AHOL A LILIOMOK MÁR NEM NYÍLNAK


  Amikor először megtörtént, 8-9 éves lehettem.
Amikor másodszor, akkor tizenkettő voltam, a Vízitelepről mentem haza.
A többi szórványosan maradt meg bennem - a szentesi buszon, a szegedi plázában, a metrón,
a négyeshatoson, aluljáróban, lépcsőházban, reggel az ágyban, vagy egy szép, napfényes nyári napon.

  Arra is emlékszem, egyszer a villamoson utaztam, valaki nagyon közel állt hozzám, rengetegen voltak a szerelvényen, és csak azt éreztem, amikor leszálltam, hogy valami forró végigfolyik a hátamon.
Arra is emlékszem, amikor hazajöttem az USÁ-ból, és a tömött buszon egészen egyszerűen a lábam közé nyúlt valaki.
Arra is emlékszem, hogy egyszer valakinél aludtam, aki csak szimpla barát volt, és az éjszaka közepén arra keltem fel, hogy mi már nem csak barátok vagyunk.





  Amikor utána fütyülsz egy kislánynak, az zaklatás.
Amikor a szoknyája alá nyúlsz egy kamaszlánynak, és hozzádörgölőzöl egy nőhöz a tömött villamoson, az zaklatás.
Amikor egy buliban iszol három fröccsöt, és megfogod valaki fenekét, az zaklatás.
Amikor azt mondod valakinek, de szép lenne a farkad a rúzsos szájában, az zaklatás.
Zaklatás egy lépcsőházban falhoz szorítani egy idegen nőt.

  Nagyjából három-négy évvel ezelőttig azt hittem, ez egy teljesen normális dolog. Hogy így viselkednek a férfiak, ez ilyen. Biztosan én vagyok a hibás, mert vörös rúzs van rajtam. Én vagyok a hibás, mert bunda van rajtam, mert magassarkú van rajtam, mert biztosan kihívóan öltözködöm.
Ez az élet rendje, gondoltam, hogy az építőmunkás utánam ugathat nappal a dobisopival a kezében, hogy de megmarkolnám a pinád, meg hogy a munkahelyen a főnökeim viccelődhetnek azzal, hogy kislánypuncim van-e, ezek biztosan normális dolgok.
  Én éreztem magam hibásnak, mert úgy nézek ki, ahogy. Mert feltűnően nézek ki.
Azt hittem, normális, ha egy férfi szexet vár a vacsoráért cserébe és lekurvázhat, mert nemet mondok. Meg hogy normális idegen farkakról képeket kapni a telefonodon.

  Én tudom, hogy ez nem egy olyan blog, itt körömlakkokról meg ruhákról van szó. Most már nem. Azt akarom, hogy az én lányomnak ne kelljen szégyellnie magát azért, mert szőke haja van; mert élénk színeket visel; mert a lábát nem rejti el.
  A mai napig rengeteg hasonló történetet hallok a kortársaimtól, a barátaimtól, az ismerőseimtől. Mert ez megtörténik, mindenkivel megtörténik, veled is megtörtént, meg anyáddal is, és a lányoddal is meg fog történni, ha nem változtatunk.

  Ma már a szexuális zaklatás - legyen az online vagy történjék élőben - áldozatai, tanúi kezdik észrevenni, hogy ez a társadalomba és hétköznapi szokásainkba mélyen beépült dolog talán mégsem annyira normális. Hogy férfiak nem beszélhetnek szabadon egy idegen nő nemi szerveiről és nem húzhatják fel viccből sem valaki szoknyáját; hogy idegen nőket az utcán molesztálni nem oké, és nem mentség, hogy ittál, és ha egy nő nemet mond, nem azért mond nemet, mert túl sok közhelyes filmet nézett a különböző szerelmi stratégiákról, hanem mert nem kellesz.

  Nem oké azt hinni, hogy ez oké, és egyáltalán nem oké úgy tenni, mintha az a kérés, hogy idegenek ne nyúljanak a testünkhöz az engedélyünk nélkül, privilégium volna, nem pedig alapvető jog.
És nem oké azt hinni, hogy egy nő kelleti magát, mert nemet mond.
Nem oké azt hinni, hogy jogot formálhatsz valaki felett, nem oké "stratégiai pontnak" nevezni újságíró létedre egy nő nemi szerveit és nem oké azt gondolnod, hogy "oké így viselkedni,
mert úgy volt öltözve".

  És akkor sem lenne oké, ha mindezek egyszeri, különleges esetek lennének, nem pedig olyan történetek, amiket társaságban felhozva a legtöbben a saját oldalukról ismernek már, mint egy alacsony szériás, olcsó amerikai mozit. Ez nem sikerfilm, nem a popkultúra része, és nem kellett volna elterjednie.

  És addig nem oké, amíg mindenkinek van egy ilyen története.

Ezek az enyémek voltak.

#azéntörténetem



3 megjegyzés:

  1. <3

    Bizony mindenkinek megvannak a történetei, és jó lenne erről többet és szabadabban beszélni, megbélyegzés nélkül. Nem gondoltál esetleg mások történeteinek begyűjtésére?

    VálaszTörlés
  2. Micsoda remek megmozdulás lenne az #azéntörténetem. Fel kell nyitni a világ - és nemcsak a férfi populáció - szemét.

    VálaszTörlés
  3. Siralmasan viselkedünk mi, pasik! (Ez persze általánosító kijelentés, de messze túl sokakra igaz.) Azért másolom ide egy tegnapi FB posztomat, mert talán van értelme, ha pasivélemény is megjelenik itt-ott. Ugyan a hallgatásnak is fontos szerepe lehet, ám mivel online térben nem látni a nonverbális reakciókat, egyedül az írás marad a figyelem és együttérzés kifejezésének eszköze.

    Engem erősen felkavar ekkora intenzitásban látni, milyen taplók vagy jobb esetben "csak" tapintatlanok tudunk lenni mi pasik. Társaságban sokszor éreztem már magam kellemetlenül férfitársaim összekacsintós, viccesnek szánt, valójában a másik személy/nem méltóságát két lábbal tipró beszólásait hallva. Mi ez?? Honnan a fenéből jön?? Miért vesszük természetesnek, "Ugyan, a pasik már csak ilyenek"?? Szerintem ez nem férfi-női kérdés, hanem emberi. Nem takarózhatunk nyamvadt hormonokkal. Egyszerűen nem teszek olyat, ami a másik emberi lényt lekicsinyíti, megalázza, méltóságát sérti.

    Legalábbis szeretném magamról ezt gondolni. Ám ha őszintén belegondolok, mégis előfordult már, valószínűleg nem is kevés alkalommal, hogy érzéketlen voltam és visszaéltem a helyzettel. Vajon hányszor feltételeztem, pusztán önmagamból kiindulva, amikor egy lány átjött hozzám, hogy ő is csak az aktust akarja? Hányszor voltam rámenősebb a kelleténél, nem várva meg, amíg összehangolódunk, nem hallva meg a másikból érkező finom ellenállást? Ma már úgy látom, hogy a lélek minden olyan alkalmat erőszaknak él meg, amikor hiányzik a valódi, lelki összhang. Lehetséges, hogy a testek kölcsönösen megkívánják egymást, de ami ilyenkor valójában történik, az önkielégítés a másik ember testével, ami a lélek szempontjából visszaélés és kihasználás. A lélek ezt megérzi és tiltakozik.

    Általánosságban persze a nők érzékenyebbek, jobban érzik lelkük rezdüléseit, mint mi, férfiak. Ám éppen ezért kell velük figyelmesebbnek, tapintatosabbnak lennünk, hiszen az együttérzés és emberség ezt kívánja tőlünk. Máskülönben nem Férfiak, hanem éretlen, fejlődésben megrekedt hülyegyerekek vagyunk. #MeNeverAgain

    VálaszTörlés