HAB A ZOMÁNC OLDALÁN

3/20/2019



  Néha csak kihúznám magam az életemből, mint a kád dugóját, és nézném, hogy hogyan folynak el az emlékek, meg a rossz döntések, mint amikor a víz lecsorog, és az undok hab ott marad a fehér zománc oldalán. 
Az ilyen napokon csak fekszem az ágyon, és nézem a virágmintás kanapén a fénycsíkot, ahogyan sétál el; elméletileg az elengedés az életünk része. 
" Megosztott vagyok, akár az óra " - írtam egyszer ki az idézetes könyvembe, és fogalmam sem volt akkor még arról, hogy a szavak, amik megtetszenek, mintha valahogyan befolyásolnák a későbbieket. Hogy talán ha ezt tudom, akkor mondjuk nem viselném 8 (úristen, NYOLC) éve az oldalamon a feliratot, hogy you don't choose your passion, the passion chooses you - és nem átkozom el magam egy életre, egy olyan életre, ahol felindulások és érzelemviharok határoznak meg mindent, ahol csak a belső dimenzióm RGB skáláján élek, és ahol a fájdalomnak indigó, a szerelemnek tengerzöld, és a magánynak okkersárga színe van.

  " Én nem tudok így élni, hogy vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz, ez engem kimerít és elfáraszt, nem teheted meg, hogy nincs balansz " - mondta egyszer nekem valaki, és akkor arra gondoltam, most jól kell viselkednem, most tényleg úgy kell tennem, mintha középen lennék, különben mindent elveszítenék.
  És nem törődtem a hazaérkezése előtti stresszel a torkomban, hogy nekem rendet kell raknom, nekem el kell pakolnom a műhelyet, mert mit szól, ha mosatlan van, és azt mondta egyébként is, nem akar ide az én szaromba hazaérni munka után, nekem most nem szabad kiakadnom, ha rossz hírt kapok, vagy boldog vagyok, vagy felzaklatnak, mert a jó emberek benne vannak a balanszban, és nekem is benne kell lennem.

  Van az önelfogadásnak egy része, amikor rájössz arra, hogy amúgy semmit sem kell. 
Én azt hiszem, először erre az útra Mapárizzsal léptem rá, amikor elkezdtem az új magamat, akin van 10 kiló súlyfelesleg, máshogyan nézni. Talán ebben közrejátszott az is, hogy Mapárizs engem nem ismert előtte; nem azt éreztette velem folyamatosan, milyen voltam, és mennyire ergyán nézek én ki ahhoz képest, hanem mellette megláttam magam máshogyan.
  Valahogyan ez van a bent lévő dolgokkal is; elég egy új nézőpont, mint tudod, amikor kicsit félrehúzod a függönyt, és megint máshogyan esik a fény a kanapéra.

  Sosem gondoltam volna, hogy ennyi nézőpont van bennem.

És sosem gondoltam volna, hogy mindaz, ami engem körülvesz - nagy huzattal elkezdett projektek, tíz körömmel kapaszkodva az eltökéltségbe, ujjheggyel a realitásba, és a végtelen akarat, amivel egyszer tényleg hegyeket fogok megmozgatni - hogy ez, amilyen vagyok, érték lenne.
  Érték, és nem teher. Mert ez késztetett arra, hogy hatvanezer forinttal a zsebemben belevágjak a saját márkámba, ami az első évét meglepő bevétellel zárta; egészen egyszerűen sosem jut eszembe végiggondolni dolgokat, ami nem erény, viszont előre visz.


  Sajnálom, hogy jelenleg, az oktatási rendszerben rengeteg hozzám hasonlót taposnak el és nevelnek át.
És arra gondolok rendszeresen, mi minden válhatott volna még belőlem? Ha foglalkoznak velem, ha odafigyelnek a tanulási gondjaimra, ha megtanítanak a pénzzel bánni, ha van időm és lehetőségem rendesen tovább tanulni, nem pedig egy éjszakai pultosmeló és egy nappali nullforintos ruhaüzletben való vergődés jut nekem - mire vihettem volna még?
  
  Újlipótvárosban Hiperkarma szól; valahol az általános iskola felett valaki szintén úgy a gép felett ül, mint én. Szeretem ezeket az idegeneket; általában egy időben írunk, és neki is egy pohár bor van az asztalán. Nem tudom, mennyire tenne nekünk jót, ha megismerkednénk - talán ez beválik inkább ilyen távoli barátságnak.
Vajon ő lát engem? És ha igen, gondol rám? És ha ír, rólam ír? És ha rólam ír, mit ír rólam?

  Életem az "Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén" monodráma. Azt hiszem, az a felismerés, hogy számomra nincs balansz, valahogyan mindent könnyebbé tesz; annak elfogadása, hogy pont ez fogja még sokáig megnehezíteni az életem, valahogyan megnyugtat; egyszerűen csak nem akarok most már elfojtani semmit sem. Valahol rohadt szomorú ám, hogy ez ennyi ideig tartott.

"Talán 
Megtalál, aki hisz. "





You Might Also Like

0 Comments

Like us on Facebook

Flickr Images





It is a responsive design, means it automatically adapts its design according to the device. So your blog looks stunning from whatever device (Desktop, Tablet and Mobile) visiting from.

Instagram

Subscribe