...ÉS AKKOR RÁJÖTTEM, ÚGY AJÁNDÉKOZOM, MINT ANYÁM


  Mióta az eszemet tudom, nagy rajongója vagyok a perszonalizált ajándékoknak - mindig sokkal többre értékeltem egy személyes, csak nekem szóló apróságot, mint valamit, amit csak úgy meg lehetett venni akárhol. 
Szeretem látni az ajándékon, hogy akitől kapom, időt szánt rá, gondot fordított a kiválasztására. 
Jó érzés, hogy valakinek vagyok annyira fontos, hogy bíbelődik azzal, amit nekem ad. 
Szeretem ezeket az apró kedvességeket, ki ne szeretné? :-)

  Talán ez azért is van, mert általában meg vagyok lőve az ajándékkérdéssel. Mindig azt érzem, sosem találom a megfelelőt az illetőnek, napokat töltök kirakatok nézegetésével, bújom a webáruházakat, vázlatokat készítek, listákat írok. Szeretek adni, és szerintem átadáskor jobban izgulok, mint az ajándékozott. Szeretek névre szóló csomagolást készíteni, szeretem díszítgetni, szeretek bíbelődni. Szerintem egyébként ilyenkor ki is ül az arcomra az enyhe pressure, és szuggesztíven meredek arra, akit éppen meglepni készülök - így aztán nagyon üdítő lehet tőlem bármit is kapni...

  Azt hiszem, akinek a legnehezebben találok ajándékot, az az anyukám. Ez azért van, mert nagyon eltér az ízlésünk - ő ugyanis Converse cipős laza anya pólóban és farmerben, míg én évekkel ezelőtt száműztem a tornacipőket, ő cukorral issza a kávéját, én anélkül, ő imádja a vaníliát, én rosszul vagyok tőle, neki mindene a kék, én pedig húsz évig még csak ránézni sem voltam hajlandó arra a színre. 

  Tehát úgy általában az ízlésünkre nézve egy dolog igaz - hogy sosem passzolunk semmiben sem.
Ennek ellenére ő az egyik legfontosabb ember az életemben, rengeteget dolgozott azon, hogy nekem mindenem meglegyen, és azt hiszem, csak előnyömre vált a csodaszép, művelt, bátor, független édesanyám, aki szerintem Xenát is lenyomná pillanatok alatt bármikor.

  Szóval igen, az anyukámat megajándékozni kemény dió. Rendszeresen tör is a frász miatta, viszont hosszú évek után eszembe jutott a ballagásomra kapott karkötő, amit tőle kaptam.

Életem egyik legcukibb ajándéka volt - egy olyan ékszer, amire csupa személyes kis kabalát, csupa eszteres gyöngyöt válogatott össze.
Láttam magam előtt, ahogyan nagy sóhajjal lemond az ékszerüzletben azokról a díszekről, amik neki tetszenek, és igazán nekidurálja magát, hogy tényleg olyat találjon, ami nekem lenne tökéletes.

  Így tíz évvel később úgy gondolom, illik viszonozni a gesztust, emiatt én is egy ilyet szánok neki. Azért, mert ez egy olyan dolog, ami összeköt. Mint ahogyan az egymásba illő kávéscsészéink, vagy az a különös közös rajongásunk a fekete-fehér képek iránt, vagy az, hogy pontosan ugyanannyi tejjel isszuk a lattét. Ez pont olyan dolog, mint az egyforma szemünk, vagy a gúnyos grimaszunk és a hasonlóan magas színvonalú hozzáértésünk a technikai eszközökhöz. 


  Szóval, ahogyan tíz éve tőle jött egy Pandora karkötő, most neki megy egy, gondoltam.

 Azt hiszem, ha az ajándékozásnak lenne karmája, akkor az ez lenne.
Az elmúlt napok során nem igazán volt időm üzletbe rohangálni és nézelődni, mert most hozom be a dolgaimat Tokyo óta - így örültem, mint Frodó a Gyűrűnek, hogy találtam olyan webshopot (katt) ahol szépen, igényesen be van fotózva minden, és ahonnan pillanatok alatt meg tudom rendelni azt, ami anyának kell (itt van egyébként a Facebook oldaluk is, katt).
Meg ami nekem is.


Most az egyszer lett valamink, ami egy egészen picit egyforma.

De azért remélem, hogy ő pont úgy fogja szereti, és pont úgy fogja a kis gyöngyöket birizgálni, amikor izgul, ahogyan én. Bízom abban, hogy neki is ez lesz az ő személyes, saját bejáratú szerencsekarkötője, mert ez olyan dolog, ami csak akkor működik, ha valaki olyantól kapod, aki nagyon, de nagyon szeret téged.


Egy kis segítség az ajándékválasztáshoz - azoknak, akik hozzám hasonlóan a metróról, vagy két buszátszállás, vagy egy irtó meleg elvihetős kávéval a kezükben rohanva rendelgetnek:
- Anyák napi ötletek kezőknek és haladóknak
- Méretválasztási útmutató


És ha esetleg másnak is vennél valamit - május 24-én lesz a névnapom... ;)

















Fotók // Vaszil Ádám
Ékszerek // Divatékszerbolt










  


  

1 megjegyzés:

  1. Te vagy az első blogger, akit elég elérhetőnek érzek ahhoz, hogy megjegyzést írjak. De úgy gondolom ez a sok véletlen egybeesés túlságosan erre késztet: rákerestem a blogodra és valamiért a blogspotos jelent meg először, azon is éppen a névnapos 2015-ös bejegyzés, ami éppen olyan volt, mintha én írtam volna. A végén pedig éppen olyan formájú kávéscsésze volt, mint ami itt áll mellettem, egy pontosan olyan párnán, amilyen nekem van (és vénetlenül pont anyukámtól kaptam). Ez az egész egy ici-picit varázslatosnak tűnt egy ilyen átlagos esős kedd délután.

    VálaszTörlés