nagy fordulópontok ideje.
Amíg a korábbiakban foggal-körömmel ragaszkodtam Budapesthez, ma már azt sem tartom kizártnak, hogy pár hónap múlva gondolok egyet, fogom magam, és elindulok valahova, azután pedig egy következő helyre. Biztosan tudom, hogy az írással szeretnék foglalkozni, és minél többet szívni magamba az életből - ha rajtam múlna, mindenkit, akit szeretek, tovább mozdítanék magammal.
Már le tudok ülni egy pohár rozéval a kedvenc kávézóm udvarán, és anélkül tudom nézni a fényes lampionokat, hogy azon stresszelnék, mennyi dolgom van még ma, és mennyi mindent tudnék tenni pihenés helyett. Már az sem izgat, ki mit gondol rólam, mert annyira boldog vagyok, hogy emellett nem számít semmi más. Valahogy sínre tettem magam megint.





SZAKÍTANI TUDNI KELL

  Azt hiszem, életem egyik nagyon meghatározó és vissza-visszatérő problémája az volt, hogy hajlamos vagyok magam köré kiépíteni a monotonitást. Engem megnyugtat, ha megszokhatok dolgokat, ha valami állandó, rendszeres és folyamatos - pont emiatt követünk el hibákat újra és újra. Egyszerűen megszoktuk, hogy ezeket a dolgokat tesszük, és egy idő után már eszünkbe sem jut kimozdulni a komfortzónánkból.
Pedig fontos, hogy tudjuk, nem kötelességünk megelégedni azzal, ami jutott. Nem kötelességünk megszokni és automatikusan elfogadni az aktuális helyzetünket - bár hálásnak kell lennünk mindenért, amit kaptunk a sorstól, ha többet akarunk, az nem azonos azzal, hogy nem becsüljük meg azt, amink van. Többet kell akarnunk, folyamatosan.
Mind magunktól, mind az életünktől, mert egyedül mi vagyunk felelősek magunkért.






NEM BAJ, HA NINCS PONTOS CÉL

Senki sem úgy születik, hogy azonnal tudja, mit akar. Hogy pontról-pontra előre megtervezi az életét, a leendő lakása padlócsempéjének mintázatától kezdve a leendő férje íriszének színéig. Sokan már attól szerencsések, hogy nagyjából tudják, mit szeretnének majd.
Általánosságban véve fogalmam sincs, mit csinálok épp, vagy merre megyek, nagyjából érzem, hogy "oké, most ez így jó" - valahogyan úgy, ahogyan a denevérek ultrahanggal közlekednek az éjszakában.
Azt hiszem, eddig nagyjából engem igazolt a módszer, így nem félek, ráadásul amíg korábban maga a cél izgatott, most már megtanultam elengedni magam, és magát az utat is élvezni.
Azt hiszem, ezt korábban el kellett volna kezdenem, de sosem késő, igaz?





FONTOS, HOGY MEGJUTALMAZZUK MAGUNKAT

Azt vettem észre, hogy annyira hajtok előre, hogy elfelejtem közben, mennyi minden van, ami sokat jelent nekem, és eltűnhet. Elfelejtettem lazítani, elfelejtetem kiélvezni a napokat, azt vettem észre huszonkét évesen, hogy annyira lefoglalt ez a fene nagy önmegvalósítás, a saját magam által generált pressziók a teljesítésre, hogy közben elfelejtettem, hogyan kell fiatalnak lenni és bulizni és utazni és világot látni és tévedni és ellazulni és hülyeségeket csinálni.
Pedig ennek most van itt az ideje.
Ahogyan a mondás is tartja, "a régi szép idők valóban most van", és erről annyiszor megfeledkezünk.
Tizennégy évesen már tudnunk kell, mivel akarunk nagyjából foglalkozni, aztán középiskola végén azt sulykolják belénk, ha most nem vesznek fel arra az egyetemre vagy főiskolára, ahova menni szeretnénk, örökre elszúrjuk az életünk, és nem lesz belőlünk senki sem.
Egyedül mi terrorizálhatjuk magunkat a jövővel kapcsolatban. Az úgysem most történik, nem liheg a nyakunkba - az élet egy nagyon-nagyon hosszú folyamat, és ahogy nem tudnánk mit kezdeni azzal, hogy minden az ölünkbe hullik, úgy azzal sem tudnánk mit kezdeni, ha most azonnal felnőnénk.
Igenis napszúrást kell kapnunk fesztiválokon és másnaposnak lennünk minden fura dologtól, amit előző este elfogyasztottunk, és igenis hisztériázhatunk néha, lehetünk felelőtlenek, igenis vehetünk motivációs céllal három számmal kisebb nadrágot és csinálhatunk olyanokat, amiket később megbánunk - mert ha nem most, akkor mikor?
Mindenkinek kutyakötelessége egy kicsit hülyének lenni néha.

Ha közben pedig tanulunk ezekből, eltesszük az emlékeket, és nem felejtünk, akkor - szerintem - semmi baj nem lehet belőle.





ESZTER-VIRÁG


___________________________________________









0 megjegyzés: