HA TUDTAM VOLNA

1/19/2018


  Nem volt időm írni mostanában, mert túlságosan lefoglalt az Y, lefoglalt a bokaszalag szakadásom, lefoglalt, hogy megint freelancer lettem, hogy sütiket kell fotóznom, meg hogy hiperventilláljak, amikor kapok egy olyan emailt, ami tényleg megerősíti bennem, hogy nem a vesztembe rohanok.

  Tudjátok, mennyire nem vártam ezt a 25-öt, és hogy mennyire féltem tőle.
Ez azóta sem változott. 

  Néha felébredek éjszaka, csak úgy - kintről besüt a Hold a csupasz faágakon keresztül, a fény megcsillan a százéves tükörben, amit Gyuri újított fel nekem, Szonja halkan dorombol a mellkasomon, én pedig nézem a plafont, látom magam felülről, és arra gondolok, hogy baszki, normális vagyok én? Mert tudod, én tudom, hogy nem látszik, de én annyira, de annyira félek, és aztán eszembe jut, hogy én annyi mindent csináltam már, és igazából az van, hogy ez az a dolog, amitől a világon a legjobban rettegek, úgyhogy azt hiszem, akkor ideje ebbe belevágni.

  Ülök a festékszagban, térdig gázolunk a glitterben, kabátok száradnak körülöttem, én pedig arra gondolok, hogy milyen nehéz ez a bennem tíz éve élő kettősség.
Hogy az egyik oldalam, az Meyer Eszter-Virág, aki díjakat nyert a blogjával (csak tudnám, mire fel), aki PR tanácsadóként dolgozott hazai tervezőkkel, aki ránéz valamire, és már pontozza is a kontentet, ezt akarja. Sajtólistát és goodies baget, és hashtageket, és kabátokat küldeni stylistoknak és szerkesztőknek és bloggereknek, mert tudom, hogy a marketing határoz meg minden márkát.

  És ott a másik Eszter. Az az Eszter, aki 15 évesen Beatles idézetekkel összefirkált tornacipőben hallgatta Szabó Balázst a földön ülve a Művészetek Völgyén; az az Eszter, akinek hosszú vörös haja és frufruja volt, és a drámatagozat útvesztőjében álmodozott. Az az Eszter, akinek mindig volt egy könyv a kezében és mindig volt egy jó szava mindenkihez, és a papír alapú leveleket szerette, és egy A Világ Legszebb Dolgai feliratú dobozkában gyűjtötte a kincseit. 

  A 15 éves Eszter élete első igazi rúzsát a Douglasben vette. Azóta is megvan a bordó Bourjois tok, és 10 évvel később ugyanez az Eszter a márka magyar nagykövete lett. 15 évesen olyan emberekről olvastam, akikkel ma együtt dolgozom. 15 évesen sajnos nem voltam elég bátor kiszállni az első rossz kapcsolatomból, így annak stigmája örökre rajtam maradt; 25 évesen még küzdök ezekkel a rossz beidegződésekkel.







  Hol következik be az a pont, amikor nem tudod, mit kellene mondanod a 15 éves énednek? Tanácsokat? Édesem, ne randizz olyanokkal, akikkel az elején már tudod, hogy gáz van velük? Légyszíves, a későbbiekben ne kapj rá a tekilára, mert lehet, hogy jó ötletnek tűnik, de másnap mindig rosszul leszel tőle? Ne az arctonikkal mosd le a sminked, az nem arra való? Használj éjszakai krémet, és tényleg hordd a szemüveged?
Tanuld meg jobban szeretni magad?

  15 évesen pont úgy szerettem a piros körömlakkot, Fejes Endrét, a vörös rúzst, a púderillatot, Bachot, mint most, tíz évvel később.
Azt hiszem, január 4-én, egy nappal azután, hogy kezet fogtam Gugával a wonderLAB-ben, és pár héttel azután, hogy kibukkant a fejemből az Y, sosem voltam olyan közel magamhoz, mint régen. 
Az ember hajlamos elfelejteni, honnan jön, főleg, hogyha a social mediában nő fel, a kezdetektől részt vesz benne, és havonta hatvanezer ember (ennyien vagytok egyéni kattintás jelenleg) olvassa őt, meg a felnövéstörténetét.

  Én azt hiszem, itt az ideje elengedni milyen olyat, amiről tudtam, hogy egyszer el fogok tőle köszönni. Elengedem mindazt, amit akaratomon kívül szedtem fel útközben; és felveszem a fonalat onnan, ahol abbahagytam.

  Február 16-án, a márka debütjén nem lesz sajtólista. Nem lesznek ajándékcsomagok, nem lesz goodies bag, nem akarok lekövetést, semmit. 
Visszatértem oda, ahonnan elindultam 10 éve. Összefirkált kabátokban, egy olyan helyen, ahol tudom, nem azért jelenik meg mindaz, amit csináltam, mert én csináltam, hanem mert szeretik; olyan emberekkel, akik fontosak nekem; olyan zenére, amit szeretek; és pontosan úgy, ahogyan elképzeltemm tíz évvel ezelőtt.

  Tizenöt évesen.





You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe