ÉVGYŰRŰK II.



  Múltkor nagy sikere volt az elmúlt évek során felgyűlt vázlataimból csemegézett kis bejegyzésemnek [itt tudod elolvasni], így gondoltam, ha már ilyen jól le tudom járatni magam egyedül is, jöjjön a következő csomag.






2015.

Engem érdekelne, hogyan is kezdődik a szerelem.
Mikor történik meg valakiben az, hogy ránéz valakire, és rájön, hogy szereti őt?
Akkor arra gondol, hogy "ezt az embert szeretem"?
Vagy csak ösztönösen nekiadja a kakaóscsiga közepét?
Előreengedi tusoláskor, pedig tudja, hogy neki talán már nem jut melegvíz?
Vagy álmában ösztönösen magához vonja? Vagy róla beszél folyton?
És aki nem beszél a másikról folyton, az nem szerelmes?

Vagy van, aki befelé szerelmes inkább?


***


Csak azt akarom, hogy akarj.




2016.
 Pont úgy ébredek fel melletted reggelente, ahogyan elalszom este.

Mint az egymásba bújtatott kiskanalak az ikeás evőeszköztartóban, amilyenünk nekünk sosem lesz 
a Danival, mert nekünk csak egy fémkaspónk van, vagy mink,
és oda dobálunk bele minden szart, hiába, mi még valahol gondtalan huszonévesek vagyunk.
Tudod, a Bródy Sándor utcában, a hideg kövű konyhában, ahova reggelente a lábam körül örök végtelenjeleket leíró hófehér Monroe kísér - amíg felteszem a kotyogóst, 
addig felugrik mellém a székre, fejét a combomhoz dörgöli, jön utánam, beszélgetünk, 
én monologizálok, ő nyávog - öregkorom.


***

Túl sok minden mozog bennem,
mint amikor a neszkávét beleöntöm a kiskanálból
a nem eléggé meleg tejbe, és a tetején úszkál
a néhány félkész kávécsomó
még.


Ugyanígy úszkál még bennem az a szeretlek, hónapokkal, fél évvel később
ugyanígy próbálom elkeverni azt, ahogyan megszakadt, és amiket mondtál
és ugyanúgy, ahogyan utoljára csuktam be az ajtód,
húzom be néha a sajátomat,


és emlékszem, te akkor még visszanéztél rám -
néha eszedbe jut?
mit gondoltál, ahogyan távolodtam tőled?
te milyen messze voltál akkor?


A vállam bal féltekéje
- a bállam val ---
azóta néha ég még
és nem bízom senkiben sem, aki presszót iszik,
vagy hozzád hasonló a tekintete.


A törökmintát gyűlölöm.
Néha téged is.
Máskor magam.
Engem bennem.


Percről-percre alliterálok mindenre, amit mondtál nekem.



2017.

  Tudatos elszeparálás.
Biztosan van erre is valami remek pszichológiai szakkifejezés.


***


Már megint szeptember
Már megint egy újabb év
Már megint még egy kör, és a hajam
Már megint rövid

_________________________________________________________-


fotó // a csodálatos mayan toledano

@esztervirag


0 megjegyzés: