ÉN ÍGY CSINÁLTAM // KONSZEPT II.

3/05/2018




   Amikor megkerestem Závada Petit azzal, hogy szeretném felhasználni a verseit, biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem fog válaszolni. Egyrészt azért, mert az az influenceri szféra, amiben én több, mint tíz éve mozgok, annyira távol áll tőle, aki kézzelfoghatót alkot, hogy valószínűleg azt sem tudja, ki vagyok; másrészt pedig, mert az utolsó blogposztom akkor a Glam Boutique piros szív alakú bundájában készült, a hamisgyémántokkal kirakott Kerényi Virág csizmával, és majdnem nullásra le volt nyírva a hajam, így valószínűleg ezzel a "markáns, mégsem tolakodó" megjelenéssel nem igazán győzhettem meg első blikkre.



fotó - Bernhardt Dániel


   Viszont - szokásomhoz híven - annyira meg voltam győződve a saját igazamról, hogy úgy voltam vele, ha az ajtón nem jutok be, akkor irány az ablak, így megkerestem őt még egy platformon - bár a "céges" mailrendszerem nem mindig van jóban a gmaillel, így elképzelhető, hogy ott akadt meg a dolog -, illetve a közös ismerőseinket elkezdtem győzködni, hogy történjen végre valami.

  Azt hiszem, egész életemben csak azért volt mindig ekkora szerencsém, mert amennyire 100%-ban biztos vagyok az elképzeléseimben, annyira megállíthatatlanná is tesz a dolog, így egy héttel később már arról egyeztettünk, mit és hogyan használhatok fel a kabátoknál.


  Az irodalmi vonatkoztatást azért tartottam fontosnak megjelentetni az Y Konszeptnél, mert azt éreztem az elmúlt évek során, hogy nagyon eltávolodtam a gyökereimtől. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumtól és a drámatagozattól - ma már el tudok menni úgy egy antikvárium mellett, hogy nem nyitok be Pöttyös könyvek után érdeklődni. Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára mondjuk a Bárkában, bár leglább lemaradva, de követem a kortársat; sokkal több időt áldoztam egy kézzelfoghatatlan netes vállalkozás validitásába, mint amennyit egyébként nem szégyellenék bevallani. 
És én így nem érzem magam már jól. Ez már nem én vagyok.


 Biztosan emlékeztek arra, hogy többször jeleztem, úgy érzem, ideje letennem a lantot. Az elmúlt hónapok során sikerült több projektemet is "átnyomni" az Y-on kívül; ezek egyike a dédelgetett #TheNextGen, amiről nemsokára írok majd ide is.


Egészen egyszerűen azt érzem, hogy elfáradtam. Nem tudom és nem is szeretném felvenni a versenyt nálam nagyobb bloggerekkel és influencerekkel; nem szeretnék nyitni a Snapchat felé vagy vlogot csinálni, mert én nem ilyen vagyok. 
Számomra ez már nem nyújt kihívást. 
Rengeteget nyertem a blog által, rengeteg állati jó fej embert ismertem meg, nagyon kedves olvasóim vannak, és teljesen azt érzem, hogy mióta befelé élem meg az életem - mint például az Y-nal is -, rettentően kinyílt előttem a világ.

A hazai blogger- és influencerpiac rettentően telített. Sokan vagyunk, nagy a verseny, én pedig sosem voltam az a típus, aki boldogan versenyezne. Szerintem küzdöttem én eleget.
Én csak írni szeretnék meg olvasgatni a könyveim meg bepótolni mindent, amit az elmúlt években kihagytam, mert éppen más kanyart vett az életem. Szóval így vágtam bele az Y-ba.







 Azért szerettem volna mindenképpen Závada Petivel együtt dolgozni, mert a gimis éveimet idézte. Azokat az időket, amikor megvoltak a magunk kultegyüttesei, amikor a Szép versek köteteket cseréltük egymás között, és azt érzem egy picit, látva a kései Y és a fiatal Z generációsokat, hogy ők talán annyira nem tudnak belekapaszkodni ilyesmikbe, nekik nincs ott ez a fogódzkodó, ami nekünk volt. És azt gondolom, hogy rengeteg olyan kortárs költő, slammer, grafikus, festő, zenész - mert így, ebben a sorrendben óhajtok együtt dolgozni mindenkivel, akivel csak lehet - van, aki nagyon megérdemli, hogy szélesebb körben ismert legyen.


   Ahogyan az előző posztomban már említettem Nektek, maga az Y Konszpet nagyon-nagyon kevés tőkével indult, emiatt lett például nyolc darab kabát.
Nagyon szerettem volna olyan áron adni, hogy egyetemisták, gimnazisták is megfizethessék - tudjátok, ha valaki, én aztán tudom, milyen szomorúan, vékonyka pénztárcával bámulni a kirakatot.
Azt is tudtam, hogy rengeteg áldozatba fog ez kerülni, hogy meg kell dolgoznom azért, hogy mindez működhessen.
Sajnos rengeteg olyan dolog volt, amivel nem számoltam - váratlan kiadások, magasabb ÁFA, satöbbi, így kénytelen voltam megemelni a kabátok árát, emiatt maradtunk a 35 000 forintos bevezetőnél.


  Ennek az egyik oka, hogy én jelenleg freelancer, azaz szabadúszó vagyok. Egyéni vállalkozóként fizetem magam után az adót, illetve a WonderLAB üzletében eladott termékeim után szintén rendezem az ÁFÁ-t az állam felé (ami egy 35 000 forintos kabát esetében számomra nem kis összeg), emellett van egy bolt tagsági díjam is, így gondolhatjátok, hogy nem az Y Konszept az, ami a meggazdagodásom oka lesz a közeljövőben.


 Nagyon sok munkám van minden egyes kabáttal, hiszen minden darab egyedi és megismételhetetlen. Nagyon körülményes a beszerzésük, hiszen mindegyiknek saját története van - éppen tegnap vitte el az egyiket egy kedves barátom, képzeljétek, a farmerkabát egy barátnőm nagypapáján volt, amikor megismerte a nagymamáját -, a festékek sem filléres kiadások, hiszen a legjobb minőségűt szerzem be, emellett tudnék mesélni a hátfájásról és a görnyedésről, amikor a kabát felett guggolok. De nem fogok, hiszen szerelemből csinálom ezt a márkát, ez a mindenem, és mindezért rettentően hálás vagyok a sorsnak.


  Annak is rettentően örülök, hogy ennyien szeretitek, amit csinálok. Tudjátok, elképesztő érzés az, hogy ezeknek a kabátoknak új története lesz az új tulajdonusuknál, hogy talán ebben a kabátban egy másik lány és egy másik fiú fog megismerkedni egyszer, és majd gyermekeik születnek és család lesznek. Én legalábbis mindig erre gondolok, amikor valakinek tovább adok egy kabátot.
Kis vállalkozás az Y Konszept, kevés kabáttal, hiszen nagyon minimális anyagi tőkével tudtam belevágni ebbe a projektbe, a bevételt pedig folyamatosan forgatom vissza a márkába. Mivel egyéni vállalkozó vagyok, mindig vannak kintlévőségeim, és pénztárcám vastagságától függően tudok új darabokat gyártani.


  Az új darabokat például pénteken nézhetitek meg, részletek erre a linkre kattintva. :-)

Csókok,
Eszter


You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe