EZEK A SZERDÁK

10/18/2018


  G utálta a szerdákat.
G utálta a gyerekeket.
G nem szerette a felnőtteket sem; utálta a nyuggereket, akik tülekedtek a békávén, és utálta az összeset, aki lépésben haladt át a zebrán, miközben ő unalmában a kormánykeréken dobolt az ujjaival.

  G az életet sem szerette.
Minek az egész, gondolta reggelente, amikor kinyitotta a lakás ajtaját, és lenézett a körút forgalmas zuhatagára, megint zaj van és por és villamos, minek az egész, hiszen az egész élet arról zajlik, hogy bemegy a munkahelyére, elvégzi az adminisztrációt ugyanabban a székben, amibe beleült tizenkilenc éves korában, pontosan tizenhét évvel ezelőtt; issza az ihatatlan kávét és hallgatja a bodorított hajú Andika fecsegését a szomszéd asztaltól a bágyadt neonfény remegésében.

  Andika, gondolta G, te kretén.
Andika. aki hisz a holisztikus gyógyításban és aki szerint a nők kipisilik a fogamzásgátló hormonjait a vécébe, és Andika, aki emiatt nem ad csapvizet a gyerekeinek, annak a két formátlan fejű, taknyos orrú, maszatos kezű kisfiúnak, akiket mindig berángat kiöltöztetve a vállalati Mikulás-ünnepségekre. Andika, gondolja G, és megvetően felhúzza a bal szemöldökét.
G elég jó a bal szemöldöke megvető felhúzogatásában.

  Néha G arra gondolt, miközben tekintetével valahol túl járt a külön dobozkákba rendezett gemkapcsok és gombostűk (minek egy irodába gombostű?) és golyóstollak felett és már a gyűrött sarkú, hároméves naptárt sem látta a falon szemben, amit Andika tett fel anno valamilyen kétségbeesett feng shui-megszállottsági rohamában, hogy milyen gyorsan is pereg le az élete; hogy mintha tegnap lett volna még, hogy B állt vele szemben a poros kisvárosi buszmegállóban, és a levegő meg sem mozdult a homokút felett; mellettük a napfény forrón rezgett a megálló tábláján és ő kétségbe esetten próbált megkapaszkodni B azúrkék tekintetében.

  Aznap B azúrkék tekintete volt az egyetlen, ami lehűtötte a bőrük alá is befészkelő izzást; a homok sárgája és a kánikulai égbolt és a távolban lévő délibábok csillogását ma is látja, ha lehunyja a szemét. Hallja a távolban a betakarítást végző gépek zúgását és a kabócákat, és látja B tekintetét.

  Kurva B, gondolta G. Kurva szerda. Kurva élet.

  Andika minden egyes alkalommal szinte nyüszített az örömtől, amikor meglátta G-t, aki rendszeresen késve érkezett az irodába.
A munkaidő egybként kilenckor kezdődött, de G konzekvensen magasról tett az alkalmazkodás és békés együttélés minden jellegű szabályára. Bal szemöldökének egyetlen mozdulatával pillanatok alatt semmisített meg minden ellenszegülést; csírájában folytotta el a lázadást és a számonkérés gyenge ködeit oszlatta fel pillanatok alatt.
  Andika mindig kávéval várta őt; korábban próbálkozott mindenféle csakrarezgető gyógyteával, de mióta G némán kicsololta a gőzölgő ylang-ylangot a haldokló afrikai reszketőpálma cserepébe, azóta Andika feladta. Tudomásul vette, hogy G nem nyitott semmilyen csakrájának semmilyen rezgetésére.

  Minden nap pontban tizehárom óra harminckor G kisétál a mosdóba, és a kulccsal bezárt szocreál toaletten az ablaknak dőlve elszív két szál mentolos Marlborót.
Közben Andikára gondol és Budapestre gondol és az íróasztalához tartozó bőr görgős székre, mely már felvette feneke formáját az évek során; a körülötte sosem mozgó levegőre gondol, és arra, hogy így halványul el ő napról-mapra, míg egy használtautó-kereskedés könyvelését és bérszámfejtését végzi évról-évre és ha teltűnne, talán senki sem venné észre őt; és a hűtőjében rá váró előre elkészített, fagyasztott dobozos somlóira gondol és csak nézi a cipője orrát.

  Amikor szokás szerint beledobta a még égő cigarettát a mosdókagylóba, hogy vízbe fojtsa, mint az egész életét, mintha egy azúrkék villanást látott volna a tükörben.

  Csütörtökre valami megváltozott.
G előbb kelt, minthogy megszólaljon a gagyi ikeás ébresztőórája, amit a munkatársaitól kapott; a viccesnek szánt ajándék kibontását a céges karácsonyon fagyos hangulat követte.
G jellegzetes szemöldök felhúzásával éreztette a többiekkel lesújtó véleményét.

  De most valami más lett.
G feküdt az ágyban és nézte a plafont és a cigarettája után nyúlt; úgy érezte, elektromosság veszi körül és bizsereg az ujja hegye és valami történik, ma valami más; mintha hosszú idő után először elkezdett volna dobogni a szíve.
Hirtelen ült fel, és a szája sarkából kilógó cigarettájával keresztülsétált a szomorú, lehangoló hetedik kerületi lakáson és öntött magának egy kis Bailey's-t; a harmadik pohárnál arra gondolt, talán ez a nap kevésbé lesz szar, mint a többi.

  Ma is dobolt az ujjával a kormányon, de ma ez a ritmus valahogyan más volt; amikor beért az irodába, a szokásos megvető pillantáson kívül egy sziát is kipréselt magából.
Andika majdnem leesett a székről.
Te kretén, gondolta G.

  Pénteken már mintha más színe lett volna mindennek.
G-t elkapta a szívdobogás, amikor észrevette; mintha izzott volna a levegő, mintha lett volna valami meleg árnyalata a tárgyaknak, mintha valami más lenne; az elmosódott kontúrok kezdtek kiélesedni és G kiengedett hajjal ment munkába.
  Hazafelé sétált.
Megállt egy kis bisztró előtt - restro, olvasta a táblán a felvágós nevet.
A piros kockás terítők felett párok borultak össze, a pincérek fel-alá sürögtek, és mindent megvilágított a kültéri izzósorok garmadája, és ő hosszú, hosszú idő után először arra gondolt, jó lenne itt egy picit elidőzni. Jó lenne mások között lenni.
  Az egyik pincér észrevette, udvariasan intett neki, G meg csak állt, álldogált, és egy lábáról a másikra helyezte a testsúlyt.
Fogalma sem volt, mi ütött belé, amikor a pincért követve leült a neki kihúzott székre és tétova mosollyal fogadta el az elébe tett étlapot és itallapot.

  Aznap kacsamájat vacsorázott pirítóssal és körtével, száraz fehérborral.
Aznap G hosszú idő után először álmodott.

  A hétvégét bezárkózva töltötte, mint mindig.
Kipakolta a régi dolgait - a lakás padlója szürke folyammá változott. G csak szürkét hordott.
Nézte az egyforma ruhákat, az irodai viseletét, ami őt meghatározta tizenkilenc éves kora óta, és arra gondolt, hogy neki nincs is nem irodai ruhája.
G otthon is kosztümnadrágot viselt, csak papuccsal.
  Mint akit dróton húznak, vette magához pénztárcáját és kabátját csak felkapva futott végig az utcán, lábán az otthoni papucs finoman klaffogott és odafent a lakásban a tűzön felejtett tészta veszélyesen bugyborékolni kezdett.
  G rohant lefelé a hetedik kerületi utcán kétségbe esve, amíg meg nem látott bal oldalon egy butikot - kicsi volt, koszos volt, túlárazott volt, de színek voltak benne, és G színeket akart.

  Mire a tészta kifutott, G már egy okkersárga, műszálas és irracionálisan drága pulóverrel a zacskójában sétált haza; a járókelők kitértek az üveges tekintettel, arcára fagyott mosolyával a semmibe révedő kócos hajú, papucsos nő útjából, de ő ebből nem látott semmit sem.
  Az élet azúr, vagy okker, gondolta.

  Hétfőn már Andika is érezte a változást.
Meredt tekintettel bámulta a sárgában belibbenő G-t, aztán remegő kézzel locsolt az italába egy fiolából - rázogatással kivont esszenciapárlat, mesélte G-nek -, hogy összekapja magát.
G nem ment dohányozni - munka után a bankba viszont igen.

  Az ügyintézó, Tóth-Horváth Melitta fiatal, szemüveges nő volt.
Örömmel nézegette G számláját, G jó ügyfél volt, szerették. Probléma mentes, magas fizetéssel, kevés kiadással. Évente három perc volt a látogatási ideje, és szeretett befektetni.
Most viszont Tóth-Horváth Melitta már húsz perce ült G-vel szemben, és meglepetten kattintgatott annak kéréseinek megfelelően.
  G pedig hazafelé sétálva kecskesajt salátát kért elvitelre a resztróból.

  Kedden a hetedik kerület egy háza elé bútorok kerültek ki, és ruhák. És dobozokban könyvek; egy hűtő, egy mosógép és egy szárító; régi bekeretezett festmények és egy vasalódeszka.
A folyosót pedig ellepték a növények. Cserepes növények.

  A munkahelyén G az íróasztala előtt ülve a szemétbe borogatta ki fiókjait.
Andika már nem is tudott semmit sem mondani, idegesen remegett a keze és figyelte a jelenetet. Kérdezősködni próbált, de G bal szemöldöke egyetlen mozdulatával elhallgattatta.
Még mindig a sárga pulóvert viselte.

  Szerda van, gondolta másnap G.
Aznap reggel a hét óra ötvenötös Liszt Ferenc térről induló repülőjáraton egy késő harmincas vagy korai negyvenes éveiben járó nő ült a gép jobb szárnyánál.
Egy üveg pezsgőt kért, amit meg is ivott az úti célig.
A légiutaskísérő még látta a tömegben eltűnni a sárga pulóvert.

  Az irodában fejetlenség tombolt.
G nem hagyott maga után semmit sem, csupán az egy hónappal előre elvégzett munkáját; Andika nem tudott mit mondani; otthon nem találták G-t, a telefont nem vette fel.
Eltűnt, egyik pillanatról a másikra, az előre kiborítékolt fizetéseket az asztala bal fiókjában hagyva, lebérszámfejtve.
Végül túlléptek az eseten.

  Sokadik szerda telt el azóta.
A irodában G helyett egy úgynevezett Eszter van; Andika utálja Esztert, és általában megvetően jegyzi meg, G mennyivel kiválóbb volt.
Ha az irodát átrendezi, direkt rossz feng shuit teremt Eszter oldalára, aki ebből semmit sem vesz észre.
Andika viszont nyugodtabban issza a kávéját. Egyedül, mert Eszter természetesen kávét sem kap.

  A piazza del Campo-n, Toszkánában, néha feltűnik egy hölgy.
Tetőtől-talpig sárgát visel; nagy haja lebeg utána.
Akcentussal beszéli az olaszt, mindig jókedve van, és nagyon, nagyon szereti a kacsamájat pirítóssal, száraz fehérborral.

  A helyiek csak úgy becézik, "la donna gialla", azaz "a Sárga Nő."



kép forrása: Pinterest



You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe