OVERKNEE FOR THE WEEKEND














HAIR / GYÉMÁNT VARGA / HEAVEN IN STYLE
SPECIAL THANKS TO KEVIN.MURPHY FOR COLOR.BUG
MAKE UP / CATRICE & ESSENCE
HIGH COLLAR TOP / SHEIN / HERE
TARTAN COAT/ THESAKURA
OVERKNEE BOOTS / JESSICA BUURMAN
GLOVES / GRANDMA'S WARDROBE
BAG / JESSICA BUURMAN
WATCH / DANIEL WELLINGTON
SUNNIES / JESSICA BUURMAN

PHOTOGRAPHY BY VIVIEN ARATÓ



0 megjegyzés:

FALL MUST HAVES // WEBSHOP TOUR #2 BANGGOOD


  A webshop tour-rovat következő részében (az előzőt itt olvashatjátok) a Banggood oldal akciós őszi termékei között néztem szét - engem leginkább a kabátok érdekeltek egyébként. Ahogyan beköszönt a hideg, azonnal elfelejtek minden más ruhadarabot, csak a cipőkre és a dzsekikre, bundákra, trench coat-okra, parkákra, szőrmékre és mellényekre tudok koncentrálni - szegedi lány vagyok, a napsütéshez és a meleghez szoktam, na.


fotó: Pinterest


  A Banggoodnál egyébként most 10 % kedvezménnyel vásárolhatunk a BGW2015 kuponkóddal - az árak így 2 500 - 10 500 közötti intervallumban mozognak (itt lehet megnézni az akciós holmikat). A minőség a megszokott kínai webshopos színvonalnál magasabb, és külön piros pont jár nekik, hogy forgalmaznak plus size termékeket is - ez szerintem viszonylag ritkán fordul elő ilyen jellegű weboldalaknál.




TASSEL BLACK COAT / HERE
CAMEL TRENCH COAT / HERE
DENIM JACKET / HERE
BLACK PU LEATHER JACKET / HERE



  De persze azokról sem feledkeztem meg, akik nem szenvednek kabátfetisizmusban - a burgundy, ahogyan a fehér vagy a pasztellszínek, idén télen is hódít, így érdemes beruháznunk egy-egy darabra. A fehér ing személyes kedvencem, szerintem kötelező jelleggel ott kell lennie minden nő ruhatárában is - ahogyan egy pihi-puhi pulóvernek vagy kabátkának is, ami körülölel minket a hűvösebb napokon.





OVERSIZED WHITE SHIRT / HERE
BURGUNDY PU LEATHER SKINNY PANTS / HERE
PASTEL PINK WARM WOOL COAT / HERE
OVERSIZED KNITTED COAT / HERE



Nektek van személyes kedvencetek az oldalról?


Eszter-Virág





0 megjegyzés:

FALL MUST HAVES // WEBSHOP TOUR #1 SHEIN



  Nem szeretek személyesen vásárolni, így a legtöbb ilyen jellegű dolgom Interneten keresztül, webshopokon bonyolítom - most ezekről tervezek írni Nektek egy picit.
A négyrészesre tervezett minisorozat első részében a SheIn webshopot mutatom be - bár gondolom, ismeritek a brandet, szerencsére kis hazánkban egyre nagyobb ismertségre tesz szert.
Az őszi MUST HAVE-listám első felét innen állítottam össze - a kockás kabátot azonnal akarom természetesen, így rögtön meg is rendeltem, ahogyan a kopottas v-cut boots után is nagyon ácsingózom...

  Két outfittel is készültem - remélem, mindkettőben találtok legalább egyvalamit, amit imádni fogtok! Van egy rossz hírem is - a Halloween miatt most rengeteg mindent leértékeltek, úgyhogy még nagyobb a csábítás (vagy most előre vetessetek magatoknak meg mindent karácsonyra, vagy adjátok oda a bankkártyátokat a legjobb barátnőtöknek... én az utóbbit tettem... :) )
Szerencsére egyébként a webshop állja a vámköltségeket és az adót is, így érdemes többen egyszerre rendelni - így legalább a postaköltségen is osztozhattok.

Jó nézelődést!







CAMEL COAT / HERE





BLACK SKINNY PANTS / HERE









GREY SWEATER / HERE






LEATHER SHOPPER / HERE


LEATHER OXFORD / HERE

WOOL HAT / HERE


COAT / HERE







SWEATER / HERE






RIPPED DENIM JEANS / HERE





CAMEL V-CUT BOOTS / HERE

Eszter-Virág



1 megjegyzés:

ALL ABOUT PINK // WEARING ALIZÉ COUTURE















  Bizony, ami azt illeti, tényleg a pasztellszínek fanatikusa lettem - ezek közül is a kedvenc árnyalataim a barack és a rózsaszín. Imádom együtt viselni a tónusokat, bár tény, hogy talán túlságosan is merész húzás világosba burkolózva járni Budapest utcáit - hogy a tömegközlekedésről ne is beszéljünk.
Az elmúlt hétvégén megtartott Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe esemény első napjára ebben az outfitben érkeztem - a képeken látható csodás kabát Alizé Simon, az ALIZÉ Couture designerének keze munkáját dicséri.

  Pár szó a tervezőről - Alizé Simon 16 évesen már tudta: tervezni akar. Ahogyan ő mondta nekem, "inspirál a világ és úgy érzem, ezt a divat által viszonozhatom". Az ALIZÉ Couture legfőbb jellemzője az időtlen elegancia, a klasszikus szabásvonalak, melyeket Alizé előszeretettel párosít olyan modern anyagokkal, mint például a neoprén. 
Alizé-ról egyébként hamarosan majd ismét hallhattok - az ALIZÉ Couture ugyanis Budapestre költözik, így a magyar közönség számára is elérhető lesz! 



HAIR / GYÉMÁNT VARGA / HEAVEN IN STYLE
SPECIAL THANKS TO KEVIN.MURPHY FOR COLOR.BUG
MAKE UP / CATRICE
NEOPRENE COAT / ALIZÉ COUTURE
PASTEL SILK SHIRT / LILLASZABÓ
BLACK HIGH WAISTED PANTS / WHOLESALEBUYING
PUMPS / HUMANIC
CLUTCH / JESSICA BUURMAN
WATCH / DANIEL WELLINGTON
EARRINGS / RAZPBERRY

PHOTOGRAPHY BY VIVIEN ARATÓ






0 megjegyzés:

"REMEMBER WHY YOU STARTED" - SZÁMOMRA A FASHION WEEK






Remember why you started -


  Minden Fashion Week után van bennem egy kis meghatottság, egy kis katarzis utáni érzelemmaradvány.
Először is azért, mert egészen idáig eljutottam. Mert helyem van a nagyok között - ami engem lep meg a legjobban. Mert ott a nevem a front rowban, ahol külföldön a magazinszerkesztők, a sztárbloggerek és a stylist-istenségek ülnek. Persze ez a hazai szakma méreteit is mutatja esetemben, természetesen tisztában vagyok vele - mégsem tudom megállni, hogy a második nap végén haza ne vigyem a névtáblám. Emlékbe.

  Minden Fashion Week után hálás vagyok. Elsősorban Nektek, amiért olvastok, velem vagytok, rengeteg szeretet kapok Tőletek, pedig én aztán tényleg nagyon bénán reagálom le a dicséretet, és szerintem mindenki, aki élőben találkozott velem, szerencsétlennek gondol, mert nem tudok mit kezdeni azzal, hogy valaki szereti, amit csinálok.
Másodsorban szerencsés vagyok a lehetőségeknek, amiket kaptam az Élettől - azt hiszem, talán egy egészen picit mégis szerethet engem (most azért le is kopogom, mert tisztában vagyok azzal, hogy ennyire jóban azért ne vagyunk).
Hálás vagyok mindenkinek, aki segített idejutni. Krisztinának a kezdeti időkből, és azoknak, akik esélyt adtak a bizonyításra, bemutattak másoknak, vagy úgy gondolták, érdemes velem foglalkozniuk. És azokért is, akik az utamba sodródtak.

  Egyszer olvastam egy könyvet, egy tervező írta benne, hogy fogalma sincs, miért lett designer - iszonyú sokat dolgozik pár perc csillogásért a kifutón. Ha nincs sikere, akkor rengeteg pénzt bukik, ha pedig ragyogó kollekciót mutat be, azonnal mindenki a következő lépése felől érdeklődik - ennek köszönhetően pedig egyre nagyobb és nagyobb a presszió rajta.

  A mi tervezőinknek - szerintem - különösen nehéz.
Ebben a politikai viharokban gazdag kis országban, ahol a célközönség megszokta a külföldről beáramló fast fashion-márkák minőségét és árát, nehéz megvetni a lábukat.
Vannak magyar tervező barátaim. Szűk anyagi tőkével, rengeteg tervvel és alázattal vágnak neki az önmegvalósításnak - többek között ez az egyik, amiért velük dolgozom. Tisztelem őket.
Az elhivatottságukat, az akaratukat. Azt, hogy képesek reggel hattól éjfélig dolgozni egy darabon, szerelemből. Mert alkotónak, művésznek, tervezőnek születni kell.
  Ezért szeretem a backstage hangulatát. A rohangáló sminkeseket és fodrászokat, a hajlakk felhőjén átderengő modelleket, az Istent helyettesítő szervezőket, akik képesek négyszáz dolgot egyszerre fejben tartani és közben velem is csevegni - és még el sem küldenek a fenébe, mert udvariasak, pedig tényleg alig alszanak és mindenki hajtja őket -, és a bekészített ruhákat.
Szeretem a várakozással teli izgalmat.

  Az igazán kedvenc pillanatom viszont a bemutató vége - amikor megjelenik a tervező.
A legtöbben csak félénken integetnek és tovább futnak. Mások gyorsan meghajolnak, és máris mennek a dolgukra. Valahogy mindig meghat ez a kis momentum, erre várok mindig a legjobban. Szeretem látni a művészt az anyagok, formák, színek mögött. És a művész mögött az embert.
  Minden Fashion Week után marad bennem egy kis aggodalommal vegyes üresség. A kérdés, hogy rendben, ez megvolt, de hogyan tovább? Mi lesz ezekkel a fiatal fiúkkal és lányokkal, akik a mieink? Vajon tudnak majd itthon boldogulni? Vajon befutnak külföldön? Megmarad a brandjük? Megmaradnak ők maguk?
  - és ilyenkor még inkább erősödik bennem az érzés, hogy igen, őket támogatni kell.

 Ezért viselem szívemen a magyar divat sorsát - mert a miénk. Mert hazai. Mert különleges és rólunk szól, nekünk szól, és nekünk kellene legelőször a tenyerünkön hordozni és elismerni azokat a művészeteket és alkotókat, akik még nem hagyták el ezt az országot a lehetőségek és a támogatás teljes hiánya miatt.
  Mert nem csupán nekünk nehéz itthon boldogulnunk - nekik is.
Ahogyan minden országot, minket is a kultúránk jellemez leginkább. Ennek szerves része a művészet, mely a leginkább ránk jellemző jegyeket hordozza magában, mintegy - a ruhatervezés esetében - textiltükröt tartva elénk.
Meg kell becsülnünk azokat, akik erre adták a fejüket.
Kifejezni és felvállalni magunkat hihetetlenül bátor dolog.
  Számomra ez a Fashion Week üzenete.

  A védőfólia legördül a kifutóról.
A tömeg elcsendesedik. A fények kialszanak.
A kifutó felett megjelenik a tervező ikonja - és utána pár percig csak mi ketten vagyunk.
A közönség és a tervező kemény munkájának gyümölcse.
A szabászok, varrónők, bőrdíszművesek, modellek, stylistok, fodrászok és sminkesek munkájának terméke és az a pár perc dicsőség, melyet rengeteg idő- és energiabefektetés előzött meg.

  Én pedig - évente kétszer - hálás vagyok, hogy láthatom.
És köszönöm.


"Remember why you started" - hát, ezért.






0 megjegyzés:

KRISZTINA TÉR

   



   Ülök a Krisztina téri lakásban minden vagyonommal, a tizenkét 33 literes szemeteszsákkal, két sztenderddel, egy IKEÁ-s dohányzóasztallal, egy matraccal, négy IKEÁ-s zsákkal, és két dobozzal, ölemben az egyetlen személy, akire tényleg gondod tudok viselni - Christina Aguilera, az orchidea. 
Mellettem egy One Fashion-ös termosz, rajta, hogy "Boldog karácsonyta magyar Anna Wintournak!" - A magyar Anna WIntour gondolkodik.

   Két évet éltem itt - mog soha nem laktam sehol sem ezelőtt két évig, hacsak nem számítjuk a szentesi Terney Béla kollégiumot a folyton kinyíló, huzatos ablakaival, a barna linóleummal és a hely neokummunista báját megkoronázó barna bársony falvédőkkel.
2013. szeptemberében költöztem ide, tizenkilenc évesen. 

   Ugyanebben a hónapban döntöttem úgy, hogy passziváltatom magam a főiskolán, mert nem élek meg a részmunkaidős állásaimból, és ugyanebben a hónapban találkoztam Miszterrel, a szörfös fiúval, akibe nagyon sokáig szerelmes voltam, és akit annyira szerettem, hogy kiküldtem Portugáliába, mert úgy gondoltam, jobb neki, ha tényleg azt teheti, amibe szerelmes - szörfözhet.
Nemsokára a Heaven Store-ban lettem personal shopper, majd face controllként dolgoztam a budapesti éjszakában akár heti kilencven órát is, a mínusz tizennyolc-tizenkilenc fokban.

  Voltam ötvennyolc kiló és negyvenhét is. Voltam boldog, szerelmes, de voltam annyira depressziós is, hogy napokig ki sem keltem az ágyból. Jöttek és mentek emberek, szerelmek, férfiak, munkák, a családom hol kitagadott, hol éppen szóbaállt velem, a blog meg közben vitte magát, és általában fogalmam sem volt, mit csinálok.

  Huszonkét éves vagyok, előttem egy ajándék Red Bull - a sarki boltból kaptam, ahol minden reggel Szépségnek szólítottak, és ahol minden eladónak ismertem az ügyes-bajos dolgait, a gyerekeit, az életét, és ők is az enyémet.
Rengeteget írtam a Krisztina térről, azt hiszem, egy picit együtt nőttünk fel, a százötös busz, a Lánchíd, a folyton elromló bojlerünk és én.
Kicsit ijedt vagyok, mert felborult az életem. Félek, mert az egyetlen biztos pontom önmagamon és azon a pár emberen kívül, akik mellettem állnak, csak ez az ötvenkét négyzetméter volt.
Zacskók meg dobozok meg csomagok mindenhol. Holnap még visszajövök takarítani, de azt hiszem, ma van tényleg, végleg vége.

  Ennek a keserédes, hol szeretem, hol nem szeretem két évnek, a rossz és a jó döntésekkel együtt. Kissé szentimentális vagyok - ez egyáltalán nem az én asztalom, talán kissé be is téptem a felszálló Cif-gőztől, de azt hiszem, innen még nagyon sok szerelem, barátság, jó döntés és balfasz húzás vár rám. Úgyhogy csak így búcsúzom, Nektek.

  Azt hiszem, bármi is volt az elmúlt időkben, egy változatlan - amikor tizennyolc évesen először buszoztam át a Lánchídon, én voltam az egyetlen, aki az ablaküvegre tapadva nézte a híd fényeit és a kivilágított várost. Pedig akkor még nem tudtam, mi az a Krisztina tér, kicsoda Miszter, kicsoda Áron, mit csinál egy face controll, és úgy egyáltalán.

   Ma sem tudok semmit sem. Viszont tegnap, amikor - azt hiszem, egyelőre utoljára - gördült át az a busz így este, ugyanolyan szerelemmel néztem a fényeket.
Úgyhogy, igazából, egyikünk sem megy sehova. Valami marad, az meg én vagyok.



És ma este rohadt sokat kell majd csomagolnom.





1 megjegyzés:

DORKO X MEYER






  Biztosan tudjátok már, hogy szeretek hazai tervezőkkel, művészekkel együtt dolgozni, és támogatom a magyar divatot úgy, ahogyan csak tudom. Fontos számomra, hogy a velem egyidősek, az általam csak "Inditex-generációnak" hívott fiatalok is észrevegyék az itthoni brandeket, hogy szeressék és büszkén viseljék azokat - ahogyan én is teszem. 
  
Nem csupán mert a miénk - azért is, mert színvonalas, eredeti, szemet gyönyörködtető és izgalmas, ráadásul sok esetben személyre is szabott, és - a közhiedelemmel ellentétben - általában megfizethető. Van, hogy kedvezőbb áron juthatunk hozzá hazai designerek darabjaihoz, mint egy tömeggyártott termékhez.

 Tény az is, hogy az urban style követői eddig nem nagyon válogathattak, hiszen kevés magyar brand mozog ebben a stílusirányzatban - szerencsére kivétel ezalól az olyan magyar tervezőket, hazai művészeket és olyan tehetségeket, mint Koby vagy Bercsényi Balázst foglalkoztató Dorko.

Már egy ideje figyelemmel kísérem a Dorko terjeszkedését - sőt, nekem is van Dorko cipőm -, és azt kell mondjam, kifejezetten tetszik, amit látok. A DRK Signature Collection S/S '15 DRK Venus cipője például nagy kedvencem volt - sajnos eddig csak férfi méretben gyártottak belőle, viszont ha minden igaz, most már jön a női széria is! 






  Most a bakancsokkal szemezgetek - tavaly nem vettem, viszont idén mindenképpen szeretnék egyet.
Kifejezetten unalmasan öltözködöm szerintem - csak pasztellrózsaszínt, fehéret, feketét és szürkét hordok, és vonzódom minden különleges anyaghoz.
Tudatosan vásárolok - szeretem, ha valami praktikus is, nem csupán szép, így egyből felkerült a must have-listámra a Woodsman-széria Grey bakancsa is - a képen középen látható (bár, ahogyan így nézelődök, az összes kezd megtetszeni, így a hozzám hasonlók most gyorsan tekerjék át a képeket!).
Lejjebb pedig egy kis inspirációt láthattok a téli kollekció darabjaiból.








Van egy jó hírem azoknak, akik kedvet kaptak a Woodsman-kollekcióhoz - ha feliratkoztok a DRK hírlevelére, nyerhettek is! Illetve van előrendelési kedvezmény is, íme a részletek:






Na? Ki mit visel majd télen? :-)


Eszter-Virág

0 megjegyzés:

12 MONTHS - MY HAIR EVOLUTION




  Amikor elballagtam a gimnáziumból, negyedik osztály végén azt mondtam a többieknek, milyen jó volt megismerni egymást pár szerelemmel és még több hajszínnel ezelőtt. Akkor még nem tudtam, mennyire előrevetíti magát ez a jóslat - hogy csupán mindkét értelmében, vagy a frizurára vonatkozóan, nem feszegetném, viszont tény, hogy elég sokszor változtatom a hajam.
  Nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtem el egyre szőkíttetni és rövidíttetni  - a minap régi fotók után turkáltam a különböző adathordozóimon, és ott figyeltem fel erre a folyamatra, amit most megosztok veletek is. Külön szórakoztató egyébként figyelni a szemöldökceruza használati technikám evolúcióját is - bizony, az is megér egy misét, nem csoda, ha ma már inkább a jól bevált Catrice spirálom mellett döntök.
  Azt is észre lehet venni, mikor találkoztam Gyémánttal, a Heaven in Style mesterfodrászával - azt hiszem, ott szaladtunk neki a dolgoknak csak igazán. De imádom, és remélem, Ti is! :-)






  Egészen 2014 őszéig ombre hajam volt - először lenövesztettem, majd a festési technikát is alkalmaztuk. Persze az én vékony szálú babahajam nem az a típus, ami megnövesztve szépen mutatna, sajnos nem szép, ahogyan a pár szál eloszlik a vállamon, ezért döntöttem úgy, hogy akkor most tényleg rövidítünk.





  Aztán 2015 januárjában kezdtem el együtt dolgozni a Heaven in Style csapatával, és Gyémántot első pillanattól kezdve a bizalmamba fogadtam. Úgy gondolom, hogy fodrászt és kozmetikust könnyen lehet találni, de olyat, akivel tényleg egy hullámhosszra kerülsz, és akivel együtt tudjátok építeni magatokat, ritkán találsz - Gyémánttal pedig azonnal megvolt mindez.





  A tavaszi Fashion Weekre pedig már cukorkaszínű hajjal mentem - nagyon szerettem, azóta is ez az egyik kedvenc frizurám, amit Gyémánt ajándékozott nekem. A hatást egyébként a Kevin.Murphy Color.Me Colorbugjával értük el - szegény Gyémánt két és fél órán keresztül készítette a hajam, még túlórázott is miattam - de megérte, nem? :-)




  Később egyébként a PHLOAM kapszulakollekciójának lookbookjába is ő készített elő - nagyon szerettem ezt a fonott frizurát!
Aztán megint gondoltam egyet, mert én ilyen vagyok, és "ez csak haj!"-kiáltással megint bevetettem magam a fodrászszékbe - én tényleg úgy gondolom, hogy bármit tehetünk a frizurámmal, mert visszanő.





 - és persze innen nem volt megállás, mert ha Gyémánt meg én összekerülünk, akkor a végeredmény biztosan más hossz vagy szín lesz!
A mostani Fashion Weekre pasztellrózsaszín hajszínt tervezek - már nagyon várom, pénteken már neki is látunk!


Ti gyakran változtatjátok a külsőtöket? Vagy csak én vagyok fodrászfüggő? :-)


Eszter-Virág


(fotók: Mészáros Dávid, Palotai Zoltán, Arató Vivien)



1 megjegyzés: