TÖBB SZÖVEG. KEVESEBB RUHA.



  Ma ültem apámmal a teraszon, az életemről beszélgettünk, miközben apám egy lyukas és egy ép papírlap segítségével próbálta meg kisakkozni, hogyan is takarja éppen a Hold a Napot.
Beszéltem neki a blogról, a dolgokról, amik mostanában velem történtek, és ott, abban a pillanatban, egy montanai veranda nyikorgó hintaszékébel ülve, a távoli kékes-lilás hegyeket nézve jöttem rá arra, hogy egyáltalán nem akarom ezt a blogot abban a formában folytatni, ahogyan most van.



  Tartalmat gyártani itthon nehéz. Minőségi tartalmat pláne.
És azt kell mondjam, az én tartalmam sem mindig minőségi.
Maga a blog lifestyle blogként indult, csajos tippekkel, hogyan öltözz az alakodnak megfelelően-ötletekkel, házi hajápolási praktikákkal, és mellette volt egy privátabb, személyesebb oldalam, személyes anyagokkal.

  Mindez jó volt és élveztem húszévesen, valamiért egyre többen olvastak, és elkezdtem ráfeküdni a tökéletes Instagram-életre, tökéletes ruhákkal, folyamatos koplalással, stresszel, likekurvulással, és azzal a lelkiismeret-furdalással körített kényszerítőhadjárattal, amit magam ellen folytattam.

  Már egy ideje próbálom kitalálni, mi legyen a bloggal.
Nem egy, nem kettő hasonló bejegyzés született, de azt hiszem, sosem voltam még olyan biztos abban, amit csinálok, mint most.
  Talán a környezetváltozás az oka, talán az, hogy túl sokat szívtam az elmúlt egy évben ahhoz, hogy folyamatosan megalkudjak.
Azt szeretném csinálni, így egyre közelebb a harminchoz, amit tényleg szeretnék, és az az írás.
Nem tudom, mennyire csinálom jól, de ez tesz boldoggá.

  Már nem szeretnék outfit posztokat gyártani. Már nem tesz boldoggá, és köztünk szólva szerintem sosem öltözködtem valami szuperul.
Egy csomó nálam tehetségesebb blogger van, akik ebben sokkal ügyesebbek, és nem érzem értelmét erőlködni tovább. Nem tudom teljes szívvel csinálni.
Azt nem mondom, hogy soha többé nem láthattok ilyet tőlem - de jelenleg szeretném 80-20% elosztásra módosítani az arányt, a komolyabb jellegű írások javára.

  Vannak szerelemprojektjeim a blogon, amiket folytatni szeretnék, ezekről majd nemsokára beszélek.
Illetve van egy régóta dédelgetett szerelmünk is, az INside Budapest, amiről nemsokára hallani fogtok. Továbbra is fogok együtt dolgozni hazai tervezőkkel, és fogtok róluk hallani ezen a platformon még, erről biztosíthatlak Titeket.

  Szeretnék olyan dolgok felé nyitni, amitől nem érzem magam továbbra is tinédzsernek.
Szeretnék kilépni ebből a kényelmetlen gyerekcipőből, amit néha már ez a blog jelent nekem - úgyhogy most elindulok.

Lett új dizi is. Azaz folyamatban van. Felnőttes dizi. Én csináltam!
Az új irányvonal pedig - több szöveg. Kevesebb ruha.
 Szóval az biztos, hogy innentől inkább olvasós lesz a blog, mint nézegetős.
Hosszú bejegyzésekkel, bizony.


Aztán meglátjuk, hogyan is megy.


Eszter

2 megjegyzés:

  1. Szia, végre hogy ezt ki is mondod. Én azután találtam a blogodra hogy már több hosszabb lélegzetvételű írásod volt, és őszintén szólva mindig elszomorodtam picit mikor "csak" outfit képes bejegyzés volt. Vagyunk így ezzel páran a 25 körül, hogy már a komolyabb dolgok érdekelnek. Ne add fel, még ha lesznek is olyanok, akik éles kritikával illetnek majd ezért.
    Üdv.: F

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia F,

      nagyon köszönöm a támogatásod, és igyekszem :)

      Ölel,
      Eszter

      Törlés