SZIA, 2018!

1/01/2018



  Úgy vélem, 2017 nem az én évem volt.
Feladtam mindent egy végül össze nem jött tokiói munkáért, az egzisztenciám, a lakásom, majd a barátomhoz költöztem, miután mindenemet elajándékoztam, és gyakorlatilag halál csórón vágtam bele az évbe, és próbáltam pozitívan felfogni a történteket - a lehetőségekhez képest.
Sokáig nem volt munkám, aztán ami volt, utáltam, felszedtem kb 10 kilót, küzdöttem a depresszióval, heteket töltöttem a lakásban, szóval azt hiszem, joggal mondhatom azt, hogy szívás volt az egész.

  Igazából elveszítettem mindent, amiről azt hittem addig, hogy meghatároz engem. A nulláról kezdtem újra, és őszintén szólva még sosem tett semmi ennyire bátorrá. Ha nincs semmid, akkor mindened megvan; bárhová építkezhetsz és bármit kitalálhatsz, veszíteni valód úgysincs már.

  Azt hiszem, életem egyik legtanulságosabb éve volt. Rengeteget tanultam az engem körülvevő emberekről, és volt egy pont, amikor eldöntöttem, hogy kivonulok minden olyan emberi kapcsolatomból, ami nem ad nekem semmit sem. Eldöntöttem, hogy elhatárolódom a toxikus ismerősöktől, és tényleg azt fogom tenni, amit én szeretnék. Kiirtottam az életemből minden felesleges jópofit és csevegést, és bár azt hittem, ezzel tönkreteszem a szakmai kapcsolataim is, meglepően jót tett mind nekem, mind a blognak is.






  És azt hiszem, a blog is jobb lett. Jobb anyagokat készítek, szeretem az editorialokat, és örülök, hogy a valóban érdekes témákra is reagáltok. Rengeteg supportot kapok tőletek, nem is hinnétek, mennyire meg szokott hatni, amikor látom, hogyan bátorítotok, hogyan támogattok. Én nem is gondoltam volna, hogy egy ennyire erős közösség vagytok. Nagyon, nagyon hálás vagyok nektek és értetek.

  Elindítottam a saját márkámat, az Y Konszeptet. Nagyon meglepett, amikor hírt adtam erről nektek, és hihetetlen, milyen sokan gratuláltatok és szurkoltatok nekem, és hogy látatlanban is rendeltetek előre kabátot tőlem. Nagyon bizsergeti a kis lelkem a dolog, rengeteg tervem van. 
Amikor pedig nézegetem a skicceket, mindig az jut eszembe, hányszor szóltak be, szégyenítettek meg és csúfoltak ki az öltözködésem miatt; és mégis, itt tartunk. Hogy weirdóként mégiscsak sikerült teremtenem valamit, amit szeretnek.

  Számomra 2018 az alázat és a felelősség éve lesz. Mert üzleti terveket kell készítenem, költségvetést, meg kell tanulnom a pénzt jobban kezelni, és nem egy héttel, hanem hónapokra előre gondolkodni. Most már nem léphetek le csak úgy, ha van valami.
Megtanultam azt is, hogy az élet egy nagyon hosszú folyamat, és bizonyos dolgokat meg kell tanulnunk ahhoz, hogy más dolgokat sikeresen végigvigyünk. Hogy sajnos nem úgy működik, hogy ez jár és ez nem jár; hogy akármennyire is szeretném, nem mindig kapom vissza a jót; és hogy hosszú, mások folyamatos hibáztatásával eltöltött évek után most már itt az ideje, hogy végre felnőttként viselkedjek. Vagyis legalább megpróbáljam.

  2018 egy olyan év lesz, aminek a végén, 364 nap múlva szeretném azt írni, hogy igen, ezek sikerültek. Hogy rengeteget tanultam és jobb ember lettem, és úgy léptem át a 25. életévembe, hogy méltó voltam ahhoz a szeretethez és bizalomhoz, ami körülvesz. Hogy megérdemeltem mások belém fektetett energiáját és figyelmét. És hogy tudtam adni valamit.
What goes around, comes around. Én eddig rengeteget kaptam, és szeretném viszonozni.
Azt pedig remélem, hogy idén lesz erre lehetőségem.

Végül pedig hivatalosan megnyitnám az évet az egyik kedvenc Szabó Magda idézetemmel:

„ Nem köszöntem meg – gondolja Bori –, nem köszöntem meg senkinek. Nem tudok én szólni. - Az élmény, hogy nincs egyedül, hogy őrse van és utcája és városa és hazája, elvakítja, mint úton járót a váratlan fénysugár. "



Eszter
  

You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe