GLITTERS IN THE AIR

12/22/2017

Ilyenkor decemberben mindig előjön belőlem ez a francia lány. 
Így az elmúlt egy évvel a hátam mögött azt hiszem, azt kell mondjam, a dolgok kezdenek a jó iránya fordulni; itt van az Y Konszept, a munkám, az egyre csak lefelé pergő kilók, a két doromboló cica, akik otthon várnak, a barátom, aki fényfüzéreket teker nekem a kertből felhozott, fehérre festett ágakra; a lábam nyomán egyre csak fogyó kilométerek és a reggeli, ébredő Budapest együtt, valahogy azt érzem, kezdek visszatérni arra az ösvényre, amit elhagytam anno. 

Ilyenkor decemberben mindig számot vetek. 
Főleg most, a huszonötödik születésnapom előtt. 
Tudjátok, érdekes ez a huszonöt, mert én azt hittem, legalább ilyenkorra azért sikeres leszek, meg menő, meg olyan egyértelműnek tűnt az egész életem, ha előre tekintettem. Hát gondolta a fene, hogy az egész ennyire girbegurba lesz. Hogy Tokió, és nem lesz munkám, aztán lesz egy, amit utálok, aztán egész nap, vagy akár egy hétig a lakásban fogok kuksolni és kényszerenni, aztán elmegyek egy hónapra az USÁ-ba, és fényt kapok, és úgy egyáltalán, azt kell mondjam, egy elég eseménydús év áll a hátam mögött. 

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy igazából mindegy is, mi történik, mindig a jóra emlékszünk. És ez tényleg így van. 
Mert ahogyan behunyom a szemem, csak azt látom, hogy Tokió után volt hova mennem; hogy utáltam a munkám utána, de támogatott a főnököm és volt mit ennem; hogy bár rengeteget csalódtam másokban, azok az emberek vezettek tovább, és akármilyen bénán hangzik, tényleg egy-egy tapasztalat voltak; hogy bár még mindig nem a versenysúlyomat viselem, sosem tudtam volna meg, hogy képes vagyok hat kilométert lefutni rinya nélkül. Szóval tudom, elég Coelhósan hangzik, de tényleg így szemlélem a dolgokat. 

Elengedem a megaláztatást, a fájdalmat, a szégyent, a folyamatos aggódást a pénz miatt, a stresszt, a dühöt, a tehetetlenség érzését, a hálátlanságot, mert túl sok volt belőle és mert túl sok olyan embert láttam, akik cipelik ezeket. És azt hiszem, a karácsony - az én karácsonyom erről szól. 

Érzem magamban ezt a régi-új Esztert, bizsereg a lábam, gombolom magamra a magasderekú farmerem a kevdenc hegyesorrú csizmámmal, az egészhez persze csipke camisole jár, így télvíz idején is. Végighúzom az ujjam ezen a pezsgőszínű szemhéjpúderen, jéé, pont úgy nézek ki, mint ez a tégelyen figyelő Bourjois-lány, és hát azt kell mondjam, én is Bourjois-lány vagyok. 
Fogom a kis vintage táskám, kicsap belőle az a nagyon régi parfümillat, ami az előző tulajdonosáé volt, bárcsak ismertem volna, és lobog utánam a vintage bunda, magába burkol, én érzem az arcomon a púderem illatát, annyira jellegzetes, bárhol megismerném, és arra gondolok, hogy ez a jövő év, meg ez a huszonöt, hogy ez a következő születésnap és a következő lépés a felnőttséghez azt hiszem, pont olyan jó lesz, mint amilyennek megérdemlem - én érzem...








You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe