A JÓ ANYA

1/29/2019

A JÓ ANYA - Én igenis jó anya voltam - gondolta, miközben a sokadikat szippantotta mentolos cigarettájából. Jó anya vagyok, javította ki önkéntelenül magát, miközben a felesleges hamut leveregette a Pall Mall végéről. Ő jó anya. Ő mindent megtett. Nem az ő hibája. - Bárcsak ne rád pazaroltam volna el a fiatalságom! - mondta egyszer a hétévesnek, amikor az tönkretett valamit. A hétéves nézett rá nagy szemekkel, vékony szőke haján átsütött a délutáni fény. - Te vetted el mindenem, a szépségem, a tehetségem, minden lehetőségem! - ordította ő akkor, és remegő kézzel nyúlt táskájába a jól ismert papírdobozért. Az is mentolos volt. - Hogyne szeretné jobban a nevelőapád a testvéred, mint téged, hát az az ő gyereke, te meg nem - mondta két évvel később a gyereknek, ma sem érti, mi baja volt ezzel. Nyilván minden férfi jobban szereti a saját gyerekét, mit lepődött meg rajta? Egyébként is, aki kérdez, az készüljön fel a válaszra, vagy ne kérdezzen. Kis hülye. - Miért nem tudod megtanulni, amit más is megtud, a kurva anyád?! - üvöltötte a gyereknek. Minden szó után rávert a fizikakönyvvel, de hát mit csinált volna, olyan tehetetlen volt. A gyerek bukásra állt kémiából és matekból is. - Nem lesz belőled soha senki sem! Mehetsz szakközépbe, mint mások! - Fogyatékos ez a gyerek. Irigy, igénytelen, lusta. És egy bunkó. Mit kellene vele csinálnom? - kérdezte a gyerek nevelőapját. A szoba ajtaja nyitva volt, és a gyereké is, tudta, hogy minden egyes szavát hallja, ahogyan eddig is mindig. Talán összeszedi magát. - Nem íratlak át másik iskolába - mondta a tizennégy évesnek, egy nappal a tanítási év vége előtt. A gyerek ott sündörgött, meg akarta tudni, beszélt-e az igazgatóval. - Nem mentem el a fogadóórára. Felesleges. Oldd meg, elég nagy vagy hozzá. Túlreagálod - mondta a gyereknek, az meg bőgni kezdett. Minden nap bőgött, amikor hazajött az iskolából, így csinálta végig a hetedik osztályt. Nyolcadikban már nem bőgött, na ugye, mondta ő, ugye, hogy hiszti volt? Tudta ő. Ő jó anya volt. Fizette a gyereknek a kollégiumot, mert a gyereknek persze nem volt jó akármilyen gimnázium, a gyerek hatvan kilométerrel messzebb akart menni tanulni. Fényképezett az iskolai előadásokon. Ő fizette a magántanárt is, meg a pótvizsgákat is. Ő jó anya volt. - Olyan a tested, mint egy harminc évesnek, aki kétszer szült - szúrt bele a tizennyolc évesbe, amikor hazajött Budapestről, és reggel kitántorgott a konyhába ásítozva, kávéért. - És jó lenne, ha nem játszanád meg magad, hogy fáradt vagy, más is lehet az. A gyerek csak nézett, megfordult, és kiment. Minek sértődött meg? Ő is nagyon jól tudja, hogy két évvel ezelőtt lefogyott vagy tíz kilót, amikor kivette a kollégiumból, lötyögött rajta az XS-es ruha. Anorexia, mondta a védőnő a gyereknek. Jól tetted, hízásra hajlamos vagy, mondtad te neki. - Te ebből ne egyél, neked készítettem diétásat, a másik nagyanyád rossz alkatát örökölted - figyelmeztette a tizenkilenc évest, annak meg elfutotta a szemét a könny. Még mindig nem érti, minek kezdett el bőgni, lehet, hogy S-es méret volt akkor, de ez bármikor változhat, aztán akkor lesz, mint egy bölény. Teljesen elrontotta a gyerek a karácsonyt a műsorával. Ő jó anya volt. Fizette a gyerek albérletét is, utána már nem tudta. Fizette a tandíj egy részét is. Vedd fel a diákhitelt, mondta a gyereknek, más esélyed nincs, hogy egyetemre mehess, csak ez a szak. Persze be sem fejezte, a kis hálátlan. Sírt ott neki a két munkahelyéről, meg hogy nem tud mellette iskolába is járni, pedig ha összeszedte volna magát, kibírta volna. Ő a gyerek mellett járt egyetemre, kimaradt mindenből, ami a többieknek jutott bulik, programok - csak akkor tudott menni, amikor végre lepasszolhatta a gyereket. Úgyhogy ne nyávogjon itt neki. - Bocsi, hogy most szólok, de hozzuk Apukát is, szegényt nem akarom otthon hagyni. Mondta, hogy amíg nálatok vagyunk, elmegy kirándulni, de mondtam neki, hogy nagyon szívesen vendégül látjátok. Jön Apuka is, rendben? - nem érti, mit háborodott fel a gyerek. Ha ő viszi a férjét meg az apósát, akkot viszi. Örüljön, hogy meglátogatják Budapesten, meg visznek neki tányérokat. Írogatott itt arról, hogy Apuka nem a rokona, és? Hagyná itthon? Ő jó anya volt mindig és, és most is jó anya. Ezzel a gyerekkel van baj, talán, hogy sokáig egyke volt, ez a gyerek mindig figyelmet akar meg vergődik itt, se diplomája, se semmi. Minden ismerősének már végzett a gyereke, ez meg még a főiskolát sem fejezte be. Mindig is több kárt csinált, mint hasznot, vitte el a pénzt is, aztán amikor megmondták neki, csak bőgött. Ő jó anya volt, ez az egész nem az ő hibája. Ilyen viráglelkűekkel nem lehet mit kezdeni, ez is pszichológushoz járt, meg valamilyen terápiára, mondta neki vádlóan, hogy miatta, de mit akar ez a gyerek, nagyon is jó gyerekkora volt, sokkal jobb, mint az övé, volt fedél a feje felett, mindent megkapott, amit akart, aztán hiába visong itt néha, mert kiabálni szokott, és elreked a hangja, és nem is tudja végigmondani a mondókáját, mindent megkapott ez a gyerek. Ő jó anya volt, jobb, mint amilyen az övé volt. A gyerek hálátlan, nem örül az ő örömének, és irigy. Ez a gyerek irigy. Amikor mondta neki, hogy akarnak még egyet, egy közöset, rajta meg az öccsén kívül, érezte a gyerek hangján, hogy nem örül igazán. Fel is út, le is út, akkor nem kell itt látványosan szenvedni, meg eljátszani a hattyú halálát. Ez a gyerek nem érdemel semmit, nem becsül semmit. Lehet ez akármilyen sikeres - mert látta, amit látott -, az mind neki köszönhető. Ő jó anya volt - gondolta, miközben arrébb túrta a hamutálban felhalmozott csikkeket, és elhessegette kezével a cigarettafüstöt. A hamutálat a gyerek unokanővére agyagozta - vagy lehet, hogy a gyerek, sosem emlékezett ezekre -, kurva ronda. Ki kellene dobnia. Kidobnia oda, ahova a gyerek dolgait is vitte, amikor évekkel ezelőtt elköltözött. Hálátlan. Önző. Elkényeztetett. Telhetetlen. Pedig ő mennyire, de mennyire jó anya volt.


(mint a legtöbb eddigi írásomnak, ennek a szereplői és története is fiktívek).

kép forrása: Pinterest

You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe