ÉS ÁTGÖRDÜLT A SZÁZÖTÖS A LÁNCHÍDON




Előző bejegyzésemben megmutattam Nektek (katt ide) az egyik korábbi írásom - köszönöm a visszajelzéseket, nagyon kedves Tőletek!
Most egy másik - szintén régebbi - novellával készültem, a hét vége felé pedig visszatérünk a megszokott kerékvágásba, ráadásul részt veszek pár új izgalmas projektben is magyar tervezőkkel. 
Nagyjából egy hónapon belül pedig elköltözöm a mostani lakásomból, és merően új irányt vehet majd az életem - kicsit ennek is szeretnék majd emléket állítani ezekkel a bejegyzésekkel.





És átgördült a százötös a Lánchídon



- Szia - ült le mellém az öt évvel ezelőtti énem a padra.
Szia, mondta a 26 éves Meyer Eszter-Virág, karcsú lábait keresztbe tette és rágyújtott.
A tizenhat éves Eszter megrázta vörös fürtjeit és megigazított egy pillangós csatot.
- Mit keresel itt? - kérdeztem tőle. Megfontoltan bámulta a lila, selejtezésre szoruló tornacipőjét.
Babe, you can drive my car / yes, i gonna be a star - olvastam rajta a szöveget.
Mennyit hallgattam ezt a dalt.
- Szóval - kérdeztem -, mi a szart kerestek itt?
- Nem tudom - felelte a dohányzó 26, és pirosra festett körmű ujjával a másikra bökött - ő hívott ide.
Kurva barátságos vagy, gondoltam. Kedves lány. Se.
- Azt hittem, sosem lesz ilyen szép formás lábam - próbáltam barizni.
- Persze - horkant fel amaz -, mert csak később kezdesz el futni. Rád is fér...
- Szóval elkezdek majd - ismételtem reménykedve, nagylelkűen figyelmen kívül hagyva kingai stílusát.
Nem figyelt rám. Engem figyelt. Résnyire szűkült zöld szeme szeme csak úgy világított a sűrű szempillák alatt. Emlékszem, egyszer így néztem a mamámra, és azt mondta, ilyenkor határozottan ronda és gonosz vagyok. Igaz. Úgy látszik, 26 ezt elfelejtette.
- Szóval? - kérdeztem megint a vöröstől. Az csak mosolygott.
Remek, gondoltam. Itt vagyunk hárman, a hippi, a méregetős meg én. Szép csapat.
- Huszonegy vagy - mondta nekem az idősebb, és közben félig leégett a cigarettája.
- Okos vagy - mondtam neki, megunva a méregetést.
Ő elmosolyodott.
- Fura volt az az év. Szerettem - mondta távolba révedő tekintettel. Atyaúristen, ha ilyen leszek, gondoltam, akkor most lőjetek le. Ez azt hiszi, a Vígszínházban van. Mondjuk, Lengyel Tamás is ott van. Vagy a Tháliában. Jó lenne pontosan tudni, mert lehet, a rossz épület előtt sétálok el néha kicsípve.
- Miért is? - érdeklődtem. Őfelsége nem válaszolt. A haja mögé bújt. Örömmel állapítottam meg, hogy az is szép hosszú.
- Gyakran vágattál a végéből - mondta ő, mikor észrevette, hogy nézem. Mikor észrevettem, hogy nézem. Észrevetted, hogy nézlek. Észrevettem, hogy nézel. Ilyesmi.
- Hagyd már, hogy szeressenek - mondta nekem hirtelen.
- Ettől nőtt meg a hajad? - kérdeztem én, mire vállon bokszolt. Aha, hogy erről később sem fogok leszokni. Pedig az tényleg jelentősen segítené a szocializálódásomat.
- Tudod, miről beszélek. Sokat feszülsz azokon, akiken nem éri meg. Nem figyelsz arra, ami belül van. Nem másoktól vagy te te, hanem magadtól. A mások csak ehhez jönnek. Ezzel tartod őket magad mellett. Mindenki jön veled. Nem neked kell jönnöd mindenkivel. Csak legyél te. Ne legyél terézanyu, nagy testvér, padlórólfelkaparó. Mert bele fogsz fáradni. Mindenki azt hiszi, te vagy a legerősebb. Éppen ezért, ha bajban vagy, kiabálnod kell, hogy észrevegyék. Nem mindig neked kell a támasznak lenned. Ne zabáld fel magad. Azt majd megteszik az évek.
- Már megtették? - kérdeztem.
- Nem. De gondolj bele, kiknek a nevét hordod. Velük megtették. Van rajtad egy tetoválás. Ami azt illeti, van pár. Tudod, melyikről beszélek.
- Lesz még?
- Ne terelj. Lesz, egyébként. Persze, hogy lesz. De tudod, hogy most melyikről beszélek. Arra figyelj.
Úgy legyél te, hogy ne bántsd magad. Annyian meg fogják még tenni, neked már felesleges.
Ránéztem a dzsindzserre. Így hívom Krisztinát is, jutott eszembe. Pont olyan vörös voltam, mint ő később. Vagy előbb. sosem voltunk egyszerre dzsindzsik.
A vörös mosolygott. Emlékeztem arra a tizenhatra, folyton mosolyogtam.
- Szerinted?
- Te tudod, mi jön később - nézett rám -, én nem akarom tudni. Csak azt akarom mondani, hogy nem hiába lesz az egész. Keményebb vagy, mint amilyen én vagyok.
- Szerettem tizenhat lenni - mondtam neki.
- Én is - mosolygott.
- Figyelj rám - mondta 26 -, mert csak egyszer mondom el. Azt érzed most, hogy stabil vagy. És instabil. Mindent egyedül akarsz csinálni, de senki sem kért meg rá. Te kérted meg magadat rá. Te választottad, és ha azt hiszed, szarban vagy, szégyelled bevallani. Ezt felejtsd el. Nagyon sokat változtál, és ez jó. Jó irányba változtál. De kell még. És ne félj, jó? Rengeteg olyan lesz még, amitől félhetsz. Ne előre félj. Félj akkor.

Kicsit csend lett. A vörös maga elé meredt és kétségbeesetten turkált a táskájában.
- Na ne már - förmedtem rá, mikor megláttam, mit keresett - kék Bond?
- Szabadkáról hozattad - mondta ő. Hm. És tényleg.
- Ideje mennünk - mondta 26. - Mindjárt jön a buszod.
- Ennyi? - kérdeztem én.
- Mert mit akarsz még?
- Hát, nem tudom. Hogy gazdag leszek és boldog... Boldog leszek?
- Te mindig mindent csak hallani akarsz - mondta mérgesen 26. 16 meg bólogatott. Áruló. - Azt akarod, hogy mindenki mindent helyetted mondjon ki, mert az szerinted könnyebb. Azt akarod, hogy mindig mindenki ezerszer is elmondja, mennyire olyan vagy, amilyen. Mert azt hiszed, ha nem mondják ki, akkor nincs úgy - lovallta bele magát - és néha annyira hülye vagy!
- Ne piszkáld - mondta neki 16.
Ez szép. Ezek most vitatkoznak.

- Hé! - mondtam nekik. - Itt vagyok!
- Igen - mondta nekem az idősebb - itt vagy, és annyi lehetőséged van. Úgyhogy szedd össze magad. Itt vagy, de ne lézengj. Élvezz ki minden pillanatot és gyűjts emlékeket. És utoljára mondom, hogy engedd magad szeretni!
- Mert ha nem? Akkor nem leszek boldog? - kérdeztem már kétségbe esve.
Felálltak a padról. A vörös szökdécselt egy kicsit, a másik kecses volt, mint egy lédi.
A százötös bekanyarodott a sarkon.
- Lazíts néha! - mondta nekem a nagy. A kicsi mosolygott. Szegénykém, gondoltam. Nemsokára összetöri a szívedet Soma, aztán összejössz majd Lázárral. Tőle kapsz majd tulipánt.
- Akkor? - ismételtem meg követelőzően - Akkor boldog leszek?
A busz megállt előttem. Az ajtó kinyílt. Felléptem az alsó lépcsőre.
16 és 26 egymás mellett álltak.
- Boldog leszek? - kérdeztem megint.
26 mosolygott.
- Csak nyugi - mondta nekem, és arra gondoltam, hogy hát, ő csak tudja, nem? - Csak lazíts. Minden rendben lesz. - és eltűntek.


Éjfélkor gördült át a busz a Lánchídon. Én az ablakon bámultam ki.
Minden rendben lesz, gondoltam. Hát, ő tudja. Akkor tényleg rendben lesz.


Rendben lesz. Én elhiszem.


2014. április


3 megjegyzés:

NYOLC PERC

  
  Egy kis előszó: még régebben írtam ezt a novellát, viszont a mai napig az egyik kedvencem (pedig kevés írásomat szeretem). Gondoltam, megosztom Veletek ezen a felületen is - bár tavalyi írás, nemsokára megint tél lesz, megint hófehér bunda, és én ugyanúgy fogok rohanni a 105-ös után.




Nyolc perc 


 Őrület - gondolta a buszsofőr, miközben a megállóban várt -, őrület, hogy minden reggel erre a lányra várok.
Már megint hogy néz ki. Kócos a haja, és hogyan tartja a táskáját rohanás közben.
Egyáltalán, mi lehet abban a táskában? Mit tud egy nő belezsúfolni egy táskába? Főleg egy ilyen pici?
A buszsofőr bele se mert gondolni.
  A lány - mint minden reggel általában - kivörösödött arccal kapaszkodott fel a buszra, kifulladva megköszönte a várakozást, és lecsapott az egyik ülőhelyre.
Ez mindig ezt csinálja, húzta el a száját a sofőr, és óvatosan rálépett a gázpedálra, ez mindig csak felesik a buszra, nem is felszáll, felesik, aztán lerogy a legközelebbi ülésre.
Legalább nem abban a marha nagy bundában van. Néha megjelenik itt, mint valami orosz maffiózófeleség, csoda, hogyan tudja egyáltalán cipelni azt a bundát. Nem is látszik benne a teste, csak az a két csík lába, ami van neki. Csíkláb, ez jó, gondolta a sofőr, és halványan elmosolyodott. Csíklábú.
  Megálltak az alagútban.
Már megint itt vagyunk, gondolta a sofőr. Őrület, hogy minden reggel itt kell állni. Őrület, egyszerűen lehetetlen bevinni a járatot a Deákra nyolc perc alatt, az utas meg panaszkodik, hogy nem ez van a menetrendben, hát persze, hogy panaszkodik, ő is panaszkodna, de reggel kilenckor nem lehet bevinni a buszt nyolc perc alatt. Egyszer vezetné a buszt a menetrend tervezője, de ezek még azt sem tudják, ülnek a nagy irodákban és nyomogatják a számítógépet, mint a fia, az legalább mérnök lesz, hidakat fog építeni, talán Kínában is. És majd egyszer menni fog az unokájával itt valahol Budapesten, talán látja is majd a hidakat, amiket a fia épített, ha addig meg nem hal. Jó fiú az, okos volt mindig.
  A lánya is okos, az kicsit szétszórtabb még. Most töltötte a tizenkilencet, aztán jár szórakozni, néha ki is marad, mi lesz azzal a gyerekkel? Olyan aggyal, ami neki van, na de azok a szoknyák... nem érti, hogy az anyja hogyan engedi el benne, ha rajta múlna, a gyerek szoknyája a földet seperné, ne bámulja senki az ő lányát.
  Ez a rohangálós, ez is ennyi idős lehet. Olyan arca van, mint azoknak a régi babáknak, és mindig ki van mázolva azzal a piros rúzzsal, fene se tudja, miért, ha az ő lánya járna így, letöröltetné vele. Talán egyszer meg is mondja majd neki, nem attól leszel nő, hogy az a rúzs rajtad van.
Hátranézett a visszapillantóban, kereste a lányt. Mindig a Deáknál szállt, ott dolgozhat vagy tanulhat valahol. Mit csinálhat ez? Mindig csinosan fel van öltözve, a zene a fülében, és nyomogatja a telefont, vagy kibámul az ablakon. Most meg mosolyog. Mit mosolyog ez itt magában?
Ez a baj ezekkel a mai fiatalokkal, gondolta a sofőr, és megpróbált előzni a Lánchíd előtti körforgalomnál. Ezek sosem beszélgetnek, csak a telefon meg a zene, mi lesz így ezekkel?
Ők még nem így csinálták a feleségével. Ő kinézte magának az Évit a vonaton, háromszor utaztak együtt, a negyediknél már randevúztak. Ez a kicsi itt, ez hasonlít az Évire.
  Ő tizenhét volt, az Évi meg tizenkilenc, és ő tudta, hogy ő lesz a felesége.
Mi lesz így a fiatalokkal? Mi lesz az ő gyerekeivel? Ezek már nem beszélgetnek, csak telefonoznak meg Interneteznek, ott írogatnak egymásnak, előbb leveleznek, mint találkoztak volna.
Más idők voltak azok. Minden olyan egyszerű volt, megszerették egymást, összeházasodtak, jött a fia, aztán meg a lánya. Először másfél szobában laktak Óbudán a panelban, most már van kertes házuk, a felesége szeret kertészkedni, ő meg szeret egy jó hideg sörrel leülni a teraszra esténként, és megbeszélni az Évivel, hogy kivel mi történt ma.
Jó házasság az övék, ők mindig mindent megbeszéltek. A két gyerek is olyan, a lányának akárhányszor baja van, csak leül mellé a kanapéra, már tudja, hogy most mondani fog valamit a gyerek, most nem szabad piszkálni, meg kell várni, amíg kiböki.
  Ez itt, ez a rohanós, ez vajon milyen lehet? Van valami az arcában, ez mindig csak úgy néz, mintha magában mulatna valamin, amit a többiek nem értenek. Szép nő lesz ez, most még csak lány. Biztosan az anyjára ütött, az is ilyen babaarcú lehet.
Érdekes ez, gondolta a sofőr, miközben elgurult a busszal a Hild téri megállótól, érdekes, hogy majdnem minden nap látja ezt a rohangálóst. Mintha ismerné. Ez mindig olyan udvarias, megköszöni, hogy miatta vár az egész busz, pedig kevesen vannak így, várja őket az ember, jóindulatból, aztán még annyit sem tudnak odaböffenteni, hogy köszönöm. Ezt biztosan nevelték otthon, vagy ha nem otthon, az élet nevelte, olyan ez, mint egy kis felnőtt.
  Itt lakhat a környéken, de nem olyan régóta, ő évek óta viszi ezt a vonalat, ez az ő járata - gondolta kicsit büszkén. Ő látta a Krisztina teret télen, látta, mielőtt felújították, ő mindig itt volt, és vitte a buszt, akármi történt. Ez az ő vonala, ismeri az összes méterét, mint a tenyerét, csukott szemmel meg tudja mondani, merre jár éppen, sőt, talán még a buszt is el tudná vinni csukott szemmel.
Szeret sofőrnek lenni. Szereti látni az embereket, persze sok az idióta, őrület, hogy mik vannak néha. De megszokta ezt, úgy érzi, kicsit felelős ezért a vonalért, vagy hogy mondják ezt. A felesége érti.
  Bekanyarodtak a Deákra. A rohanós leszállt, még mindig mosolygott, és két kezével könyékig túrt a táskájába, mit csinál ez? nézte a sofőr. A rohanós rágyújtott.
Őrület, gondolta a sofőr, ha az én lányom lenne, rávernék a kezére, bár, ő is dohányzik húsz éve, még a betonszofit szívta fiatalon a focipálya mögött.
  Amilyen a mai világ, igaza is van a rohanósnak, ő is rágyújt.
A rohanós megállt a zebránál, aztán átszökdécselt az úton.
Csíklábú, gondolta a sofőr. Micsoda csíklábad van.


2014. 04. 17.


____________________________________________________________



Eszter-Virág

2 megjegyzés:

BACK TO SCHOOL PACK #1



  Nagyon készülök az őszre, mind lelkileg, mind fizikailag - erről az előző bejegyzésemben írtam is Nektek. Összeállítottam egy wishlistet is azokról a termékekről, amiket biztosan be fogok szerezni, ehhez pedig a legújabb kedvenc inspirációs képeimet vettem alapul. Már írtam Nektek arról, hogy általában ha megtetszik egy outfit, vagy egy ruhadarab belőle, megpróbálom felkutatni webshopokon keresztül, sőt, ilyen bejegyzésem is volt már, talán emlékeztek. Lássuk a mostani kedvenceim!




Nagyon tetszik ez a púderszínű maxiszoknya - ezt az outfitet pedig imádom, mert tökéletes példa a nyári jellegű holmik téliesítésére. Biztosan beszerzek egyet, nagyon szép, lágy esése van, ráadásul nagy rajongója vagyok a pasztell árnyalatainak is.

LINK ITT / VAGY A KÉPRE KATTINTVA



Get the Look -Sheinside-



A ruhatáram gyakorlatilag csak boyfriend nadrágokból áll - ezt pont ma vettem észre. Általában fehér inggel vagy pólóval és pumpsszal kombinálom őket - ahogyan a francia nőktől láttam, akiknek aztán tényleg a vérében van a stílus.

LINK ITT / VAGY A KÉPRE KATTINTVA



Sheinside Spring look




Tavaly tért vissza a divatba a klasszikus trench coat - nekem speciel egy púderrózsaszín példányom van (milyen meglepő). Idén gondolkodom egy teveszínű darab beszerzésén, hiszen ez egy rendkívül praktikus fazon - mindenhez illik, és eleganciát kölcsönöz viselőjének.

LINK ITT / VAGY A KÉPRE KATTINTVA



sheinside



A táskákkal valahogyan mindig bajban vagyok - egészen egyszerűen sosem találok itthon olyat, ami tetszene, vagy pedig az ár-érték arányt korrektnek érezném, így általában ezeket is webshopokból szerzem be. Ez a fehér válltáska a SheInside-on jött velem szembe, biztosan rendelni fogok belőle, mert gyönyörű!

LINK ITT / VAGY A KÉPRE KATTINTVA 



Big step of “Chelsea” boots in women’s fashion ♥♥♥

Évek óta hódít a chelsea boots is - bár nekem már van egy pár, mégis úgy érzem, muszáj szereznem még egyet, ami magasabb sarkú. Imádom a chelsea boots plusz short-kombinációt, alig várom, hogy megérkezzen a csizmám, és én is viselhessem.


LINK ITT / VAGY A KÉPRE KATTINTVA


_______________________________________________________

Ti mit terveztek beszerezni őszre?


1 megjegyzés:

LIFE COACHING #16 // AZ ŐSZI DEPRESSZIÓ ELŐTT


  Mostanában nagyon sok stressz ért, és azt is éreztem magamon, hogy kezd erőt venni rajtam az őszi depresszió. Alapjáraton hajlamos vagyok erre, viszont mióta tavaly télen elég erősen részem volt benne, tudatosan figyelem magam, és igyekszem kiegyensúlyozott maradni.
Most éppen életem egyik nagy beteljesedése előtt állok. Megjátszottam a dupla vagy semmit, és nem maradt más, csak az idegtépő várakozás - ami gondolkodásra sarkall, ha pedig túl sokat gondolkodom, akkor az egész átcsap önmarcangolásba majd befordulásba.
Elkezdtem hát keresni új utakat, módszereket a stressz levezetésére. 


  Az egyik ilyen a jóga - Marietta barátnőm húga, Angi oktat, és nagyon élvezem. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, érzem magamon a nyugalmat, és erre régóta nem volt példa. Nem aggódom, nem kapkodom. Türelemre tanít, elmélyedésre, önismeretre - na és persze az alaknak is jót tesz. Kicsit bánom is, hogy eddig nem foglalkoztam ezzel - huszonkét éves vagyok, és életemben először jutottam oda, hogy nem idegeskedem, nem vagyok nyűgös, nem rágódom dolgokon. Tényleg ajánlom mindenkinek, mert csodálatos. Egyedül egy jógamatrac kell hozzá - én az enyémet az egyik ezzel foglalkozó oldalról vettem, nagyon jó minőségű és ehhez képest megfelelő árú is, így nagyon jó vételnek tartom. Most már egyedül is szoktam foglalkozni vele, de persze minden alkalmat igyekszem kihasználni, hogy oktatóval meditálhassak - azért ők mégiscsak jobban tudják! :-)






  A másik új stresszoldóm a masszázs. Évek óta hátproblémákkal küzdök - nyilván ezen nem segít a notóriusan bal oldalamon hordott táska sem -, mert bármi történik, az idegeskedésnek a derekam és a gerincem látja kárát. Általában minden feszültségem oda megy, így rendszeresen fáj. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül - lassan népbetegséggé válik a hátfájás, szerintem mi, magyarok vagyunk az egyik legstresszesebb nép. 
Rengeteg ismerősöm jár masszíroztatni, én viszont nemigen szeretem, ha hozzám érnek, így csak nemrég próbáltam ki először a lávaköves- és a cellulit masszázst is - most viszont szükségem volt egy hátkezelésre is, így kerültem megint a Heaven in Style szupertürelmes masszőrének, Annának a keze alá.
Bár kissé fájt a művelet - régóta begyűlt stresszt hordozok magammal -, mikor kiléptem a szalonból, könnyebbnek éreztem magam, és azt kell mondjam, évek óta nem volt részem ilyesmiben! Biztos vagyok benne, hogy vissza fogok még járni, hihetetlenül ellazított és meditálni, elmélyedni is volt időm közben.







  Új célokat is tűztem ki magamnak, például belefogtam a lakásátalakításba is - erről pont tegnap írtam Nektek -, szükségem volt arra, hogy a környezetem is változzon ahhoz, hogy bennem is változhassanak a dolgok. Az új dolgok megteremtése kikapcsol, eltereli a figyelmem, leköt, ráadásul motivál is - fontosnak érzem magam, és ez az egyik alapja a kiegyensúlyozottságomnak is. Fontos számomra, hogy minél több feladatom legyen, és minél több szervezést igényeljen az életem, ez tart mozgásban, ez tart a felszínen.


  Emellett elkezdtem leírni a számomra fontos, pozitív élményeimet is - a papírokat egy üvegben gyűjtöm. Muszáj kizárnom a negatívumokat az életemből - épp elég van bennem is. Ha bármikor úgy érzem, picit leeresztettem, vagy túl sok bennem a feszültség, arra gondolok, amikor életem legelső hullócsillagát láttam, vagy a tegnap esti Perseida-nézésre, vagy a babarózsára, amit egy holland fiútól kaptam nemrég - bármire, aminek örültem a közelmúltban.


  Igyekszem minél többet utazni. A legtöbb repülőgép társaságnál elég olcsó hónapokkal előre jegyet venni - én pontosan ezt teszem. Muszáj látnom a világot, nagyon mehetnékem van!
Nemsokára pedig szeptember, nálam ez mindig valami újnak a kezdetét jelenti - ha minden jól megy, akkor pedig tényleg elkezdődik valami régi-új számomra is, így szorítsatok, kérlek! :-)



6 megjegyzés:

HELLO FALL! // HOME INSPIRATION


  Nagyon várom már az őszt - azt hiszem, ez a kedvenc évszakom, számomra inkább ez jelenti a megújulást. A mostani ősz pedig sokkal jobb lesz, mint az előzők - nagyon sok minden változott az életemben, sőt, egy régóta dédelgetett projektem végre valóra válik, így alig bírok magammal szeptemberig! Még magam sem hiszem el, úgyhogy szükségem van minden felesleges szurkolásra, ami található Nálatok, szóval kérlek, gondoljatok rám egy picit, és dobjatok meg némi csível  :-)
  Az ősz és az újrakezdés szellemében alakítom át a lakást is, így már bújom a netet inspirációs képekért. Még régebben elhatároztam, hogy lesz egyszer raklapágyam, most érkezett el az ideje a megvalósításnak! 
  Mivel kicsi a hálószobám - nem érzem jól magam a nagy terekben -, így általában a tárolással vannak problémáim, de igyekszem erre is megoldást találni. Sajnos nem tudok lemondani a cipőkről továbbra sem, ennek ez a hátulütője. Szerencsére van egy gardróbom is, de lassan már az is megtelik - nincs mese, szelektálnom kell, így nemsokára egy szezonvégi blogsale-re is számíthattok majd.
  Ami a bútorok kivitelezését illeti, szerencsére nagyon jófej (és hasznos) barátaim vannak, így vagy egy kedves barátom lakásfelújítása közben készül el az ágyam, vagy nálam, a kertben - ezt még meglátjuk. Mindenesetre én nagyon várom, szükségem van rá lelkileg - az pedig biztos, hogy dokumentálni fogom a folyamatot lépésről-lépésre. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerülnek majd a bútorok - ráadásul egy fröccsözgetős, nyárvégi délutánon ez inkább program, mint nyűg... :-)

Most pedig nézzük, milyen gyöngyszemeket találtam - hátha Ti is kedvet kaptok!


















A képek forrása: Pinterest
(elnézést a változó méretű képekért, valahogyan nem sikerült őket méretezni)


Eszter-Virág



4 megjegyzés:

AFTERNOONS
















JUMPSUIT // SHEINSIDE
COAT // SHEINSIDE
BRACELET // GEMINI
MAKE UP // CATRICE & AVON

HOLLYWOOD NAILS BY HEAVEN IN STYLE

PHOTOGRAPHY BY VIVIEN ARATÓ

1 megjegyzés:

BEAUTY REPORTS // JÚLIUSI KEDVENCEK


Az elmúlt pár nap/hét során kissé feltorlódtak a tesztelésre váró - vagy már letesztelt - kozmetikumok és termékek, így kissé döcögősen készülnek a Beauty Reports-bejegyzések. Ebben a mostaniban pár AVON újdonságot mutatok be Nektek - egy testszuflét és egy anti-aging arclemosót, illetve a Braun szupernőies arctisztító keféjét. A Decor Project masnijával díszített gubanctalanító hajkefe pedig az Air Motion újdonsága, mely több színvariációban is kapható a Heaven in Style-ban.





AVON PLANET SPA VOLCANIC ICELAND TESTSZUFLÉ

Az AVON nyári bloggertalálkozóján már volt lehetőségünk futólag megismerkedni ezzel a kifejezetten érzékeny, száraz bőrre készült újdonsággal, a Volcanic Iceland testszufléval. 
A vulkanikus eredetű ásványi anyagokkal készült krém forrásvizet is tartalmaz.
Állagra kissé sűrű egyébként, engem emlékeztet a Sudocremre, viszont meglepően gyorsan és könnyen felszívódik, nem marad utána zsíros érzet a bőrön. Illata kissé mentolos, nagyon frissítő - én általában zuhanyzás után szoktam felvinni a bőrre, lefekvés előtt.
Inkább olyan területekre használom - és ajánlom -, amik gyorsan kiszáradnak és jobban igénybe vettek, például a sarkamra, a talppárnácskáimra (az állandó magassarkúviselés miatt), vagy könyökömre. Nagyon  finom, puha lesz tőle mindenem :-)





AIR MOTION GUBANCTALANÍTÓ HAJKEFE

A fodrászom, Gyémánt, már régóta ezzel fésüli ki a hajam mosás után. Aki hozzám hasonlóan szőkítteti a haját, az tudja, hogy a festett haj hajlamos összegubancolódni mosás után - azt pedig mind tudjuk, hogy vizesen a legsérülékenyebb a haj, és általában ilyenkor is tesszük tönkre.
Már többször is említettem Nektek, hogy nagyon vigyázok a hajamra - eleve elég vékonyszálú, ráadásul a platinaszőke nem az egyik legegészségesebb eljárással előállítható árnyalat, így úgy érzem, nagyon, de nagyon sokkal tartozom a frizurámnak.
Nagyon örültem, mikor lehetőségem adódott hozzájutni egy Air Motionhoz, és kiválasztottam egy csodaszép fekete-fehér verziót (azt hiszem, van még rózsaszín és lila is).
Azóta rengeteget fésülködöm minden nap, imádom, ahogyan a hajamhoz ér - Bikira Roni barátnőm is rákattant múltkor, amikor a Heaven in Style-ban voltunk villámlátogatáson, úgy kellett elkérni tőle.:-)






AVON ANEW CLEAN ANTI-AGING 3-IN-1 ARCTISZTÍTÓ VÍZ

A bőröregedést gátló, 3-in-1 arctisztító víz hatékonyságának három lépcsője a tisztítás, a tonizálás és a sminkeltávolítás. Az Anew termékcsalád minden kozmetikuma hipoallergén, így tényleg mindenkinek ajánlom. Az elsőre kissé olajos hatású készítmény remekül feloldja a makacsabb szempillaspirált (nekem olyan van) is - ennek ellenére viszont kifejezetten mattít, én legalábbis ezt tapasztaltam egyheti használat után.





BRAUN FACE ARCTISZTÍTÓ KÉSZÜLÉK

Ha már a bőrápolásnál és az arctisztításnál tartunk, volt szerencsém kipróbálni a Braun Face igazán csajos, női fürdőszobába illő arctisztító keféjét is. Az akár mindennapi használatra is javasolt készülék feje cserélgethető - ha a szemöldökünket szeretnénk korrigálni, akkor elég a hozzáépíthető arcepilátort beilleszteni, ha pedig tisztításra és hidratálásra vágyunk, kicserélhetjük azt egy kefére a többféle, választható szín és verzió közül.
Az esti tonizálásom a feljebb látható Avon Anew arctisztítóval végzem - a vizet mindig a Braun Face rózsaszín, extra érzékeny bőrre való keféjével viszem fel, peelingelni pedig - szigorúan csak hetente egyszer - a kék-fehér fejjel szoktam. Az éjszakai hidratáló arckrémem pedig a kis szivaccsal masszírozom be.
Magát a készüléket nem csupán a praktikussága miatt szeretem, hanem a design is tetszik. szeretem a letisztult, nőies dolgokat, ráadásul az epilátoromhoz is illik. Elemmel működik, így nem kell szenvedni a fürdőszobán átfutó kábelekkel - esetemben a hajvasalóéval, a hajszárítóéval, a telefontöltőéve és az epilálóéval -, ráadásul könnyű és picike is, egy neszeszerben is elfér.








Nektek mik a júliusi kedvenceitek?


Eszter-Virág






0 megjegyzés:

PRE-FALL // BACK TO SCHOOL OUTFIT


Nagyon szeretem a feketét és a fehéret, és egymással is gyakran párosítom ezt a két színt.
Szeretem a klasszikus darabokat is, ahogyan basic holmikból is elég sok van a gardróbomban - általában ezeket kombinálom, mindig beválnak.

Nemrég sajnos atomjaira hullott a lassan négy éves bőrkabátom, így amikor a neten böngésztem egy új után, ebbe azonnal beleszerettem - nem is csalódtam, nagyon meleg és jó anyagú, párszor már volt rajtam hűvösebb időben. Általában nem szeretem összehúzni/gombolni a kabátokat, viszont ez még úgy is szépen mutat, szóval abszolút jó befektetésnek tartom!
A csodás ékszereket a Gemininek köszönhetem, nagyon szépek, igaz? :-)

A bőrnadrág-fehér ing kombináció az egyik kedvencem, általában ha meetingre megyek, vagy hivatalos ügyet intézni, esetleg a dresscode a business casualt kívánja meg, ezt választom - azt hiszem, a következő szemeszterem első napján is ezt fogom viselni (ha nem ötven fok lesz).
A napszemüveg még pár hete érkezett a LucLuc.com-ról, nagyon szeretem, azoknak ajánlom elsősorban, akik unják a hagyományos wayfarer fazont, vagy nem áll nekik jól - ahogyan nekem sem.











BAT SLEEVE LEATHER JACKET // JESSICA BUURMAN
LEATHER PANTS // JESSICA BUURMAN
LEATHER BAG // JESSICA BUURMAN
WHITE SHIRT // JESSICA BUURMAN
STRAPPY HEELS // HUMANIC
SUNGLASSES // LUCLUC
HOLLYWOOD NAILS // HEAVEN IN STYLE
MAKE UP // AVON & CATRICE
EARRINGS & BRACELETS // GEMINI

PHOTOGRAPHY BY VIVIEN ARATÓ





0 megjegyzés:

PÁRSOROK



Pár hónappal ezelőtt elkezdtem a novelláimból, verseimből kiragadott kedvenc szavaimat, soraimat leírni és megosztani másokkal. Nehéz volt, mert bár rengeteget írok - blogbejegyzéseket, PR-cikkeket, fordításokat -, amik igazán fontosak és szorosan összekapcsolódnak a lelkemmel, és melyeket a legnehezebb megírni, a fiókban maradnak. Nem is tervezem őket publikálni, viszont valamit meg szerettem volna mutatni belőlük, így kezdtem el készíteni a pársoros verzióikat. Meglepődtem, de eddig nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam Tőletek - ez csak az első négy, a bejegyzés is egyfajta igényfelmérés. Remélem, tetszik Nektek, ha igen, készül még belőlük több is. :)













Eszter-Virág





2 megjegyzés: