A NŐI TÁSKA TITKOS UNIVERZUMÁBAN



  Tudjátok, vannak ezek a filmek, amikor a főhősnő (nem, nem rád gondoltam, Carrie Bradshaw) a romantikus zene alatt készülődik a Nagy Randevúra, a lovagja már várja az ajtó előtt egy rózsával - vagy ha szerencsés a hölgy, romiban egy robogón az ablak alatt -, és a hősnő felkapja falatnyi kis retiküljét, leviharzik a lépcsőn, és indulnak vacsorázni.

  Vannak ilyen mindenféle snittek is, hogy a lány kisurran a mosdóba sminket igazítani, felhívja a barátnőit egy gyors elemzésre, púderezi a nóziját, estébé, és még csak a kilencedik perc telt el, de már elővett a 4x4 cm-es táskájából egy púderkompaktot, rúzsot, mobilt, hajkefét, dezodort, beletett egy kulcsot, szalvétát, beszélő aranyhörcsögöt, rétoromán vallási tárgyat, ilyesmiket - és akkor mi, női nézők, már tudjuk, hogy bár minden női táskának megvan a saját univerzumhalmaza, ez azért mégiscsak ordas hazugság.

  Hiszen oda befér még legalább öt nagyenciklopédia, és egy cserepes fikusz. Alaphangon.




  Az én barátom újságíró. Elég sok mindent látott már, meg hát ugye velem jár szegény, úgyhogy azt hiszem, elég edzett, mégis tisztes távolságból szemléli a táskám - ez azóta van, mióta megkérdezte, miket tudok bepréselni csodás, szeretett Veszprémigabi retikülömbe, és úgy négy-öt percen keresztül soroltam A Túlélés Eszköztárának hozzávalóit.

De mégis mik azok?








A NŐI TÚLÉLÉS FONTOS HOZZÁVALÓI (legalábbis az enyémek)

- Púderkompakt. Én a tükrös típust kultiválom, amiben sunyiban megtudom nézni, kiinteget-e valami az orromból egy kiadós nózifújás után, az igazán profik pedig olyat választanak, amiben nem csupán mattító púder van, de highlighter és bronzosító is.

- Dezodor. Szerintem a jól bevált deo pont olyan, mint a jó kozmetikus és a fodrász - hűségesen ragaszkodunk hozzájuk. Én sok feketét hordok, ezért a Rexona mindenálló, fekete és fehér ruhákra egyaránt fújkálható, dörzsölhető, mindenezhető verzióját szeretem, megspórolja nekem azokat a perceket, amiket a fentmaradt dezodorfoltok lekapirgálásával töltöttem korábban.

- Rúzs. Mondjuk ebből nyolc darabot kapásból, de azt persze véletlenül sem, amiben elindultam... Tegye fel a kezét, akivel szintén megesett!

- Papírok, öngyújtó, bérlet, kulcs, pénztárca stb - szerintem ezek az elsők, amiket megragadunk, ha átköltözünk egyik táskából a másikba. Elméletileg ezek A Tényleg Fontos Dolgok. De mondom, csak elméletileg.

- Határidőnapló. Tipikus Bak vagyok, mindenem a listaírás meg a jegyzetelés, meg a jegyzetek kalligrafikus kiegészítése, apró rajzokkal, kiscsikókkal, babacicákkal, virágokkal, mindennel, szóval na, ez is marha fontos.

- Mindenféle használt zsepi, blokkok, papírok, amik kábé nyolcadikos korod óta ott vannak, és ott is lesznek még halálod után jó kilenc-tíz évig.

- Telefontöltő és fülhallgató - az egyik a külvilággal való kapcsolattartásért, a másik annak kizárásáért.

- Hajkefe, hajlakk - persze, amikor nálad vannak, olyan a hajad, mint brazil modellnek a tengerparti szélben... ha pedig nincsenek, és szükséged lenne rájuk, a lakásból kilépve azonnal úgy nézel ki, mint az országúton elgázolt mosómedve.

- Háromféle napszemüveg - arra az esetre, ha útközben meggondolnám magam. Igen, ilyenkor télen, amikor fél négykor sötétedik, én meg háromkor indulok el leghamarabb,ez valóban nagyon praktikus.





Személy szerint én ezzel a kezdőknek való, xs-es csomaggal flangálok, de ez csak azóta van, mióta letettem a túlméretezett táskákat, és Gabi elkészítette nekem a szerelemdarabom.
 
És persze, tudom, táskáink összetétele egyénenként változik, egy viszont biztos - ha mégiscsak bekövetkezne az az annyiszor megjósolt (zombi)apokalipszis, mi, hölgyek, bizonyára azonnal tudnánk rögtönözni a túlélésért - csupán retikülünk tartalmának segítségével.


A tiétekben mi lapul?







0 megjegyzés:

COZY OUTFIT BY FASHION DAYS



  Egy ideje nagy perverzióm nyári camisolékat viselni meleg, bolyhos pulóverrel - ne keressétek a logikát, nem tudom nektek megindokolni. Viszont ez pláne jellemző, mióta levadásztam a kedvenc fenéktakaró, hiperszupermeleg, igazi gyapjú kardigánom a Fashion Days oldaláról - a hozzá viselt kombinészerű Mango camisole top, a laza szabású Goa Goa nadrág és az aranysarkú cutout New Look lábbeli is innen van.

















 CAMISOLE
COZY SWEATER
TOMBOY PENCIL PANTS
CUTOUT HEELS
/ FASHION DAYS /

FRINGE CLUTCH / BAGS BY GABRIELLA VESZPRÉMI

PHOTO CREDITS TO VASZIL ÁDÁM




0 megjegyzés:

0 megjegyzés:

DECEMBER




 Ült az ágy szélén a fekete ingben, Gy. fekete ingében, ez most már az övé, nézte magát a tükörben. Milyen érdekes, mindig attól félt, hogy hirtelen öregszik meg, egyik napról a másikra, pont úgy a lelke, mint ahogyan a teste, ő jobban fél a belső öregségtől, mint a külsőtől, az ő családjában mindenki szép volt, belül pedig lehúzta őket valami, talán az iszapos önmaguk - ő mindig attól félt, hogy úgy fog lemaradni a visszafordulás pillanatáról, mint amikor az ember nézegeti a régi képeket, és arra gondol, mikor történtek ezek vele?

  Ahogy egyre idősödik, gondolta, olyan lesz napról napra, mint az anyja.
Amikor lent volt az esküvőn, a végére ért oda, akkor már sorban álltak az emberek, és arra gondolt, hét perc, hét percen múlt az egész - ő másfél órát aludt és báli ruhában taxizta át a fél országot, és mégis más tartott az anyja mögött a kosarat, nézte a másikat és arra gondolt, ki vesz fel fehér ruhát egy szertartásra, de komolyan?

  Azt is tudta, hogy nem a ruháról szólt az egész, hanem arról, hogy ő áll most itt, és ő késett le mindent - persze, ez olyan jellemző -, és ő csípte el a megjegyzést, ahogyan belépett a Városháza termébe - "na, megjött a művésznő!" - a szoknyája suhogott, a bunda lecsúszott a válláról, mosolygott, ezt tudta a világon a legjobban, és arra gondolt, hogy ő az anyja lánya, neki kellett volna öltöztetnie és elkísérni a fodrászhoz és vinni az uszályát, hát tényleg jobb is, hogy nem látta az egészet.

 Mosolygott akkor is, amikor elszívta a tizennyolcadik cigarettáját aznap; mosolygott, amikor válaszolgatott rég nem látott rokonok és emlékeiben elmosódott arcú régi ismerősök kérdéseire - Budán, jól, nincs, szeretem - , mosolygott, amikor tapogatóztak a viszonyukról, mert hát ki kérdez ilyeneket egy esküvőn? Akkor miért nem mondják azt, hogy "ne haragudj, ti amúgy beszéltek rendesen anyáddal?" - lassan más könyörögni tudott volna egy ilyen kérdésért.

  Mosolygott akkor is, amikor beszállt az autóba.A sofőr beszélgetni akart vele, ő elnézést kért, és bedugta a fülébe a zenét, nézte a fagyos földeket, itt minden alszik, gondolta, mi akkor születtünk anyámmal, amikor minden alszik, és halott, az ég hamar sötétedik, a napfény kerül minket, és a színek elszürkülnek, talán emiatt van ez az egész így.

  Megkönnyebbült, amikor hazaért, a lakásba lépve dobálta le a ruháit a padlóra, érezte, hogy folynak a könnyek az arcán, nem kapott levegőt, érezte, hogy ömlik ki belőle ez az egész, a mai nap, az anyja, az öccse, ez a szétzúzott család, ezek az ismeretlenek, ezek a rettegett családi minták, ez az egész buborék, amiben él, csak ült abban a negyedik emeleti lakásban, a teraszajtónak dőlve, és arra gondolt, hogy nem, ő már nem, ő már többet nem -

  Ült Gy. fekete ingében, szemben a Déli pályaudvar fölé már megérkezett a december. Az utolsó napsugarak elköszöntek a székre dobott rózsaszín bundától, a kávéja lassan kihűlt a pettyes bögrében, mellette a sztenderden halkan összekoccantak a vállfák.
Nézte a tükörben az anyja szemét, az apja száját, és a kettő között mindent, ami valahol mégiscsak ő volt -


- talán ez a fajta megöregedés egy másfajta megöregedés lesz majd.




0 megjegyzés:

MEYER X SOHO



  Nagyon szeretem a különleges, feltűnő darabokat, a szőrmét és a tehetséges magyar tervezőket - szerelmem három fő tárgyának triumvirátusából születhetett meg a mai bejegyzés, mely igazából a Mercedes-Benz Fashion Week első napján viselt outfitemet örökítette meg a mélyen tisztelt publikumnak. 

  A csodás kabát Fanny Nagy, az egyik legzseniálisabb hazai tervező keze munkáját dicséri - én úgy érzem, hatalmas jövő áll Fanny előtt, az összes darabja műremek, hihetetlenül eredeti látásmóddal és merészséggel rendelkezik. Fanny munkáit élőben a Retrock üzletében csodálhatjátok meg - persze, ha nem kapkodják el azonnal a ruháit a turisták. Érdemes egy kört tenni a sztenderdje körül mindenképp, engem lenyűgöztek a meglepő anyagpárosítások, az igényesen kidolgozott részletek, és a sajátos grunge-vintage aura, mely körbelengi Fanny kollekcióit.




  A táskát - mely azóta sem szakad le rólam, és melyet mindenhova magammal viszek, viseljek bármit - a KOMOD párosából már jól ismert Veszprémi Gabriella készítette nekem. Gabi munkáit emellett a Je Suis Belle táskakollekciójában is fellelhetitek.
Minden kezdő fashioniszta olvasónak azt szoktam tanácsolni, hogyha szűkösebb keretekkel rendelkezik, ám mindenképpen szeretne designerben járni, érdemes a gyűjtögetést egy táskával kezdeni például - ha van egy tervezői darabod, rengeteg outfitbe beépítheted.
Gabi táskája az egyik olyan kincsem, amit gondosan óvok, és amit később elteszek majd a lányomnak - imádtam a táska születésének minden egyes pillanatát, szeretem, ahogyan Gabi a praktikumot és az eleganciát párosítja, ahogyan egy átlagos gymbagből egy elegáns outfit alappillérévé varázsolható, jellegzetes kulcsdarabot kreál.




















PHOTO CREDITS TO VASZIL ADAM

JACKET // FANNY NAGY
FRINGE CLUTCH // GABRIELLA VESZPREMI
BLACK JUMPSUIT // MANGO
PUMPS // STEVE MADDEN
SUNNIES // JESSICA BUURMAN
WATCH // DANIEL WELLINGTON
MAKE UP // CATRICE


_________________________________________________________





0 megjegyzés:

365;


  Egy ideje nem írok, tudod, legalábbis ide nem - az elmúlt egy évben inkább már befelé figyeltem. Elhagytam a dolgokat, amik hátrahúznak, nyáron pedig megkezdtem önálló életem itt a város felett, és olyan dolgokra figyelek, amiket szívből csinálok.
  365 - pont ennyi napból áll egy év, és ennek még nincs is vége, ráadásul plusz egy napot is kaptunk.
Ha visszanézek, azt látom, itt most minden jó, így és ebben a cipőben most jó, mellettem és magammal lenni jó.


illustration by @bjuliab


  Életemben nem kaptam még ennyi bizalmat és támogatást, mint Tőled, 2016. Majdnem napra pontosan egy éve dolgozom a munkahelyemen, ahol egyre több bizalmat helyeznek belém, az ötleteimbe, a terveimbe, és ahol egyre feljebb és feljebb emelnek - januártól pedig az egész életem meg fog változni, és a 24. születésnapom után minden meg fog fordulni.

  Én Bak vagyok, én nem szeretem a változásokat. Leélném az életem kilenc négyzetméteren is, ha van friss levegő, és kaja, meg néhány jó könyv.
Mellette viszont apám lánya is vagyok, és folyamatosan keresem az újat, ez húz át engem a sokadik városon, vitt át a sokadik randevún, futott velem a további körökön át.

Néhány héttel ezelőtt terveket szőttem, és arra gondoltam, nézzük meg, mi lesz, ha máshogyan alakulnak a dolgok, és képzeld, én életemben először azt éreztem, hogy nem pánikolok, ha az A terv bedől.
  Életemben először azt éreztem, hogy nem attól rettegek, mit veszíthetek, sőt, az esetleges veszteséget már egy új olyan origónak éreztem, ami ugródeszka lehet a következő olyan változásnak, ami engem csak előre visz.

  2016 arról szólt, hogy kikapcsoltam picit. Rájöttem, hogy nem lehet mindent egyszerre, és arra is, mekkora kincs a magunkkal töltött idő. Rájöttem arra is, hogy nem igazán tudom az anyagiakat kezelni, szóval egy csomó olyan dolog van még, ami a felnőttséggel együtt még váratott magára.

Ehhez tartozik egyébként még a pontos időbeosztás művészetének elsajátítása, na, az például nagyon bejönne. Meg az, hogy végre megjegyezzem, hogy a zubogó vízbe kell tenni a tésztát, nem együtt forralni a kettőt.

  2017? Álmok, projektek, tervek, meetingek, papíron a szerelmem, és januárban pakolok, engem vár Párizs, Berlin, az Államok, Portugália, Izland és Milánó - borítékban repjegyek, az utazós befőttesüvegben a negyvenötödik fekete cipő ára, meg a kilencedik egyforma farmeré, hétfőn vacsora, szerdán színház, pénteken koncert, sokadik megírt anyag, megújított útlevelek, egy sasos, egy címeres, karácsonykor pedig veled a Bükkben, és egyébként pedig mindig a Downtown, kicsit gyerekem-kicsit mindenem,

  szóval, tudod, Élet, én most tök hálás vagyok neked, ezt most így nagyon köszi, meg az egészet nagyon köszi, bár persze van gyanúm,. hogy gyorsan úgyis megszívatsz, mert azért te szereted az ilyesmit, de tudod, én most nagyon boldog vagyok, hogy ebben a közegben lehetek, hogy művelődhetek, hogy kiállításokra mehetek, és olvashatok, és foglalkozhatok másokkal, és én köszönöm, én tényleg nagyon köszönöm ezt az évet neked ---



0 megjegyzés: