JÚLIUSOK

1/23/2019



  Ha az ember lánya úgy dönt, teret enged a quarter-life krízisének, és áthurcolkodik egy másik kontinensre, az általános megkönnyebbülésen és a pánikon kívül számolnia kell más tényezőkkel is.
Ott vannak például a gyakorlati dolgok.


photo credits // maparizsminden



  Apával a közösen kitűzött időpontunk július 15-e lett - ő szerette volna, hogy előbb menjek, én meg szerettem volna úgy kiköltözni, hogy ha már elölről kezdem a start mezőről ebben a felnőttes Monopolyban, és 26 éves fejjel beköltözöm az apai házba, legyen már egy kis pénz a zsebemben is.
  A munkahelyemen nagyon jól fogadták a hírt - egyrészt, értékelték, hogy időben jeleztem, másrészt biztosított a főnököm a teljes körű támogatásukról. Azért bevallom, mellkason vágott a teljes sokk, amikor felfogtam, hogy tényleg felmondtam, így gyakorlatilag egyre közelebb vagyok ehhez a kissé még valószerűtlennek tűnő dologhoz.

  Az édesapám, James H. Meyer észak-ázsiológus, történész és régész - szakterülete az ókori Oszmán birodalom virágzása, bukása és annak hatása a gyarmataira. Görögországban találkozott édesanyámmal a kilencvenes évek elején, én pedig egy nyári szerelem eredménye vagyok - akkoriban, 1993-ban ez eléggé kiverte a biztosítékot Szegeden, így nagyon jól emlékszem arra, hogy kiskoromban meglehetősen sokszor dörgölték az orrom alá a kortársaim, hogy "törvénytelen gyerek" vagyok.
  Nyilvánvalóan ez azért megalapozta az alapvető hozzáállásom az engem ért és érő rosszindulatú megjegyzésekkel kapcsolatban.

  Alapvetően biztosan furcsa lehet nektek, hogy ha valakinek van egy amerikai állampolgársága, mit kereshet még Magyarországon. Ennek több oka van - az egyik az, hogy abban a nagyszerű, túlhájpolt általános iskolában, ahova járhattam, mást sem dörgöltek az orrom alá 0-24, hogy nekem kell legjobbnak lennem az angoltagozaton, hiszen amerikai vagyok.
Na, ez a magas pedagógiai szakképzettségről árulkodó hozzáállás a tanárok részéről elérte nálam azt, hogy például hatodikig kettes voltam angolból, és gyomorgörcsöm volt minden óra előtt, akkor is, ha csak angol szót hallottam.
  Ezen egy nagyszerű fiatal lektor, Tim változtatott, aki Miamiból érkezett hozzánk, és a hozáállásának köszönhetően kezdett el maga a nyelvtanulás is érdekelni. Mindenkinek olyan pedagógust kívánok, mint ő!

  Nagyon szeretem az USÁ-t, és - szakaszokban -, de sok időt töltök kint, viszont engem mindig hazahúz ide a szívem. Tudom, meglepő, de az átlagmagyar elképzeléseivel ellentétben ott sincs kolbászból a kerítés. Rengetegen, főleg például a nagyszüleim korosztályából csak azt látják, mindenkinek van háza meg autója meg jól élnek - pedig pont az ő generációjukra jellemző az, hogy hitelből vettek meg mindent, ugyanúgy, ahogyan később a baby boomerek.
  Valóban több ott a lehetőség, de többen is jelentkeznek arra a több lehetőségre. Nagyobb piac, nagyobb konkurencia. Ezekre persze senki sem gondol.

  Van még egy ok. Egészen egyszerűen nem vagyok az a típusú ember, aki a könnyű utakat választja. Ne kérdezzétek, miért van, hiszen így csak saját magammal tolok ki. Nyolcadikban maradhattam volna Szegeden, de nem, nekem Szentes kellett. Életem legmeghatározóbb négy éve.
Utána visszamehettem volna az anyai házba, járhattam volna Szegeden egyetemre, és most valószínű az egyetem sajtóosztályán dolgoznék, mint az Évi lánya, és esténként lebeszélném magam arról, hogy beledöfjek egy villát a szemembe, mert valószínűleg halálra unnám magam.
Helyette egy bőrönddel feljöttem Budapestre, és itt ragadtam.

  Szóval vannak ezek a felnőttes részletkérdések. Hogy meg kell újítanom az útlevelem, és nem tudom, mikorra sikerül majd, mert 31. napja sztrájkolnak a közalkalmazottak; fel kell mondanom az albérletem és helyet kell keresni annak a háromszáz könyvnek, amit összegyűjtöttem; hogy fel kell dolgoznom lelkileg, hogy a cicáim nem tudom első körben kivinni.
  Apropó, első kör - fél évet tűztem ki magam elé.
Nem akarom nyomasztani magam a véglegesség terhével, és szükségem van egy időpontra, amihez tarthatom magam, így ezt választottam.
  Először - a nyáron - dolgozni szeretnék, letenni a jogsit, egyebek, hiszen nem várhatom el apukámtól, hogy mindenhova furikázzon.
Ősszel pedig elkezdem az egyetemi előkészítőm - design szakon belül a textiltervezés az, ami érdekel. Elméletileg át tudom hozni a kreditjeim a főiskoláról, de meglátjuk majd.

  Szóval ez az, amit tudok jelenleg. Kis lépések.

You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe