30 DAYS SELF LOVE


  Már megint itt tartok.

Heverek az ágyban - negyedik napja zsinórban - mellettem a kávé, és hallgatom a két ablaktábla közé beszorult poloskát. A bogár neki-nekiverődik az ablaknak, keresi az utat. Menne a fény után.

Én vagyok a bogár.

  A depresszió úgy dobál, mint azok a papírcsónakokat, amiket tíz éve engedtünk el, a Kurca hullámai. Egyszerre vagyok fent és lent. Elszánt és reményvesztett, bátor és gyáva.
Néha felkelek reggel fél tízkor, és már ülök a gép előtt, lelkes vagyok és dolgozom és tervezek és editorialt rakok össze, intézem a felvételim, ragyogok...

Máskor pedig nem történik semmi. Egész nap. Igazán semmi. Bennem sem.

 Magam - a két pólus közé szorulva, billegve az énjeim között - többnyire gyűlölöm.
Már nem bírom nézni magam. Összecsap a fejemben amit látok, és amit tudok magamról - tudom, hogy nézek ki, a tükörben mégis az a testképzavartól nyomorított valami mered rám vissza. 

  Én nem tudok többet már így élni.
Én nem tudok már többet így élni, nem tudok már kilengeni az inga két partja közé. Én nem tudok már át- és átfordulni.

  Én meg akarok gyógyulni.







  Szóval, kitaláltam ezt a dolgot magamnak, ezt a 30 Days Self Love-kihívást. Ilyen volt korábban, azt hiszem, annak a lényege az, hogy 30 napon keresztül megajándékozd magad pozitív dolgokkal magaddal kapcsolatban.

Az enyém picit más - én minden nap fogok találni módot arra, hogy tegyek a testemért, és méregteleníteni fogok a következő időszakban. Oda szeretnék figyelni egy picit magamra, szeretnék találni valamit, ami motivál az olyan napokon is, amikor hat órán keresztül meredek a semmibe.

Elvileg ahhoz, hogy valami szokássá váljon, 21 nap szükséges (de olvastam én 16-ot is), így én biztos, ami tuti alapon becéloztam a harmincat... meglátjuk.

  Ha van kedvetek, követhetitek velem a folyamatot - szerencsére támogatnak elegen ahhoz, hogy ne adjam fel, így azt hiszem, ezt - még ha nem is végig mosolyogva, hanem esetenként úrinősen anyázva - végig fogom csinálni. Meg is fogom írni elejétől a végéig - egyrészt szeretném, ha a hozzám hasonló, mentális betegségeket örökölt nőkre és férfiakra nagyobb figyelem hárulna.

  


  Holnap jelentkezem a mai nap eredményeivel.


Puszik,
Eszter




0 megjegyzés: