NAPFORDULÓ;




   Tudom, hogy mostanában eltűntem, és ennek több oka is van.
Az egyik, hogy szükségem volt egy kis időre, hogy a magánéletemmel - és ezzel együtt bizony magammal is - törődjek. 
Az Y Konszept nagyon sok munkát igényel, aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy szeretitek. Mindeközben én is tele vagyok ötletekkel, igyekszem a technikán minél inkább javítani, készül egy teljesen új vállfaja is a márkának, illetve különböző kollaborációs együttműködések elé nézünk. Emellett pedig elindítottam az Y Konszept for Kids gyermekruházati vonalat is.

   Mindeközben szeretnék minél több tőkét beforgatni a márkába, mert az új ötleteim megvalósítása persze nem filléres tétel, így például visszamentem a Tokió előtti munkahelyemre dolgozni, ahol egy új pozíciót is felajánlottak nekem, így nagyon boldog vagyok - bár szeretem a freelancer életmódot is, azért sokkal könnyebb lelkileg, hogy nem kell folyamatosan az anyagiak miatt matekoznom, és számolgatnom, melyik utalásomnak mikor kell megérkeznie.
  Emellett pedig beiratkoztam egy esti felnőttképzésre, ahol két év múlva női szabó leszek.





   Tudom, lehetnék sokkal fancybb is, vagy előadhatnám, milyen sikeres tervező vagyok, akinek nincs szüksége plusz munkára, és még azt is titkolhatnám, hogy tervezőgyakornoknak is képes voltam elmenni a Je Suis Belle-hez, de sajnos annyira egészen borzasztó ember vagyok, hogy én nem tudok olyan dolgokkal foglalkozni, mint imidzs.
Azt hiszem, eljutottam oda, hogy azt az életet élem, amit tényleg szeretek.
Hogy van egy munkahelyem, ahova úgy mentem vissza, mint amikor az ember nagy utazás után hazaér; hogy van egy hobbim, amit szeretnek az emberek, és egészen elképesztő, mennyi pozitív energiát kapok általa, amit én is igyekszem tovább adni; hogy végre van lehetőségem tanulni olyat, ami valóban érdekel, és alig várom, hogy pár hónap múlva akár egy Burda szabásminta alapján meg tudjak csinálni olyan ruhákat, amiket megálmodtam; hogy elképesztően lelkes vagyok a saját életemmel kapcsolatban, és iszonyúan hálás az életnek azért, mert mindez megadatott nekem.

  Az elmúlt idők során egy lelki takarításra is szükségem volt.
Rájöttem, hogy túl sokat bosszankodom, és olyan dolgokba próbálok kapaszkodni, amik nevetségesek; túl sokat gondolkodom azon, mások mit gondolnak rólam, és mindenkiről a lehető legrosszabbat feltételezem.
Igyekszem szeretettel fordulni minden és mindenki felé. Egyszerűen nem éri meg a stressz. Túl sok időt pazaroltam dolgokra, amik egyáltalán nem építettek, sőt - most pedig azt érzem, nagyon jó irányba tartok. Felszabadultság.

  Csütörtökön megyek terápiára.
Azt gondolom, van még hova fejlődnöm mind emberileg, mind jellemileg, és minél idősebb vagyok, annál gyakrabban bukkannak fel rajtam olyan generációs családi vonások, amiket én nem szeretnék továbbadni, és sem magam, sem a környezetem nem szeretnék terhelni és mérgezni vele.

 A továbbiakban a THE SELF LOVE PROJECT posztjai fognak sűrűsödni, hiszen két hónap egészségügyi pihenő után végre újra mozoghatok - annak a maradék 5 kilónak úgy vélem, továbbra sincs rajtam helye, így ezt az április-májust úgy meghúzom, mint a sicc, és olyan csillámunikornisra edzem magam, hogy még cicanadrágban is lófrálhatnék az utcán (ha nem lennék szégyellős. na de értitek).


Puszik,
Eszter
  


0 megjegyzés: