HUSZONNÉGY






huszonnégy óra a csenddel
amit bennem a hallgatásoddal okoztál.
kezed nyoma halványul,
bár még önkéntelen nyúlok
a második kávéscsésze után.

te hallgatsz.
én nem kérdezek.

egyébként is -
a kávét te főzted mindig,
életed nekem szorított konyhapultnyi
félágynyi területén

míg én öledbe kúsztam, 
mint a hiány doromboló macskája.
- Szeress már! - 
súgtam neked.

te hallgatsz, már én sem beszélek.
bennem valahogy így mennek el az évek -
kívül csend, belül
ez a hatalmas zaj,
mint a régóta bekapcsolt antennás tévén
az a hangyás feszültség,

zúgó Orion vagyok egy nyolcadik emeleti lakásban
kék fényem a falra ragasztott pálmákra vetül -
ők sosem hervadnak, 
ahogyan én miattad.




- sketch by Giuliana Guzzi -


1 megjegyzés:

  1. Elég sok blogot olvasok rendszeresen, nem is értem, eddig miért nem találtam meg a tiédet. Nézelődtem, olvasgattam, majd azon kaptam magam, hogy már eltelt egy óra. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, megtaláltam az eddigi legszimpatikusabb bloggert, az új kedvencemet!

    VálaszTörlés