365;


  Egy ideje nem írok, tudod, legalábbis ide nem - az elmúlt egy évben inkább már befelé figyeltem. Elhagytam a dolgokat, amik hátrahúznak, nyáron pedig megkezdtem önálló életem itt a város felett, és olyan dolgokra figyelek, amiket szívből csinálok.
  365 - pont ennyi napból áll egy év, és ennek még nincs is vége, ráadásul plusz egy napot is kaptunk.
Ha visszanézek, azt látom, itt most minden jó, így és ebben a cipőben most jó, mellettem és magammal lenni jó.


illustration by @bjuliab


  Életemben nem kaptam még ennyi bizalmat és támogatást, mint Tőled, 2016. Majdnem napra pontosan egy éve dolgozom a munkahelyemen, ahol egyre több bizalmat helyeznek belém, az ötleteimbe, a terveimbe, és ahol egyre feljebb és feljebb emelnek - januártól pedig az egész életem meg fog változni, és a 24. születésnapom után minden meg fog fordulni.

  Én Bak vagyok, én nem szeretem a változásokat. Leélném az életem kilenc négyzetméteren is, ha van friss levegő, és kaja, meg néhány jó könyv.
Mellette viszont apám lánya is vagyok, és folyamatosan keresem az újat, ez húz át engem a sokadik városon, vitt át a sokadik randevún, futott velem a további körökön át.

Néhány héttel ezelőtt terveket szőttem, és arra gondoltam, nézzük meg, mi lesz, ha máshogyan alakulnak a dolgok, és képzeld, én életemben először azt éreztem, hogy nem pánikolok, ha az A terv bedől.
  Életemben először azt éreztem, hogy nem attól rettegek, mit veszíthetek, sőt, az esetleges veszteséget már egy új olyan origónak éreztem, ami ugródeszka lehet a következő olyan változásnak, ami engem csak előre visz.

  2016 arról szólt, hogy kikapcsoltam picit. Rájöttem, hogy nem lehet mindent egyszerre, és arra is, mekkora kincs a magunkkal töltött idő. Rájöttem arra is, hogy nem igazán tudom az anyagiakat kezelni, szóval egy csomó olyan dolog van még, ami a felnőttséggel együtt még váratott magára.

Ehhez tartozik egyébként még a pontos időbeosztás művészetének elsajátítása, na, az például nagyon bejönne. Meg az, hogy végre megjegyezzem, hogy a zubogó vízbe kell tenni a tésztát, nem együtt forralni a kettőt.

  2017? Álmok, projektek, tervek, meetingek, papíron a szerelmem, és januárban pakolok, engem vár Párizs, Berlin, az Államok, Portugália, Izland és Milánó - borítékban repjegyek, az utazós befőttesüvegben a negyvenötödik fekete cipő ára, meg a kilencedik egyforma farmeré, hétfőn vacsora, szerdán színház, pénteken koncert, sokadik megírt anyag, megújított útlevelek, egy sasos, egy címeres, karácsonykor pedig veled a Bükkben, és egyébként pedig mindig a Downtown, kicsit gyerekem-kicsit mindenem,

  szóval, tudod, Élet, én most tök hálás vagyok neked, ezt most így nagyon köszi, meg az egészet nagyon köszi, bár persze van gyanúm,. hogy gyorsan úgyis megszívatsz, mert azért te szereted az ilyesmit, de tudod, én most nagyon boldog vagyok, hogy ebben a közegben lehetek, hogy művelődhetek, hogy kiállításokra mehetek, és olvashatok, és foglalkozhatok másokkal, és én köszönöm, én tényleg nagyon köszönöm ezt az évet neked ---



0 megjegyzés: