THE SELF LOVE PROJECT VI.




  Ha az ember életmódot vált, nem csak magával kell szembenéznie.
Meg kell küzdenie azokkal a rokonokkal-ismerősökkel, akik hangosan győzködik arról, hogy "ez a fogyókúra nem egészséges, ugyan, nagyon csinos vagy" - és bármennyire is a lehető legjobb szándékkal mondják is ezt, a pokolba vezető út is ezzel van kikövezve, ahogy mondani szokás. Ha nincs bennünk elég motiváció, ilyenkor hiún hátradőlünk, és pillanatok töredéke alatt fojtjuk el csírájában a motivációnkat.


  Aztán ott van még az elején az éhség. Mert ha valaki junkfoodon élt, vagy szeretett nagyokat enni, pláne mindezt rendszertelenül, akkor igenis küzdeni fog azzal, hogy normális táplálékot vigyen a szervezetébe. Magunkra erőltetni a reggelit húsz perccel ébredés után, és mind az öt alkalommal enni, amikor csörögve jelez a telefonunk - ha korábban egyáltalán nem ettünk a reggeli tejeskávé mellé, és csak egyszer ettünk egy jó nagyot, amikor végre hazaestünk az irodából, akkor ez egy olyan rendszer, ami ellen a szervezetünk tiltakozni fog az elején.

  És figyelj, az az igazság, hogy tényleg rohadt nehéz nem visszafordulni, és hazamenni Shamelesst nézni az első kilométer után. Vagy vörös arccal nem megalázottnak érezni magunkat, amikor verejtékezve húzzuk a belünket a futópályán, mellettünk meg Kendall Jenner és Gigi Hadid süvít el tökig Nike-ban. És tudod, én a mai napig utálom, hogy futni kell járnom, és bárcsak egészséges lennék anélkül is, és bárcsak ne hagytam volna idáig fajulni a dolgokat. De hagytam.

  És az is nehéz, amikor elmondod, miért csinálod. Ha a depresszióról beszélsz, az emberek automatikusan bolondnak tartanak. Emellett remek téma csámcsogni is. És amikor megosztod az egészet, remek felületet adsz mindennemű támadásra és kritikára. 







  Aztán van az a pont, amikor rájössz, hogy a pályán nem végig kell kitartanod - elég, ha a következő lámpaoszlopig koncentrálsz. Aztán eléred, és akkor az utána következőig mész. Aztán a lámpaoszlopból kör lesz. A napokból hetek, a hetekből hónapok, mínusz egy, kettő, öt kiló.
A képed és a történeted útra kel. És onnantól kezdve bár sokszor nehéz, de egyre jobban és jobban az életed része.

  Szóval itt vagyok most én, ezen a ponton.
Mínusz öt kilónál, megint az XS-S méret között, az életmódváltásom nyolcadik hetében.
A dolgok egyébként nagyjából egy hónapja kezdtek el igazán felgyorsulni, amikor szigorítottam az étrendemen, és átlendültem a kezdetek után fellépő holtponton.






  Szóval így állok én, most. Az első kép november 28-án, a középső december 10-én, a harmadik, jobb oldali pedig december 14-én készült.
A makrókat számolom, naponta ötször igyekszem enni, és a testsúlyomnak - 66 kilogramm, itt tartok most - megfelelő folyadékot iszom, ami 3,3 liter (20 kilogrammonként egy liter).

  A célom továbbra sem a fogyás, hanem a formásodás. Ahogyan az egyik ismerősömnek mondtam - olyan testet szeretnék, hogy egyszer cicanadrágban és kapucnis pulcsiban sétálhassak el a jógaórámra. Szeretnék arányos testalkatot, olyat, amire építkezve leélhetem a következő hatvan évem. Nem csupán elhízás, hanem egyészségügyi problémák nélkül. 

  A futás mellett hetente kétszer a Shape It Up szalonjába járok, a Garay térre, InfraShape-en tekerni. A vákuumos fekvőbicikliben 50 fokban legutóbb 1 893 kalóriát sikerült elégetnem, nagyon büszke vagyok magamra, mert látom, hogy amíg első alkalommal csupán 9/10 kilométer per órával bírtam az iramot, most már általában 12-13 a tempóm. Igaz, a fürdőszobába utána alig bírok kikecmeregni, de mindenképpen megéri, enélkül biztosan nem jutottam volna el eddig. :-)

  Amin változtatni fogok szerintem, az a futásom időpontja. Eddig mindig este mentem, de ma, mivel volt elég időm, így felfutottam a Vérhalom térig, utána pedig rájöttem, hogy unom ezt a futópályát, és nem akarok körözni, így lefutottam a 91-es busz vonalán, majd átvágtam a körúton, lefutottam a Margit hídig, onnan el a Batthyány térig, onnan pedig visszasétáltam haza a 11-es busz vonalán. Korábban rengetegszer hajtottam magam, és nem mertem sétálni futás közben, mert kudarcnak éltem meg - most már, ha úgy vagyok, inkább lassítok a tempón, sétálok, és amint összekapom picit magam, folytatom a futást. Így egyébként egyre jobbak az időtartamaim, nem életre-halála veszem a játékot, így nem presszionálom magam.
Visszatérve a témára - teljesen feltöltődtem napsütéssel és energiával, azt hiszem, ezentúl inkább hajnalban kelek, és munka előtt elmegyek ugyanígy nézelődni. Annyira szeretem Budát, ráadásul a lejtős-emelkedős utcák jót tesznek a fenekemnek is.

     A következő hónapokkal kapcsolatban - szeretnék a 25. születésnapomon, január 4-én csodásan kinézni. És szeretném nyáron lefutni az Ultrabalaton félmaratonját. Úgyhogy most erre edzem jelenleg. Az étrendem biztosan megtartom, és továbbra is dobozolni fogom a tízóraim, az ebédem és az uzsonnám, ha szükség lesz rá. 
Ugyanígy folytatni tervezem a Peak Shop étrend-kiegészítőinek szedését is.
Nemsokára elkezdem a Bikram jógát is, nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lesz - a lehetőségnek pedig nagyon örülök, mert régóta érdekelt a dolog.

  Fontos még - azt hiszem, ideje lesz beszereznem futóruhát. Eddig egy iszonyúan kényelmes Skechers cipőt viseltem ilyenkor, illetve egy mezei jóganadrágot, amikor pedig elkezdtem a programot, úgy voltam vele, hogy először lássuk meg, meddig is bírom én ezt, aztán utána lehet szórni a milliókat. Úgyhogy várom a tippeket!




  Puszik,

Eszter

2 megjegyzés:

  1. Nagyon inspiráló vagy, Eszter. Hajrá, hajrá! Sok sikert kívánok a célod elérésében. :)

    VálaszTörlés
  2. A bikram jógát a lehető legnagyobb szeretettel ajánlom (különösen az Astorián a Bikram Jóga Központot), de készülj fel rá, hogy az első 5 alkalmad rettenetesen utálni fogod. Meg mindenkit, aki ajánlotta. De aztán gyere vissza. Én sírás közeli állapotba szoktam kerülni tőle, annyira megküzdök magammal az órákon. De úgy kitisztít - engem például lelkileg méginkább, mint testileg -, hogy teljesen helyre teszi a kapcsolatomat a testemmel is. Nagyon sok sikert kívánok. Elég szívós vagy Te ahhoz, hogy mindent kibírj :)

    VálaszTörlés