LIFE COACHING #13 - MEYER CAME TO WIN



HA BEKERÜLSZ A MÓKUSKERÉKBE

Nem tudom, jártatok-e már úgy, hogy úgy éreztétek, teljesen megakadt az életetek, a karrieretek, beszippantott a monotonitás, és nem érzitek magatokat jól ott, ahol vagytok.
Nekem is felbukkant ez a jelenség az életemben - éreztem, hogy bedarál a munkám, a napi több óra ingázás, a tíz-tizenkét órás műszakok.
Fáradt voltam, elgémberedett, a szemem előtt ugrált minden, stresszes voltam, és a "vakáció" nekem azt jelentette, hogy bedőlhettem az ágyba.
Rengeteget stresszeltem, hullott a hajam, és folyamatosan presszionáltam magam, úgy éreztem, mivel fiatal vagyok, meg kell mutatnom, hogy igenis értem a dolgom, és vagyok valaki.
Ahogyan teltek a hetek, azt vettem észre, hogy kevés pénzért dolgozom, és a motivációmat, a lelkesedésemet szépen kiölte belőlem a munkahelyem. Ahogyan az elején szerelmes voltam minden projektembe, a végére olyan erősen ugrott össze a gyomrom, ha levél jött a céges fiókomba.
Kedvetlen lettem, fáradt, és az lebegett a szemem előtt, hogy túl kell lennem az egészen.







MARADJAK, CSAK MERT FIZET?

Abba a csapdába kerültem, amiben a hozzám hasonló fiatalok rendszeresen vergődnek - sokszor fordul elő, hogy a fiatal, lelkes kollégák az új munkahelyükön pár hónap után demotiváltan, letörve végzik, hiszen a dicséret, a támogatás, az inspiráció hiánya ezt teszi az emberrel.
Választhattam, hogy mi legyen - csinálom még ezt egy darabig, vagy kiszállok.
Átgondoltam az általam fontosnak ítélt szempontokat - anyagiak, munkahelyi környezet és motiváció - és rájöttem, hogy egyik esetben sem "igen" a válasz.
Ott ültem, teljesen befordulva, megkeseredve, abban a tipikusan nehéz helyzetben, amire a magyarok egyik fele azt mondja, viseld el, hiszen lehet, hogy gyűlölöd, hogy kicsinál, hogy nincs mellette semmire időd, de legalább a lakásodat fizetni tudod belőle, meg a bérleted, ha a többire nem is nagyon futja.
A barátaim, a családom pedig gondolkodás nélkül a másik utat javasolta - lépj le, ahogyan csak tudsz. Nem háromgyerekes elvált anyuka vagy, aki örül, ha munkát talál, és kapaszkodnia kell. Menj. Megálmodtad, mi leszel, és ez nem az, amit akartál.







AZ ÉHENHALÁS MŰVÉSZETE

Úgy sétáltam ki az irodámból, ahogyan az meg volt írva - szabadnak éreztem magam, és bár az egyetlen támpontom a jövőbeli életben maradásomra az volt, hogy félretettem valamennyit, illetve tudtam vállalni pár pluszmunkát, egyetlen biztos dolog volt az életemben - a kezemben lévő kilépőpapírok.
Amikor felszálltam a buszra, már nem voltam olyan bátor. Arra gondoltam, talán mégiscsak maradni kellett volna, talán el kellett volna még ezt húzni addig, amíg nincs valami, ami magasabb fizetést, jobb körülményeket kíván - de az előző napokban annyit számoltam, hogy tudtam, bár most kicsit nehezebb lesz, igenis megéri a szorosabbra húzott nadrágszíj.
Azon gondolkodtam, ahogyan fordultunk be a Móricz Zsigmond körtérre, hogy biztosan jár-e nekem, hogy többet akarjak az élettől? Nem gondolok túl sokat magamról, csak mert úgy gondolom, nem vagyok hajlandó egy irodában végezni, egy olyan környezetben, ami bedarál, egy olyan pozícióban, ami - bár maximálisan nekem való - hosszú távon halálra untatna?
Nem vagyok-e én az a bizonyos kis csomag, amit feltesznek a polcra, és lekvárnak képzeli magát?






NEM ÁRT, HA TÖBBET AKARUNK

A következő napokban - amellett, hogy erőteljesen befordultam megint, percenként billent a hangulatom, a lelki egyensúlyom, felváltva voltam teljesen magabiztos, és teljesen elveszett.
Nem tudtam, megengedhetem-e magamnak emberileg, hogy többet akarjak. Megérdemlem-e ezt az élettől? Mi van, ha tényleg se tehetségem, se semmim, és örülnöm kellene mindennek, amit csinálhatok?
Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a bejegyzéssel talán nemtetszést válthatok ki néhány olvasóból, de azt hiszem, ezek a gondolatok mindenki agyán végigfutnak.
Rájöttem, hogy igenis akarhatok mindig többet.
Hogy teljesen más egy olyan helyen szívni kevés pénzért, ahol cserébe szerelmes lehetek abba, amit csinálok, ahol tanulhatok, minden nap fejlődhetek, nem pedig egy már lefixált séma alapján kell dolgoznom.
Lehet erre azt mondani, hogy fogjam be a szám, örüljek annak, ami van, és kész - de én sosem voltam az a típus, aki csak úgy csendben maradt és elszórakozott.
Én tanulni akarok, menni, fejlődni, írni, tapasztalni, hibázni, olyanoktól tanulni, akik nem úgy gondolják, hogy mindenkit meg kell alázni, akit lehet, ezzel erősítve a saját pozíciónkat.
Ha pedig meg akar alázni, tegye meg, de csak akkor, ha mellett a szakma óriása, akkor nem bánom. Tegye. De olyanokkal akarok együtt dolgozni, akik észreveszik, hogy mi, fiatalok, a következő nemzedék tagjai vagyunk, új nézőpontokkal, elképzelésekkel - és ahelyett, hogy konkurenciájuknak tekintenének minket, észrevennék, hogy korunktól fogva ahhoz leszünk lojálisak és hűségesek, akik nyitottak felénk.








JÓ NEKEM EZEN A POLCON

Rengeteget kell még tanulnom mind magamról, mind másokról. Nem zavar, ha kemények hozzám, és a nyomást is szeretem, mert presszió alatt jobban teljesítek. De szeretem, ha tudok fejlődni, szeretem, ha nem azt mondják, rossz amit csinálok, hanem hogy rossz, mert - és megindokolják. És tanulok.
Vagy legalább mondják meg, ha rossz, mert a visszajelzés nélküli munka a legszörnyűbb.
Tudom, hogy sokat fogok még szívni emiatt a gondolkodásmód miatt, és azt is, hogy rengeteget fog még ez is változni. Viszont most olyan napok jönnek, amikor érzem, valami történni fog.
Fogtam a grafikus barátnőmet, magam, és a netbookom, és leültünk, hogy készítsünk nekem egy csudálatos CV-t, csudálatos design-nal, portfólióval, mindennel. Erről is lesz szó a továbbiakban.
És lesz valahogy, valami.
Hogy jó, vagy rossz, fogalmam sincs, de meglesz.
Meglesz, mert nem tudom annyiban hagyni, csak úgy, szó nélkül.
Úgyhogy én itt maradok, ezen a polcon. Nekem itt jó. Csináljuk. Csinálom!







Eszter-Virág

________________________________







1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó írás! Teljesen ebben a szituban vagyok én is. Néhány hónapja hagytam ott az állásomat, mert én is többre vágytam és az álmaim megvalósítására. Kíváncsian várom a folytatást. :)
    xx Niki
    www.niskbox.com

    VálaszTörlés